2017. október 19.

Hozsiána maranata

Timóteus 1. levele

Óvás a törvénykezőktől és a hamis tanítóktól; A közbenjárás fontosságáról; a hit titkáról; a szolgálat helyes végzéséről.
SLIDESHARE.NET

Imádság:

Hálás a szívem Uram, hogy szólsz hozzám, hogy meghallgathatlak és cselekedhetem szavadat. Ma is adj engedelmes, rád figyelő szívet.

Ámen



Nagy árat fizetett érted az Úr!


Spurgeon: A Biblia

A Biblia nem teológiai tankönyv, hanem az üdvösség kézikönyve.



Mindennek rendelt ideje van itt a földön

Mindennek rendelt ideje van itt a földön


"Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a halálnak. 
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az aratásnak. 
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyulásnak. 
Megvan az ideje a lerombolásnak, és megvan az ideje a felépítésnek. 
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. 
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 
(Préd 3.)




NE FÉLJETEK!

Azt mondja Megváltó Urunk:
 „Ne féljetek a babiloni királytól, akitől most féltek, ne féljetek tőle, azt mondja az Úr; mert veletek vagyok, hogy megtartsalak és megszabadítsalak titeket az ő kezéből” 
(Jer. 42:11)


Ne félj, csak higgy, és megszabadulsz a Gonosztól!



Az Úr Jézus az:

Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, a mi céltévesztésünkért, és tévedéseinkért, hibáinkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz, káros, veszélyes, ellenséges züllött világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz korszak létkorából az Istennek, a mi Atyánknak akarata, rendelése, elhatározása szerint

(Gal. 1,4).



László Boda



Gábor HorváthFényforrás!



 
László Boda




2017. október 12.

Szívünkből zeng énekünk Neked Uram!

103. Zsoltár A szeretet Istenéről.

1 Timóteus levél 6. fejezet: Szolgák kötelességei; Buzdítás a hit harcára

1 Tim. 6,1 Akik iga alatt járomba vannak fogva, mint iga alatt görnyedő rabszolgák,* az ő uraikat,** a saját gazdájukat minden tisztességre,*** megbecsülésre méltóknak tekintsék, hogy Isten neve és a tudomány,**** a tanítás, tudás, ismeret ne káromoltassék,***** nehogy becsmérelve, rágalmazva legyen.******

*Iga alatt vannak (dzügosz dúlosz): járomba vannak fogva, mint iga alatt görnyedő rabszolgák.

**Uraikat (idiosz deszpotész): saját gazdájukat.

*** Tisztesség (timé): megbecsülés.

****Tudomány (didaszkalia): tanítás, tudás, ismeret.

*****Káromol (mé blaszphémeó): becsmérel, rágalmaz.

******És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek, és buzdítalak azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok, éljetek, és viselkedjetek úgy, mint illik, méltóan az Istentől kapott elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok, amelynek részesei lettetek” (Eféz. 4,1).

Mert: „Krisztusban… nincs rabszolga, sem szabad,… ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Hiszen egy Szellemben egy személlyé meríttettünk be… akár rabszolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Szellem öntöz” (1 Kor. 12,13).

És ha Krisztusba, vagyis a Szent Szellembe bemeríttettünk: „Itt már nincs többé … rabszolga, és szabad, kötelékektől mentes, hanem minden a Krisztus, és mindenekben Krisztus van. [Más fordítás: Csak maga Krisztus a fontos, csak Ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan származnak is](Kol. 3,11).

Ezért: „Ti rabszolgák, engedelmesek legyetek a ti hústest szerint való földi uraitoknak tiszteletteljes félelemmel szíveteknek egyenességében, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, mint a Krisztusnak; Nem a szemnek szolgálván, ne látszatra szolgáljatok, és ne csak színből, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus rabszolgái, cselekedvén az Istennek akaratát teljes odaszánással, lelkesen. [Más fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok! Ne csak az emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással], Jó akarattal, és örömteli szívvel dolgozzatok; jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve rabszolgálatotokat, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek; Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt fogja kapni az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados” (Eféz. 6,5-8).

