Jó Őt dicsérni

1 Timóteus levél 3. fejezet: a hit titkáról.

1 Tim. 3,1 Igaz ez a beszéd,* és hitelt érdemlő, megbízható az ige. Ha valaki püspökséget kiván,** felvigyázói, felügyelői szolgálatra vágyakozik, és törekszik, jó dolgot kíván*** nemes, hasznos tevékenységet, feladatot kíván, nemes munkára vágyik.****

*Igaz ez a beszéd (pisztosz logosz): hitelt érdemlő, és megbízható az ige.

**Püspökséget kíván (episzkopé oregomai oregó): felvigyázói, felügyelői szolgálatra vágyakozik, és törekszik.

***Jó dolgot kíván (kalosz ergon): nemes, hasznos tevékenységet, feladatra, nemes munkára vágyik.

****Hiszen: „Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből volnánk alkalmatosak, és képesek vagy elegendők valamit gondolni, és bármit is megítélni, úgy, mint magunkból, mintegy a saját erőnkből. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink. Ellenkezőleg a mi alkalmatos, és elégséges voltunk, és a mi képességünk, rátermettségünk az Istentől van” (2 Kor. 3,5).

A Filippibelieknek így írnak az apostolok, ismét a püspököket előljáróknak, felvigyázóknak nevezve: „Pál és Timóteus, Jézus Krisztus rabszolgái írják e levelet, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik a püspökökkel, vagyis az elöljárókkal, felügyelőkkel, felvigyázókkal, és diakónusokkal az egyházban, azaz a kihívottak közösségében szolgálókkal egyetemben” (Fil. 1,1).

És Titusz is azt az utasítást kapja, hogy: „Avégett, annak érdekében hagytalak téged Krétában, hogy a hátra maradt, az elmaradt dolgokat hozd rendbe, és az elintézetlenül maradt ügyeket eligazítsad, és pótold, ami hiányzik. És jelölj ki, és állíts szolgálatba városonként presbitereket, véneket, bölcs elöljárókat, amiképpen én néked meghagytam” (Tit. 1,5).

1 Tim. 3,2 Szükséges annakokáért, hogy a püspök, azaz a felügyelő, a felvigyázó feddhetetlen,* kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, nem zsarolható, panaszra okot nem adó legyen. Egy feleségű, monogám férfiú, úgy biológiai, mint szellemi értelemben. Józan,** megfontolt, bölcs, mértéktartó, titoktartó. Mértékletes,*** önmagán uralkodni képes, illedelmes,**** kötelességét pontosan teljesítő, szerény. Vendégszerető,***** aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja, a tanításra alkalmatos,****** akinek meg van hozzá a képessége, adománya;

*Feddhetetlen (anepiléptosz anepilémptosz): kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, nem zsarolható, panaszra okot nem adó.

**Józan (néphaleosz néphaliosz): megfontolt, bölcs, mértéktartó, titoktartó.

***Mértékletes (szóphrón): önmagán uralkodmi képes, tisztességes, rendes, tiszteletreméltó.

****Illedelmes (koszmiosz): kötelességét pontosan teljesítő, szerény.

*****Vendégszerető (philoxenosz): aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja.

******Tanításra alkalmas (didaktikosz): akinek meg van hozzá a képessége, adománya.

1 Tim. 3,3 Nem borozó,* nem részeges, nem iszákos, nem verekedő,** és nem veszekedő, aki sértő, bántó szavakat mond indulatosan, és nem erőszakoskodó, nem kötekedő, hanem szelíd, békeszerető. Nem rút nyereségre vágyó,*** nem mohó, nem haszonleső, nem hitvány módon nyerészkedő, nem kapzsi. Hanem szelíd,**** jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes. Versengéstől ment, a viszálykodást kerülő; nem harcoló, és nem harcias, aki nem vesz részt a csatában, nem vitatkozó, vagy veszekedő, békés, békeszerető, legyőzhetetlen, bevehetetlen*****nem pénzsóvárgó,****** nem pénzsóvár, nem törekszik hamis nyereségre, nem anyagias, a pénznek nem rabja.*******

*Borozó (paroinosz): részeges, iszákos.

