2 Thessalonikai levél 3. fejezet: Imádkozzatok értünk! (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Thess. 3,1 Végezetre [pedig arra kérünk, hogy] imádkozzatok értünk atyámfiai [testvéreim], hogy az Úrnak beszéde [(logosza): az Úrnak Igéje, az Úr üzenete mindenhol gyorsan és akadálytalanul, és gyors iramban] terjedjen [(trekhó): és száguldva haladjon az útján], és dicsőíttessék [és győzzön], amiként ti köztetek is [és ahogy nálatok is történt]^*

*Az apostol minden szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak érte is, egyben példát adva a szolgálóknak, és a gyülekezet tagjainak: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25).  

„Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben [az imádságaitokban] hogy a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak javára bírunk sokak által háláltassék meg [és sok Istenhez emelt arc tükrözze ezt a hálát] mi érettünk” (2 Kor. 1,11).

És: „Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással.  Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért [és amely miatt most] fogoly is vagyok [és melyért bilincset is viselek].  Hogy nyilvánvalóvá [és világossá] tegyem [és nyilvánosságra hozzam] azt úgy, amint nékem szólnom kell [és hogy azt hirdethessem]” (Kol. 4,2-4).

És: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).

Mégpedig a Szent Szellem által: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19).

„amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve” (2Tim. 2,9).

 Ezért is: „Imádkozzatok érettünk… Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid. 13,18-19)

2 Thess. 3,2 És hogy meneküljünk meg [(rüomai): és megszabaduljunk, óvjon meg, és védelmezzen az Úr] az alkalmatlan [(atoposz): káros, ártó, és elvetemült] és gonosz emberektől [(ponérosz): a haszontalan, semmirekellő, hitvány, bajt okozók közül kiragadjon bennünket az Úr]. Mert nem mindenkié a hit [mert nem mindenki nyer hitet]^*

»Más fordítás: Imádkozzatok, hogy Isten szabadítson és védjen meg bennünket minden rossz és gonosz embertől! Mert sajnos, nem mindenki hisz Jézusban!«^**

^*Az Úr Jézus kijelentése: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja (vonzza) azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,44-45)

^**Az apostol azt is elmondja, hogy miért kell, hogy imádkozzanak érte: „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában (vagyis a vallásos emberektől), és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm. 15,30-31)

És ezt azért kérte, mert minden helyen a zsidók üldözték őket: Pál apostol, és Barnabás az Antiókhia Pisidia városában hirdetik az Igét, de: „Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és káromolva ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. Terjed pedig az Úrnak igéje az egész tartományban. A zsidók azonban felindítják az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztanak Pál és Barnabás ellen, és kiűzik őket határukból” (Csel. 13,45.49-50).

Az apostolok Thessalonikába hirdetik a Krisztust: „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, (akik nem hisznek) ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány (és gonosz) embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához (megostromolván azt), és ki akarták vezetni (ki akarták hozni) Pálékat (a nép közé) a népgyűlés elé. Amikor nem találták ott őket, Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, (ezek az országháborítók) itt is megjelentek. És mikor tudtukra esett a Tessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek igéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháborítják (ott is fellázították és felizgatták)” (Csel. 17,5-6.13).

Ézsaiás már így prófétál a zsidókról: „Sokat láttál, de nem vetted eszedbe (nem ügyeltél rá); nyitva volt a füled, mégsem hallottál. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, (csapdába és verembe estek) bilincsbe verve tömlöcben (és börtönbe vannak zárva) mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek (kirabolták őket) és nincs szabadító; ragadománnyá lettek és nincsen, aki mondaná: add vissza!” (Ésa. 42,20-22)

És azért lett kirabolva, mert: „Ha valaki hallja [de nem fogja fel] az igét [a logoszt] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, és nem jut belátáshoz, és meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [és elrabolja, elragadja tőle] azt, ami annak szívébe [vagyis bensőjébe] vettetett vala” (Mát. 13,19)

2 Thess. 3,3 De hű [(pisztosz): és hűséges, megbízható, szavahihető] az Úr, aki megerősít [(sztéridzó): támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz] titeket és megőriz [és megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz] a gonosztól [(ponérosz): a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól]^*

*Pál apostol megvallása, példaként minden korban élő hívőknek: „A békességnek Istene megrontja [összezúzza, összetiporja, összemorzsolja] a Sátánt [jelentése: ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen” (Róm. 16,20)^.