A Kolossébeli hívőket ugyanerre figyelmezteti a Szent Szellem: Ti rabszolgák, szót fogadjatok, engedelmeskedjetek minden tekintetben a ti hústest szerint való, földi uraitoknak, nem a szemnek szolgálván - még akkor is, mikor nem látnak benneteket, - ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akarnak tetszeni, és hízelegni. Hanem szíveteknek egyenességében, tiszta szívvel, szívbeli egyszerűségben, az Úr iránti tiszteletből. És valamit tesztek, szívből cselekedjétek, teljes odaszánással, lelkesen végezzétek úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint embereknek. [Más fordítás: Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek]; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak rabszolgáltok. [Más fordítás: Tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]. Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, igazságtalanságával kárt tesz, jutalmát veszi igazságtalanságának. Mert azt kapja vissza, amit tett, és nincsen személyválogatás, vagy részrehajlás(Kol. 3,22-25).

És ha: „Szolgai állapotban, rabszolgaként hívattattál el? Ne gondolj, és ne törődj vele, és ne is bánkódj emiatt, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal, és használd ki azt, és maradj meg abban. Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úrnak szabadosa, felszabadítottja, hasonlóképen, aki szabadságban, szabad emberként hivatott el, Krisztusnak rabszolgája(1 Kor. 7,21-22).

És ez a figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek és a szolgák tiszteletteljes félelemmel engedelmeskedjenek, és köteles tisztelettel rendeljék alá magukat uraiknak, tulajdonosaiknak, parancsolóknak. Nem csak - és nem egyedül - a jóknak, becsületeseknek, jóindulatúaknak és kíméleteseknek, elnézőeknek, méltányosaknak, de a szívteleneknek, a kíméletleneknek, durváknak, szigorúaknak is” (1Pét 2,18).

Titusznak ezt parancsolja az apostol:  „A rabszolgákat intsed, hogy az ő saját uraiknak rendeljék alá magukat, és engedelmeskedjenek mindenben. Legyenek készségesek, és kedvüket keressék, ne ellenkezzenek, és ne feleseljenek. Ne tolvajkodjanak, ne lopjanak, semmit el ne csenjenek, és nehogy kárt okozzanak, hanem mindenben teljes, jó hűséget és megbízhatóságot tanúsítsanak; hogy életükkel a mi megtartó, megmentő, üdvözítő Istenünk tudományának, és tanításának díszére, és dicséretére legyenek mindenben, hogy azt mások számára is vonzóvá tegyék(Tit. 2,9-10).

1 Tim. 6,2 Akiknek pedig hívő uraik, hívő gazdáik vannak, azokat meg ne vessék, nehogy lenézzék, ne becsüljék le őket, ne hanyagolják el kötelességüket azért, mert testvérek. Hanem annál inkább, annál szívesebben szolgáljanak, mivelhogy hívők és szeretettek, kik a jótevésben buzgólkodnak, akik a jó cselekvésére törekszenek; Ezekre taníts és buzdíts. [Más fordítás: Akiknek hívő uruk van, ne vegyék őket kevésbé komolyan, azzal az ürüggyel, hogy azok testvérek, sőt éppen azért szolgáljanak nekik jobban, mert hívők, a szeretet jótéteményének elnyerői].*

*Ne vessék meg (mé kataphroneó): nehogy lenézzék, ne becsüljék le őket, ne hanyagolják el kötelességüket.

1 Tim. 6,3 Ha valaki másképpen, és más tant tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit, romlatlan igéit, és a hitnek megfelelő tanítást.*

*És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): Amiképpen Macedóniába menetelemkor kértelek, és bátorítottalak téged, hogy maradj Efézusban azért, hogy figyelmeztess egyeseket, ne tanítsanak más tudományt, hamis tanítást, és ne hirdessenek tévtanokat. Se mesékkel és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel, és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak. Se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra, amelyek inkább versengéseket támasztanak, és vitákra vezetnek, mint Istenben való épülést,  mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását a hit által (1 Tim. 1,3-4).

Mert van sok engedetlen, és rendetlenkedő, elégedetlenkedő, akaratos, konok, dacos, hiábavaló beszédű, és üres fecsegést folytató megtévesztő, tévútra vezető; kiváltképpen, és leginkább a körülmetéltek között. [Más fordítás: Ez azért is fontos, mert sok az engedetlen és lázadó természetű ember, akik haszontalan dolgokról beszélnek, és másokat rossz útra vezetnek. Főként azokra gondolok, akik a zsidók közül jöttek]. És ne figyeljenek, és ne hallgassanak zsidó mesékre, és ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és zsidó hitregékkel és ne hallgassanak zsidó mendemondákra, és az igazságot, a valóságot megvető, és az igazságtól elfordult, és az igazságot elforgató emberek parancsolataira, rendeleteire, és utasításaira (Tit. 1,10.14).