**Verekedő (pléktész): veszekedő, aki sértő, bántó szavakat mond indulatosan, és erőszakoskodó, kötekedő.

***Nyereségre vágyó (aiszkhrokerdész): mohó, haszonleső, hitvány módon nyerészkedő, kapzsi.

****Szelíd (epieikész): jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes.

*****Nem versengő (ἄμαχον): a viszálykodást kerülő; nem harcoló, és nem harcias, aki nem vesz részt a csatában, nem vitatkozó, vagy veszekedő, békés, békeszerető, legyőzhetetlen, bevehetetlen.

******Pénzsóvárgó (aphilargürosz): pénzsóvár, törekszik hamis nyereségre, anyagias, a pénznek rabja.

*******És mert rendkívül fontos a mondanivaló, újra-és újra ezt tanítja az apostol: „Ha van feddhetetlen, aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó, egy feleségű, monogám férfiú, úgy biológiai, mint szellemi értelemben. Akinek hívő, és megbízható, keresztény, és nem kicsapongással vádolt, nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők. Avagy engedetlen gyermekei vannak, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek. Mert szükséges, hogy a püspök, azaz a felügyelő, a felvigyázó feddhetetlen, és kifogástalan legyen, ne legyen vádolható, mint Isten sáfára, mint Isten intézője. Nem akaratos, ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély. Nem haragos, nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló. Nem részeges, nem borissza alkoholista, nem verekedő, nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó, nem rút, és nem aljas nyerészkedő, nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi. Hanem legyen vendégszerető, aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja. Jónak kedvelője, és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos. Mértékletes és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó. Megigazult, méltányos, pártatlan, és Isten által igazzá tett, tiszta és tisztességes, szent, hívő, Istennek tetsző, magatűrtető, önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, önmagát legyőzni képes. Aki a tudomány szerint való igaz, őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő beszédhez, Igéhez tartja magát, aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett, hogy inthessen, és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni az egészséges tudománnyal, a romlatlan tanítással. Hogy meggyőzhesse az ellenkezőket, megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak. (Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható, hiteles Igéhez, hogy képes legyen bátorítani, buzdítani is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat)” (Tit. 1,6-9).  

És hogy hogyan kell szolgálni azoknak, akik Isten népének vezetői, arról így szól Péter apostol: „Legeltessétek pásztorként felügyelve, és felvigyázva az Istennek köztetek lévő, és rátok bízott nyáját, gondot viselvén, szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva arra nem kényszerítésből, nem is kényszerűségből, hanem örömest, buzgóságból, és önként, szabad akaratból, és készségesen. Sem nem rút nyerészkedésből, nem nyereségszerzés, és haszonlesésből, hanem jóindulattal, és odaadással, készségesen. Sem nem úgy, hogy letiporva, és zsarnokoskodva uralkodjatok a gyülekezeteken, nem hatalmaskodva, kontrollálva, és leigázva a választottak fölött mely sorsrészül jutott nektek, hanem mint példányképei a nyájnak” (1Pét 5:2-3).

És ismét hangzik a figyelmeztetetés: „A testvéri szeretet legyen maradandó, és maradjon meg. A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).

És ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká, őrizőivé tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

És folytatódik a kijelentés, ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes, részegítő italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet, a kijelentés sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben, nemzedékről nemzedékre. Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).

Továbbá: „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. (Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)” (Róm. 12,13).

És ismét: „Az Úr rabszolgájának pedig nem kell nem szabad, és nem szükségszerű torzsalkodni, harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni. Hanem legyen mindenkihez minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan nyájas, jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes aki elviseli a rosszat / a gonoszt. Higgadt a rossz iránt, béketűrő. (Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek)” (2 Tim. 2,24).

És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak, senkit se szóljanak meg, ne veszekedjenek, kerüljék a viszálykodást. Gyöngédek, megértőek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).

Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „… a Szellem gyümölcse: az Isten szerinti szeretet, öröm, békesség, béketűrés, türelem, állhatatosság, kitartás, szívesség, kedvesség, jóság, jószívűség, becsületesség, egyenesség, hűség, megbízhatóság, hitelesség, szelídség, jóindulat, higgadtság, nyugodtság, mértékletesség, önuralom, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22).

Mert: „Az igaznak, a megigazultnak gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Legyenek bölcsek: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak, és békességet teremtenek” (Jak. 3,17-18).

1 Tim. 3,4 Ki a maga házát jól igazgatja, aki a saját háznépét* jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza, gyermekeit engedelmességben**irányítása alatt, alávetettségben]tartja, minden tisztességgel*** szentségben neveli. (Más fordítás: aki saját családjának legyen jó gondviselője, gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre nevelve).

