Az álláskérelmező

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Akkoriban, amikor még a távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz, egy fiatalember munkára jelentkezett, mint morzekód-operátor.

Az újságban talált egy hirdetést, és jelentkezett a megjelölt címen. Amikor megérkezett, egy nagy, mozgalmas irodába lépett, amit nagy zaj, csattogás töltött be, és kivehető volt a telegráf hangja is a háttérben. A recepciós ablakon egy felirat utasította az álláskérelmezőket, hogy töltsenek ki egy formanyomtatványt, és várjanak, amíg beszólítják őket a belső irodába. A fiatalember kitöltötte az űrlapot, és leült a már ott várakozó hét jelentkező mellé. Pár perc múlva felállt, odasétált a belső iroda ajtajához, és bement. Természetesen a többi várakozó felkapta a fejét, és csodálkozva nézte, mi történik. Arról diskuráltak egymás közt, hogy nem hallották, hogy bármelyiküket is szólították volna. Valószínűnek tartották, hogy az a fiatalember, aki bement az irodába, hibát követett el, és ki fogják zárni.

Ám e helyett pár perc múlva a munkaadó kísérte ki a fiatalembert az irodából, és így szólt a többi jelentkezőhöz:

- Uraim, nagyon köszönöm, hogy idefáradtak, de az állás éppen most lett betöltve.

A többi jelentkező zúgolódni kezdett, majd egyikük felszólalt: - Egy pillanat! Ezt nem értem. Ő jött utolsónak közülünk, és mi még csak lehetőséget sem kaptunk az elbeszélgetésre. Mégis ő kapta meg az állást. Ez nem tisztességes!

A munkáltató így válaszolt: - Sajnálom, de amíg itt ültek és várakoztak, a telegráf Morse-jelekkel mindvégig a következő üzenetet kopogta: „Ha érti ezt az üzenetet, jöjjön be. Az állás az öné." Önök közül senki nem hallotta vagy nem értette meg az üzenetet. Ez a fiatalember megértette. Övé az állás.

Rá vagy-e hangolva Isten hangjára? Meghallod-e, amikor beszél hozzád? Figyelsz-e? „Ez az én szeretett Fiam... reá hallgassatok"(Mt 17,5)