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

 A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)

 „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11)^.

És én: „… meg vagyok győződve, [biztos vagyok ugyanis benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál; vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben való élet]. Sem angyalok [Uralkodó szellemi lények; hírvivők, pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok; részint földi, részint mennyei „angyali hatalmasságok”]. Sem hatalmasságok [erősségek; erők; angyali hatalmak. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. Sem jelenvalók [jelen időben történő, beálló; a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni]. Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kosmos időbeli, sem a kosmos (= világűr) térbeli jelenségei (a csillagok világára utal)] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [és megjelent; megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,38-39)^.

 Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia): az Ővele való eggyéválásra]” (1Kor 1,9)^.

És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24)^.

„Mert kegyelemből [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása irántatok] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez” (Eféz. 2,8)

 2 Thess. 3,4 Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek [és megtartjátok] és meg is fogjátok tenni azokat [vagyis mindazt], amiket parancsolunk.

[Más fordítás: amiket meghagytunk, elrendeltünk, és tanácsoltunk néktek. de nemcsak most, hanem a jövőben is]^*

*Az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „[Szívből] örülök, hogy mindenképpen [és minden tekintetben] bízhatom bennetek” (2 Kor. 7,16).

És más levelei megvilágítják, hogy az ő bizodalma az Úrban van a hívőkkel kapcsolatban is: „Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni (hogy más értelemben nem lesztek)…” (Gal. 5,10)

2 Thess. 3,5 Az Úr pedig igazgassa [vezérelje, vezesse, irányítsa, és egyengesse] a ti szíveteket [a ti bensőtöket, a szellemi életetek központját] az Isten iránt való [(agapé): az Isten szerinti] szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra [Más fordítás: és Krisztus mellett való állhatatos kitartásra; és a krisztusi türelemre, és Krisztus béketűrésére, és Krisztus türelmes várására].

2 Thess. 3,6 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében [(onoma): hatalmával, és tekintélyével] pedig rendeljük [parancsoljuk, és meghagyjuk] néktek, atyámfiai [testvéreim], hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól [és húzódjatok el, és kerüljetek minden olyan testvért, és maradjatok távol minden olyan hívő embertől], aki rendetlenül [(ataktósz: szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák módján. Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül] él, és nem ama utasítás szerint [és nem a szerint a (paradoszisz): rendelkezés, hagyomány, és utasítás szerint], amelyet mi tőlünk kapott [amelyet tőlünk vettetek át]^*

*Azokat, akik már megtanulták, és megismerték, hogy mit jelent a kegyelem, így figyelmezteti az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17) 

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok [ravasz, alattomos, csaló; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteinek, követeinek] változtatják át [adják ki; tettetik; hazudják] magukat.

[Más fordítás: Mert ezek hamis (ál)apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].

Nem is csoda [és nem is rendkívüli]; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. [a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át]. Nem nagy dolog azért [és nem csodálkozom tehát], ha az ő szolgái [követei, küldöncei] is átváltoztatják magukat [adják ki (tettetik) magukat] az igazság szolgáivá [követeivé, küldönceivé]. Akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [az ő munkájuk] szerint lészen.

[Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

Tehát: akik szakadásokat okoznak: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

És a továbbiakban így figyelmeztet az apostol: „Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, [ne érintkezzetek; olyannal ne keveredjetek (többé egy társaságba) össze] ha valaki atyafi létére [akit bár testvérnek neveznek] parázna. [kicsapongó], vagy csaló, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső; telhetetlen; harácsoló, ezért egy csaló] vagy bálványimádó. [g. (eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó], vagy szidalmazó, [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; sértegető; becsmérlő; káromkodó] vagy részeges, vagy ragadozó. [rabló; zsaroló; kapzsi] Az ilyennel még együtt se egyetek. [ne is étkezzetek együtt; ne éljetek közösségben velük]” (1 Kor. 5,11).