 És: „A balgatag, és ostoba vitatkozásokat azonban, és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld. Mert haszontalanok és hiábavalók. [Görög szöveg: Az ostoba kérdezgetéseket, és kutatásokat, a nemzetség táblázatokkal kapcsolatosan; és a törvénnyel kapcsolatos, a törvénykörüli veszekedéseket, vitákat, és viszálykodást, mellőzd, és térj ki előlük. Mert nem segítenek, sőt ártalmasak, károsak, sikertelenek, és eredménytelenek] (Tit. 3,9).

„A szentségtelen, közönséges, tisztátalan, és vénasszonyos meséket, és hitregéket pedig eltávoztasd, kerüld, és utasítsd el. Ellenben gyakorold magadat a hitben, és az Isten gyermeki tiszteletében” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az egészséges és romlatlan tudományhoz illenek, ami egyezik az egészséges tanítással. [Más fordítás: Te azonban Titusz, tanítsd meg az embereknek, mit kell tenniük, hogy az egészséges tanítást kövessék]” (Tit. 2,1).

1 Tim. 6,4 Az felfuvalkodott,* öntelt, dölyfös, elvakult, értelmetlen, önhitt, aki nem tud semmit, és nem ért semmit. Hanem vitatkozásokban és szóharcokban,** vitatkozásnak és a szavakkal való csatározásnak betegségében szenved.*** Az ilyen kedveli a vitatkozásokat és a szőrszálhasogatást, fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal, amelyekből származik irigység, féltékenység, rosszindulat, gyűlölet, viszálykodás, veszekedés, vita, vetélkedés, harc, káromlások, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás, rosszakaratú káros, gonosz, rosszindulatú gyanúsítások.

*Felfuvalkodott (tüphoó tüphoomai): öntelt, dölyfös, elvakult, értelmetlen, önhitt.

**Szóharc (dzétészisz noszeó): vitatkozás, szavakkal való csatározás betegsége.

***(logomakhia): kedveli a vitatkozásokat és a szőrszálhasogatást, fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal.

1 Tim. 6,5 Megbomlott elméjű, és az igazságtól megfosztott, a valóságot elvető, a valóság iránt vak, az igazságot elferdítő embereknek hiábavaló, és haszontalan időtöltése / elfoglaltsága, és torzsalkodásai, szüntelen súrlódásai. Akik az Isten tiszteletét pénzszerzésnek, kereseti lehetőségnek, jövedelmi forrásnak tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál.*

*És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő). Ezeket: „emlékeztesd, kérvén kérve őket, Istent tanúul híva, és az Úr színe előtt, az Ő jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak haszontalanul a hallgatóknak romlására, felforgatására, rombolására, aminek eredménye: aposztázia, hitehagyás (2 Tim. 2,14).

„A szentségtelen és szentségtörő vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, és eltávoztasd. Hanem inkább gyakorold magadat az Istenfélő, hívő életben” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az egészséges tudományhoz illenek, és ami egyezik az egészséges tanítással” (Tit. 2,1).

Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak” (1 Tim. 1,6).

 Mert: „Az ilyenek a hit látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Az apostol is szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, akik háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget támasztanak a tudomány körül. Akik más tudományra tanítanának azon kívül, és az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket; Térjetek ki előlük (Róm. 16,17).

1 Tim. 6,6 Ámde valóban nagy, sőt a legnagyobb nyereség az Isten gyermeki tisztelete megelégedéssel.*

*És így folytatódik a kijelentés: Mert ugyanis az Isten iránti gyermeki tisztelet mindenre hasznos, meglévén benne, tartalmazza, és magába foglalja a jelenvaló, és a jövő életnek ígéretét. (1 Tim. 4,8).

Hát: „Tiszteljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt tisztelik, nincs fogyatkozásuk, nem szűkölködnek. Az oroszlánok szűkölködnek, és éheznek; de akik az Urat keresik, akik az Úrhoz folyamodnak semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,10-11).

Az apostol pedig így folytatja: Mert: „Aki az ő tulajdon, az Ő saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mi módon ne ajándékozna vele együtt, miért ne adna ingyen, kegyelemből az Ő Fiával együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32).

