Biztatás az Úrtól Neked is!
Testvérem mesélte tegnap az istentiszteleten.
„A múlt hétfőn leállamvizsgáztam logopédiából. Dicséretes
ötössel, kiemelt szakdolgozattal, kiváló diplomával.
Három munkanappal a vizsgám előtt felhívott a tanulmányi
osztály, hogy tartozásom van az iskola felé, 5.000.- forint, és ha ezt sürgősen
nem teljesítem, nem mehetek államvizsgázni. Nem volt pénzem. Csak az Úr
Jézushoz tudtam fordulni. És ekkor, felhívott a nővérem, azt mondta, nem tudja
miért, de az Úr szólt neki, hogy kezdje el dicsőíteni Őt, és mindent meg fog
oldani. Elkezdtük. Együtt. Utána külön is. Megkaptam a pénzt, időben be tudtam
fizetni. Elmentem vizsgázni.
A helyszínre megérkezve úgy volt, hogy az ötödik leszek
(legalább még van idő ismételni) – de hirtelen változtattak rajta – a harmadik
lettem.
Két nagyon nehéz tételt húztam. Egy pillanatra eszembe
jutott – „miért pont ezeket?”… de nyomban elkezdtem imádkozni. Imádság közben
megnyugodtam. Ott ültem, készültem, és egyszer csak egy csoda történt:
elkezdett megjelenni mindkét tétel szemeim előtt. Ha kinyitottam a szemem, nem
láttam őket, de amikor becsuktam a szemem, láttam. Mindkettőt. Teljességgel.
Amúgy, eddig még soha nem történt velem ilyen – soha nem kaptam még látomást az
Úrtól. De vőlegényem, mielőtt eljöttem a vizsgára, PONTOSAN EZZEL áldott meg.
Ezért imádkozott, és ezt tette rám áldásként. Lássam magam előtt a tételeimet.
Úgyhogy nagyon jól fel tudtam készülni, és jól tudtam elmondani mindent. Nagyon
megdicsértek.
A dologhoz még az is hozzátartozik, hogy a vizsga során,
(három szigorú vizsgáztató ült előttem), többször visszakérdeztek: „Biztosan
így gondolja?” Rendkívül szigorúan néztek rám. De nem bizonytalanodtam el.
Akárhogy próbáltak volna elbizonytalanítani, mindig le tudtam rögzíteni:
„Igen.”. És ez is imameghallgatás volt. Egyik testvérem, mielőtt jöttem volna
az államvizsgára, kifejezetten úgy imádkozott értem, hogy „ne tudjanak
elbizonytalanítani”. Mit mondjak? Ez az egész egy csodálatos mennyei team-munka
volt. Az Úr kegyelemes volt hozzám. Megkaptam Tőle a magabiztosságot.”
Csak azért, hogy lásd, mennyire fontos csak egyetlen
teremtménye is az Úr Jézusnak, még egy dolog: ez a vizsgázó testvérem azt kérte
az Úrtól – imádkozott ezért is – hogy ne legyen egy szürke nap, amikor
vizsgázik. És az Úr csodát tett. Így mesélte: „A vizsga reggelére hóba
borította az Úr az egész természetet. Bokáig érő hóban mentem vizsgázni. Nem
volt szürke nap.”
Az Úr ugyanígy szeret Téged is, kedves Testvérem.
Meghallgatja az imádságaidat. Kifejezi szeretetét Feléd is, meglepetésekkel
vesz körül Téged is. Légy bátor, és imádkozzatok együtt is,
szükséghelyzeteidért. Légy áldott, legyetek áldottak. Ámen.
Ui:
Fontosnak érzem, hogy még ezt is elmondjam: ez a testvérünk
amúgy nagyon alaposan felkészült erre az államvizsgára, sok időt fektetett bele
a tanulásba, (kidolgozta és átismételte a tételeit – amiket kihúzott is), és
nagyon tudatosan osztotta be idejét is – amellett, hogy ha szükség volt rá, az
Úr szolgálatában is mindig ott volt. Imádkozó társait sem az utolsó pillanatban
kérte csak meg, hogy imádkozzanak érte, hanem folyamatosan álltak a háttérben,
ahogy ő is mások hátterében imádkozik, folyamatosan. A kép így teljes. Még az
is hozzátartozik, hogy második éve nem csak tanulja, de gyakorlatban végzi is
szakmai munkáját, nagy áldással, és munkahelyén is megbecsülik őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.