Ezért tehát atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok szilárdan] és tartsátok meg a tudományt [ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz], amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).

Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen [senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon] hitető [(pithanologia): tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő] beszéddel [hamis következtetésekkel]. Hát: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson” (Kol. 2,4.8)

2 Thess. 3,7 Magatok is [(eidó oida): láttátok, és] tudjátok, [(pósz): hogyan], és mi módon kell minket [(mimeomai): utánozni], és követni [milyen példát mutattunk nektek, amikor köztetek éltünk]; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül [hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek; soha nem voltunk munkakerülők].

2 Thess. 3,8 Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és [keserves] fáradsággal [és vesződséggel], éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére [Más fordítás: éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk].

2 Thess. 3,9 Nem azért, mintha nem volna rá jogunk [(exúszia): felhatalmazásunk, jogosultságunk], hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek [(mimeomai): és minket utánozzatok]^*

*Az apostol így buzdítja a Krisztusban hívőket: „Legyetek én követőim [(szümmimétész): együtt követő, együtt utánzó], atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak [és a szerint élnek], amiképpen mi néktek példátok vagyunk” (Fil. 3,17).

És minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Kérlek [buzdítlak] azért titeket, legyetek az én követőim. [utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]” (1 Kor. 4,16).

Vagyis: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1).

És hogy hogyan kell őt követni, arról így beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”. Amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5).

És emlékezteti a Korinthusiakat arra, hogy nem engedte, hogy a gyülekezetek gondoskodjanak róla, hanem: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk; [áldást mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel elhordozzuk; helytállunk]” (1 Kor. 4,12)^.

Pál apostol Korintusba menve, két keze munkájával tartotta el magát: „És mikor egy Akvila nevű, pontuszi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére, Priszcillára, mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából: hozzájuk csatlakozék. És mivelhogy azonféle míves vala (vagyis ugyanaz volt a mestersége), náluk maradt (és náluk lakott) együtt is dolgozott velük. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,2-3)^.

Ugyanígy a Thesszalonikában élő hívőknek is így ír: „Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény munkánkra]: mert éjjel-nappal munkálkodva [dolgoztunk, és úgy] hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.

 [Más fordítás: Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt]. Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen szentül, igazán [(hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [és viseltük magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek]” (1 Thess. 2,9-10)^.

Az apostol az efézusi vénektől búcsúzva, így beszél: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől (és minden tekintetben) megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva (vagyis kemény munkával) kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb (és nagyobb boldogság) adni, mint venni (vagy mint kapni)” (Csel. 20,33-35)^.

Pedig joga lenne rá, mert az Úr Jézus parancsa így hangzott „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [az örömüzenet; a jó hírt] hirdetik, [és prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek. De én ezek közül eggyel sem éltem. [Én azonban mindebből egyet sem vettem igénybe] Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így [cselekedjenek] hogy velem is így történjék [ezután], mert jobb nékem [mert hasznosabb volna] meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye [és félremagyarázza] az én dicsekedésemet. [és valaki üres dicsekvéssel vádoljon]” (1 Kor. 9,14-15)^.

Amikor az Úr Jézus kiküldi a tizenkét apostolt, ezt a parancsot adva nékik: „[Ne vigyetek az útra se poggyászt] se útitáskát [vagy tarisznyát], se két (felső)ruhát [vagy köntöst], se sarut, se pálcát [se vándorbotot ne vigyetek]. Mert méltó a munkás az ő táplálékára [az ő kenyerére, mert a munkás ugyanis megérdemli, hogy gondoskodjanak róla]” (Mát. 10,10)

2 Thess. 3,10 Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük [azt parancsoltuk, és meghagytuk] néktek, hogy ha valaki nem akar [és nem hajlandó] dolgozni, ne is egyék^*

*Így figyelmeztet az Úr az apostolon keresztül minden hívőt: „Aki oroz vala [vagyis lopott], többé ne orozzon [ne lopjon]; hanem inkább munkálkodjék [dolgozzon], cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó [és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat], hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek” (Eféz. 4,28).