1 Tim. 6,7 Mert semmit sem hoztunk be a világba, világos, és nyilvánvaló, hogy ki sem vihetünk semmit, nem lehetséges, mert nem vagyunk képesek, nincs hatalmunk magunkkal vinni.*

*Jób megvallása: „Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób. 1,21).

Dávid így bátorít: „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse” (Zsolt. 49,17-18).

A prédikátor megerősíti a kijelentést: „Ahogyan világra jött anyja méhéből mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne” (Préd. 5,15).

1 Tim. 6,8 De ha van élelmünk és ruházatunk, és van fedél a fejünk felett elégedjünk meg vele.*

*Az Úr már így figyelmezteti az övéit: Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, döntéseit, rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon. Hogy mikor eszel, és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából” (5Móz. 8,11-14).

Agur – ismerve az igét –így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel, és annyi eledelt adj, amennyi szükséges. Hogy jóllakva, és megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!” (Péld. 30,8-9).

1 Tim. 6,9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, az ördög kelepcéjébe, meg tőrbe, csapdába, és sok esztelen, értelmetlen és káros, ártalmas] kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe sodorják, romlásba és pusztulásba döntik.*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak kincseket a földön, hol azokat a rozsda megeszi, és tönkreteszi, és a moly megemészti, megrágja, és ahol a tolvajok betörnek, és átásva a falat kiássák és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda nem marja, és nem teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem törnek be, nem ássák át a falat, és el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen hústesti eszességedtől szűnjél meg, és a magad belátásából hagyd abba(Péld. 23,4)

Mert: „Siet a marhakeresésre, a vagyonszerzésre a gonosz szemű ember és vagyont akar szerezni a kapzsi ember; De nem veszi észre, hogy szükség jő reá, hogy ínségbe jut(Péld. 28,22)

Hát: „Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti bekövetkező nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és megrozsdásodott, és azok rozsdája bizonyság, és tanúskodik ellenetek, és megemészti a ti hústesteteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek még az utolsó napokban is!” (Jak. 5,1-3).

Pedig: „Aki bízik az ő gazdagságában, elbukik…” (Péld. 11,28).

És: „Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, aki követi a telhetetlenséget…” (Péld. 15,27).

Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek” (Mát. 6,33).

1 Tim. 6,10 Mert minden rossznak, és minden gonosz bajnak, szerencsétlenségnek, viszontagságnak gyökere a pénz szerelme, a pénzvágy, a kapzsiság: mely után sóvárogván törekszenek, és ez után futnak, némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal, szomorúsággal, bánattal.*

*Ezért adta el Júdás egy rabszolga áráért az Urat, és a főpapokhoz menve: „Monda: Mit szándékoztok, és akartok nékem adni, és én kezetekbe adom Őt. Azok pedig felajánlottak, és letettek néki harminc ezüstpénzt, harminc sékelt, ami egy rabszolga ára. És ettől fogva a megfelelő, a kedvező alkalmat keresi vala, hogy átadhassa, és kiszolgáltassa, hogy elárulja és eladja Őt, a mesterét (Mát. 26,14-16).

 Ezért azt tanácsolja az apostol: „Öldököljétek meg, adjátok halálra azért a ti földi, testi tagjaitokat. [Más fordítás: Öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. ..a fösvénységet, a kapzsiságot, mohóságot, a telhetetlenséget, meg a gazdagság után való vágyakozást, ami bálványimádás, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája” (Kol. 3,5).

Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24).  

Ezt tudva imádkozik így Dávid: „Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre, ne a haszonlesésre (Zsolt 119,36).

1 Tim. 6,11 De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld, ezektől menekülj. Hanem törekedj a megigazulásra, és kövessed az igazságot, az Isten gyermeki tiszteletét, a hitet, az Isten szerinti szeretetet, a békességes tűrést, a kitartást, állhatatosságot, a szelídséget, jóindulatot, higgadtságot.*

*És újra- és újra figyelmeztet az apostol: „Az ifjúkori kívánságokat, vágyakat, szenvedélyt pedig kerüld, menekülj el, tartsd távol magadtól. Hanem törekedj, és igyekezz elérni a megigazulást, a hitet, az Isten szerinti szeretetet, a békességet. Azokkal egyetértésben, akik segítségül hívják az Urat tiszta mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, - amiben nincs idegen anyag - hamisítatlan, valódi, tiszta, őszinte, romlatlan, becsületes szívből, bensőből(2 Tim. 2,22).

