Vizsgálj meg, Istenem... Próbálj meg, és ismerd meg
gondolataimat!" (Zsoltárok 139:23)
A jellemünk nem derül ki csupán tetteinkbõl, sokkal inkább a
történésekre adott válaszaink által. A tetteket el lehet tervezni, a minket érõ
hatásokra azonban akaratlanul, önkéntelen reagálunk. Ezek mutatnak meg egy
villanásnyit abból, mi van valójában a szívünkben. Ezen a ponton belenézhetünk
a szívünkbe, és kezdhetünk valamit azzal, amit ott találunk.
Ki az közülünk, aki szívesen beismeri, hogy idõnként kapzsi,
kéjsóvár, uralkodni vágyó vagy bizonytalan? Vagy éppen neheztel azért, mert
mások életén látja Isten áldásának bizonyítékait? Amikor a zsoltáros így
imádkozott: Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat", ezzel meghívást
adott Istennek arra, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyek felszínre
hozzák, milyen szemét rejlik a tudatalattija mélyén, elrejtve mindenki szeme
elõl - nem csak mások, de saját maga elõl is.
Pál azt írja a galatabeli hívõknek: gyermekeim, akiket újra
meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a
Krisztus" (Galata 4:19). Figyeld meg ezeket a szavakat: amíg [teljesen]
kiformálódik bennetek a Krisztus." Ehhez újra érzékennyé tett lelkiismeret
és új irányba haladó akarat kell.
Oliver Cromwell uralma idején az angol kormányzatnak nem
volt elegendõ ezüstje a pénzveréshez. Cromwell elküldte az embereit, hogy a
templomokban keressenek ezüstöt. A kiküldöttek azt jelentették, hogy csak a
szentek szobraiban van ezüst. Cromwell ezt üzente vissza: Jó, akkor olvasszátok
be a szenteket, és állítsátok õket forgalomba!" Ezt kellene nekünk is
tennünk, nem? Hagyni, hogy Isten megolvasszon, betöltsön Lelkével, és
forgalomba helyezzen, hogy mások hasznára legyünk.
www.maiige.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.