És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok (és tegyétek a magatok dolgát), és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok (vagyis dolgozzatok), amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11)

2 Thess. 3,11 Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül [(ataktósz: szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák módján élnek. Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül] élnek [vagyis felelőtlen életmódot folytatnak] közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak [(periergadzomai): hanem kerülik a munkát; mások dolgába avatkoznak; haszontalan dolgokat művelnek]^*

*Nyughatatlankodnak vagy: hiábavalóságokkal foglalkoznak, beleavatkoznak dolgokba, „minden lében kanál" módjára viselkednek, kí­váncsiskodnak, tolakodóak. Ezt az igét mindössze egy peri igekötő különbözteti meg az ebben a versben előtte lévő igétől, amely­nek jelentése: dolgozik; a szójátékot magyarul lehetetlen visszaadni. Az a fordítás, hogy munkakerülők, a peri jelentéséből adód­hatna, de a szó nem pusztán munkakerülést jelent, hanem olyan tevékenységet, amely ugyan nagyon sok energiáját emészti fel az illetőnek, mégsem jár semmiféle gyakorlati haszonnal, sőt még másokat is hátráltat ügybuzgóságával.

2 Thess. 3,12 Az ilyeneknek azonban rendeljük [és megparancsoljuk; meghagyjuk] és kérjük [figyelmeztetjük; és sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében; és rimánkodunk is, (parakaleó): kérleljük az életmódjával, és viselkedésével kapcsolatban] őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, [hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek] hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék^*

*Mert: „Az istentelen (az Isten nélkül élő, hitetlen) munkál (és szerez) álnok (vagyis hamis) keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos (mert igaz bérhez jut az, aki igazságot vet). Aki őszinte az igazságban (és ragaszkodik az igazsághoz), az életére (az az életre jut) -, aki pedig a gonoszt követi (a rosszat hajhássza), az vesztére (a halálra) műveli azt” (Péld. 11,18-19).

És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdve] az evangélium [vagyis az örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [és ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7)^.

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).

Mert: „Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen szentül, igazán [(hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [és viseltük magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek]. Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk [kérleltünk] és buzdítgattunk [ösztönöztünk] egyenként mindnyájatokat. És kérve kértünk [bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz az Istenhez], aki az ő országába [az ő királyságába] és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,10-12).

És tovább folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1)

És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).

És ismét „Kiki amely hivatásban hívatott el, [(klészisz): hivatás; foglalkozás; társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)] abban maradjon. [(menó): - marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]” (1 Kor. 7,20).

És minden hívőnek szól az  üzenet: „Hogy járjatok [vagyis éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

 És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan [a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [az örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

„Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

„Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20)

2 Thess. 3,13 Ti pedig, atyámfiai [testvérek], meg ne restüljetek [ne fáradjatok bele, és ne legyetek hanyagok, nehogy elcsüggedjetek] a jó cselekvésben [hogy tisztességesen dolgozzatok]^*

*Minden gyülekezetet így buzdít az apostol: „A jótéteményben [a jó cselekvésében; (kalosz): becsületes, tisztességes, megfelelő, méltó] pedig meg ne restüljünk [(ekkakeó enkakeó): belefárad, meglankad, kimerül, megrestül, elcsügged], mert a maga idejében [(kairosz): alkalmas / megfelelő (esedékes) idő] aratunk, ha el nem lankadunk. [(eklüó): ellankad, elernyed, elfárad, kidől]” (Gal. 6,9).

„Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek (viszonzásul megkapjátok) az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok” (Kol. 3,24)

2 Thess. 3,14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek [(logoszunknak): intésünknek], azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok [és ne legyetek közösségben; ne tartsatok kapcsolatot, ne keveredjetek össze, ne is érintkezzetek vele] vele, hogy megszégyenüljön [és hogy elgondolkozzon, és elszégyellje magát].

2 Thess. 3,15 De ne [gondoljátok], és ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit [(nútheteó): figyelmeztessétek, térítsétek észre, „tegyétek helyre", és okos érvekkel győzzétek meg, ahogyan testvéreinket szoktuk]^*

*Mert: „Atyámfiai (testvéreim), hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg (és visszafordít) az ő tévelygő útjáról, lelket (vagyis életet) ment meg a haláltól és sok bűnt (és sok tévedést, hibát) elfedez” (Jak. 5,19-20).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (vagyis életét) a te kezedből kívánom meg.

(Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon).

Ha pedig te megintetted (és figyelmeztetted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (mert akkor életben marad), mert engedett az intésnek (és a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (vagyis életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

 Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (a te honfitársadat) nyilván (és bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (és hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17)

2 Thess. 3,16 Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor, és minden tekintetben [és minden körülmények között, minden időben, és minden módon] békességet [(eiréné): vagyis az az állapot jöjjön létre, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Az Úr legyen mindnyájatokkal!^*

*Az apostol minden gyülekezetet annak áldásával áld meg: „A békességnek Istene (eiréné: vagyis annak az állapotnak Istene, aki mindent helyreállít, az épséget; jó egészséget; jólétet, a veszély érzetétől való mentességet; boldogságot, boldogulást, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában) pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen” (Róm. 15,33).

Mert Ő: „A békességnek Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen” (Róm. 16,20).

„Végezetre [továbbá], atyámfiai [testvéreim], legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. [Más fordítás: Testvéreim, most búcsúzom: törekedjetek a tökéletességre, vegyétek komolyan a figyelmeztetésünket, és tegyétek meg, amire kértelek benneteket! Legyetek egyetértésben, és éljetek békességben egymással, akkor Isten, aki a szeretet és a békesség forrása, veletek lesz]” (2 Kor. 13,11).

 És hogy ki a minden kegyelem Istene, a gyülekezetek köszöntésében az is kijelentésre kerül: „Az Úr Jézus Krisztusnak [Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak] kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Szellem közössége mindnyájatokkal. Ámen” (2 Kor. 13.13).

„Békesség az atyafiaknak [a testvéreknek] és [(agapé): Isten szerinti] szeretet hittel egybe [és hitből jövő szeretet] az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! A kegyelem [(kharisz): „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen mindazokkal, akik [el nem múló, nem lankadó, meg nem fogyatkozó szeretettel] szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban (aphtharszia: romolhatatlanság; halhatatlanság véget nem érő létezés); Ámen” (Eféz. 6,23-24).

„Amiket tanultatok is [(manthanó): tanul, tanulmányozás, megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást szerez, megért]. El is fogadtatok [és átvettetek], hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz. [Más fordítás: amiket tanultatok is és elfogadtatok, hallottatok és láttatok is bennem, azt váltsátok gyakorlati tetté, és a békesség Istene veletek lesz]” (Fil. 4,9).

 „A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen” (1 Thess. 5,28).

„Az Úr Jézus Krisztus a te szellemeddel. Kegyelem veletek! Ámen” (2 Tim. 4,22).

És már az ószövetségben is így hangzik az áldás, annak az Istennek nevében, Aki akkor JHVH=Jahve néven jelentette ki magát: „És ímé Boáz (jelentése: erő; elevenség) kijöve Betlehemből (jelentése: a kenyér háza), és monda az aratóknak: Az Úr legyen veletek! És ők mondának néki: Áldjon meg téged az Úr!” (Ruth. 2,4)

2 Thess. 3,17 A köszöntést [(aszpaszmosz): üdvözletet] én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek [ez a hitelesítő jel minden levelemen]. Így írok^*

*A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntés(t) a saját kezemmel [írtam], a Páléval. [Ez a sajátkezű üdvözletem: Pál]” (1 Kor. 16,21)^.

„A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva…” (Kol. 4,18)

„Látjátok (nézzétek), mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!” (Gal. 6,11)

 És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan erről több gyülekezetnek is ír: „Mert hogyha az, aki jő (valaki odamegy hozzátok), más Jézust prédikál (hirdet), akit nem prédikáltunk (hirdettünk). Vagy más szellemet vesztek (fogadtok be), amit nem vettetek (nem akit kaptatok), vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,4).

„Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (Más fordítás: a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket (teljesen) mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,22-23).

2 Thess. 3,18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [„Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása legyen] mindnyájatokkal! Ámen.

[Ez II. Levél a Thessalónikabeliekhez küldetett Athénból].