Erre figyelmeztet Péter apostol is: Forduljon el, kerülje, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el a gonosztól, attól, ami rossz, káros, ártalmas, és cselekedjék jót, azt ami hasznos, kedvező, szerencsés. Keresse sőt járjon utána, törekedjen rá, kutassa a békességet,  és törekedjen rá, és gyakorolja azt (1 Pét. 3,11).

És Dávid is így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat, hagyd el, távozz a gonosztól. Hagyj fel a rosszal, és válaszd és cselekedd jót. Keresd a békességet és törekedj rá, és járj a nyomában, és kövesd azt” (Zsolt. 34,15).

1 Tim. 6,12 Harcold meg a hitnek szép, és nemes harcát. nyerd el és ragadd meg e harc jutalmát, az örök életet, amelyre hívattattál, és szép, és bátor vallástétellel megvallottál sok tanú előtt.*

*És így bátorítja Pál apostol is Timóteust, vagyis minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Ezt a tanítást adom néked, és kötöm a lelkedre, fiam Timóteus a rólad való korábbi jövendölések, próféciák szerint: hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).

Mert igaz ugyan, hogy hústestben élünk, de nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei, a mi harci fegyvereink nem földiek, nem a húsból valók, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk, - és hatalmunkba ejtünk - minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra(2 Kor. 10,3-5).

Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: Mert:az Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat, és a szívnek, a szellemi élet központjának indulatait, és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12-13).

Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12)

Ez a harc a hit harca: „Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, aki kísértés idején kitart. Mert miután a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult, elnyeri az életnek koronáját, az élet győzelmi koszorúját. Amit az Úr, az Isten ígért az őt szeretőknek. Azoknak, akik teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele” (Jak. 1,12)

Tehát ha az én nevemért szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10).

Mert én: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (Jel. 3,11)

Az apostol is így bátorítja a Krisztus népét: „És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját, koszorúját” (1 Pét. 5,4).

És: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája, dicsőséges és díszes koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5).

És amit tennünk kell: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, és dolgaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta, aki harcosává avatta. Ha pedig versenyez, és küzd is valaki, nem koronáztatik meg, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez, és küzd ” (2 Tim. 2,4-5).

Júdás is a hit harcára bátorít, és buzdít: „Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, és azon fáradozom, hogy írjak néktek a közös üdvösség: a bűnbocsánat, megmenekülés, megszabadulás, jólét, egészség, megtartatás felől; kénytelen voltam, és szükségesnek láttam hogy báto­rítsalak, buzdítsalak titeket, hogy tusakodjatok, küzdjetek, és elszántan harcoljatok a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott” (Júd. 1,3).

1 Tim. 6,13 Meghagyom néked Isten színe előtt, aki megelevenít mindeneket, aki életet ad, életre hív, aki élteti a mindenséget, Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Poncius Pilátus alatt ama szép, és bátor vallástétellel.*

*És így folytatódik a kijelentés: És, a Jézus Krisztustól, aki a hű, megbízható, és szavahihető tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, aki magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte és eggyé vált velünk, és megmosott, feloldott, megszabadított, megváltott bennünket a mi bűneinkből, céltévesztésünkből az ő vére, értünk adott élete által(Jel. 1,5).

És Ő az, aki így tett bizonyságot: „Jézus pedig ott álla a római] helytartó Pilátus előtt; és kérdezé Őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod” (Mát. 27,11).

Felele pedig Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papi fejedelmek, a főpapok adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél? Felele Jézus: Az én országom, az én királyságom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én királyságom, az én szolgáim vitézkednének, és harcolnának, hogy át ne adassam, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Ámde az én országom, az én királyságom nem innen való. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról, valóságról. Mindaz, aki az igazságból, a valóságból való, hallgat az én szómra, és az én hangomra(Ján. 18,35-37).

1 Tim. 6,14 Hogy őrizd, és tartsd meg a parancsolatot, és teljesítsd megbízatásodat mocsoktalanul, szeplőtlenül, feddhetetlenül, támadhatatlanul a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, megmutatkozásáig.

1 Tim. 6,15 Amit a maga idejében, a kijelölt, elrendelt időben megmutat ama boldog és egyedül hatalmas Isten, a Hatalom egyetlen Birtokosa, a királyoknak Királya és az uraknak Ura.

