Ige: Isten választott népéről

Mózesen keresztül így szól a Szent Szellem: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczéből (a vaskohóból), Égyiptomból (evilág szimbóluma), hogy legyetek néki (az ő tulajdon) örökös népe, miképen e mai napon vagytok. (5 Móz. 4,20).

„Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén vannak” (5 Móz. 14,2)

És Mózes megvallja, hogy: „Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze (a vaskohó) közepéből” (1 Kir. 8,51)

 „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar): ugyanis] énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek [(réma): kijelentéseimnek, élő igéimnek]” (Ján. 5,46-47)

Az Úr Jézus a tanítványainak megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27).

És így folytatja az Úr Jézus: „… Ezek azok a beszédek [(logoszok): igék], melyeket szóltam [és beszéltem] néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében. [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki], a prófétáknál [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknél] és a zsoltárokban én felőlem” (Luk. 24,44).

Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)

Pál apostol idézi a Rómában élő Krisztusban hívőknek Hóseás próféta szavát: „Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek, szeretett (agapé) népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. Ézsaiás pedig ezt kiáltja [fennszóval hirdeti] Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, [homokja; akkor is csak] a maradék üdvözül”(Róm. 9,25-27)

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus népéről: „Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,7-10)

És azt is, hogy kinek és kiknek szólt a próféciákban elhangzott ígéret: Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. (Gal. 3,16; 4,28)

Akik: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm. 3,24)

Ezért így buzdít Dávid: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot (jelentése: aki a másik helyére lép), Izráelt (héb. Jisrael: Isten harcosa) a saját örökségéül” (Zsolt. 135,3-4)

„Mondom tehát: Avagy elvetette-e [csak nem taszította el] Isten az ő népét? Távol legyen [Szó sincs róla] mert én is izraelita [Izrael fiai közül való] vagyok, az Ábrahám magvából, [véréből; utódai közül; ivadékából] Benjámin (a jószerencse fia) nemzetségéből [törzséből] való

Nem vetette [taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [öröktől fogva magáénak] ismert. [előre kiválasztott] …” (Róm. 11,1-2)

Az apostol saját magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy Isten nem vetette el a zsidó népet: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,5-8)

141 Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27)

Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. mert a Sion (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) hegyén és Jeruzsálemben (a béke megalapozása; Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)