1 Tim. 6,16 Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen, megközelíthetetlen világosságban, fényben lakozik. Akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség, dicsőség, és örökké való hatalom, erő, uralom, győzelem. Ámen. *

*Pál apostol mindig, és minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a dicsőség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen (Róm. 11,36).

„Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek, - Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet – tisztesség, és tisztelet és dicsőség, és fényesség, ragyogás]örökkön örökké! [Más fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen (1 Tim. 1,17).

„Az egyedül bölcs Istennek szóljon a dicséret, imádás a Jézus Krisztusban, és legyen tisztelet és dicsőség mindörökké! Ámen (Róm. 16,27).

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25).

Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és igen dicséretes, és méltó, hogy dicsérjék, és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat, és hirdetik hatalmas tetteidet. A te méltóságod dicső fényéről, és Fenséged, ragyogó dicsőségéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak” (Zsolt. 145,3-6).

Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet, fenséget és méltóságot öltöztél magadra! Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot” (Zsolt. 104,1-2).

És hogy ki Ő, arról maga az Úr Jézus tesz bizonyságot, amikor búcsúzik az Úr Jézus tanítványaitól, s így jelenti ki magát nekik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11).

Ugyanis: „Én és az Atya egy és ugyanaz vagyunk” (Ján. 10,30).

És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti, hogy ki Ő: „Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,44-45).

Mert Isten maga volt az Ige, amely testté lett: „Kezdetben már vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Kezdetben, eredetileg Ő az Isten” (Ján. 1,1-2).

 Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben. Igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

1 Tim. 6,17 Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, ne legyenek gőgösek / fennhéjázók, nagyképűek, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi megélhetésünkre.*

*És Isten igéje újra –és úja figyelmeztet: Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek, ne kérkedjetek; a vagyonban, ha nő, ha gyarapszik is, ne bizakodjatok; Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. (Más fordítás: Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő)” (Zsolt. 62,11-12). 

Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak” (Péld. 11,28).

„Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Luk. 12,15).

1 Tim. 6,18 Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, vagyonukat másokkal közlők, másokkal közösséget vállalók.*

*Minden gyülekezetben ezt tanítja az apostol:A szentek szükségeire adakozók legyetek…” [Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]” (Róm. 12,13).

Mégpedig úgy, ahogy: „előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne kedvetlenül, kelletlenül, vagy kénytelenségből, és ne is kényszer alatt tegye; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas és képes arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, és mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok; hogy mindenben, minden tekintetben, és mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek(2 Kor. 9,7-8).

1 Tim. 6,19 Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék, és megragadják az örök életet, az igazi életet.*

*Ne földi kincsekre vágyjatok: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak kincseket a földön, hol azokat a rozsda megeszi, és tönkreteszi, és a moly megemészti, megrágja, és ahol a tolvajok betörnek, és átásva a falat kiássák és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda nem marja, és nem teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem törnek be, nem ássák át falat, és el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

És az Úr Jézus így folytatja: … szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Luk. 12,33-34).

Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát…” (Mát. 6,33).

Hogy tiétek lehessen a: „Romolhatatlan, szeplőtelen és be nem szennyezett, hervadhatatlan, és el nem múló örökség, amely a mennyekben van fenntartva, és erősen őrizve számunkra” (1Pét 1,4).

1 Tim. 6,20 Óh Timótheus, őrizd meg ami rád van bízva. Elfordulván a szentségtelen, tisztátalan, közönséges üres beszédektől, a világias, üres, újdonsághajhászó fecsegéstől, és a hamis nevű ismeretnek, a hamisan tudománynak nevezett álismeret ellenvetéseitől.*

*És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek (Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben). És az ő beszédük és szavuk mint a rákos fekély, úgy terjed(2 Tim. 2,16-17).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez, a mondákhoz, mítoszokhoz oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).

Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, akik fecsegők és ámítók, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók. Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

„A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig távoztasd, és utasítsd el. Hanem gyakorold magadat az Istenfélő, hívő életben” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az egészséges tudományhoz illenek. Ami egyezik az egészséges tanítással” (Tit. 2,1).

1 Tim. 6,21 Amellyet némelyek elismerve, és elfogadva, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen.*

*Ezek: Akik az igazság mellől eltévelyedtek, a valóságtól elhajoltak, és feldúlják, megzavarják, és tönkreteszik némelyeknek a hitét (2 Tim. 2,18)