*Saját háznépét (proisztémi): jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza.

**Engedelmességben tart (hüpotagé): irányítása alatt, alávetettségben.

***Tisztességgel neveli (szemnotész): méltósággal, és szentségben neveli.

1 Tim. 3,5 Mert ha valaki az ő tulajdon házát, háznépét nem tudja igazgatni,* vezetni, kormányozni, rendben tartani, és példaként előtte állni, mi módon visel gondot az Isten egyházára, az eklézsiára, a kihívottak közösségére.**

*Igazgat (proisztémi): vezet, kormányoz, rendben tart, és példaként előtte áll.

**És megismétli az apostol, hogy aki elöljáróságot kíván, annak ne legyenek: „… engedetlen gyermekei, olyanok, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlan gyermekek, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek” (Tit. 1,6).

Már az Ószövetségben kijelentésre került, hogy olyan legyen, aki: „Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi, és nem kenyere a semmittevés” (Péld. 31,27).

1 Tim. 3,6 Ne legyen új ember,* újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodván** és beképzeltté válva gőgös, öntelt, dölyfösen viselkedő legyen. És így az ördög,*** a vádaskodó, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség kárhozatába, az ördög tőrébe esve, a vádló ítéletébe ne essék, és az ő ítélete alá ne kerüljön.

*Új ember (neophütosz): új hívő, vagyis újonnan megtért ember, aki nemrég vált kereszténnyé.

**Felfuvalkodván (tüphoó tüphoomai): és beképzeltté válva gőgös, öntelt, dölyfösen viselkedő legyen.

***Ördög (diabolosz): a vádaskodó, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség.

1 Tim. 3,7 Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívül valóktól, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla. Hogy gyalázatba és az ördög tőrébe, csapdájába, hálójába ne essék, és nehogy megszólják, és hogy csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom ne fogja, hízelgés tőrbe ne ejtse.  

1 Tim. 3,8 Hasonlóképpen a diakónusok,* az egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják, tisztességesek, tiszteletre méltók, komolyak legyenek. Nem kétnyelvűek, nem kétféleképpen beszélők, és nem kétszínűek. Nem sok borivásba merültek, akik a mértéktelen borivás rabjai, nem olyanok, akik a borívásnak adja át magát. nem rút nyereségre vágyók** nem haszonlesők, nem piszkos nyereséget hajhászók, nem kapzsik.

*Diakónusok (diakonosz): egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják.

**Nyereségre vágyók (aiszkhrokerdész): haszonlesők; piszkos nyereséget hajhászók, kapzsik.

1 Tim. 3,9 Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. [Más fordítás: olyanok, akik tiszta lelkiismerettel birtokolják, és őrzik magukban a hit titkát].*

*És újra hangzik a kijelentés: „Birtokolván, és megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, a szellemi együttészlelést, melyet némelyek elvetvén, és elutasítván, a hit dolgában hajótörést szenvedtek, és a hitet elvesztve megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük” (1 Tim. 1,19).

1 Tim. 3,10 És ezek is először megpróbáltassanak,* ezeket is meg kell vizsgálni előbb, hogy alkalmasnak bizonyulnak-e, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek,** kifogástalanok, panaszra okot nem adók, nem vádolhatók, megtámadhatatlanok.

*Megpróbáltassanak (dokimadzó): megvizsgáltassanak, hogy alkalmasnak bizonyulnak-e.

**Feddhetetlenek (anegklétosz): kifogástalanok, panaszra okot nem adók, nem vádolhatók, megtámadhatatlanok.

1 Tim. 3,11 Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, és tiszteletre méltóak, komolyak legyenek, nem patvarkodók,* nem rágalmazók, vádaskodók, pletykások, árulók, rosszindulatúak, ellenségeskedők, ellenségeskedést szítók. Hanem józanok, meggondoltak, mértékletesek, körültekintőek, az ige szerint élők, és viselkedők, mindenben hűségesek, és megbízhatóak legyenek**

*Patvarkodó (diabolosz): rágalmazó, vádaskodó, pletykás, áruló, rosszindulatú, ellenségeskedő, ellenségeskedést szító. Ez olyan személyt jelent, aki negatív beszéddel vagy tevékenységgel szétszakítja a kapcsolatokat, és az embereket (vagy Istent és az embert) eltávolítja egymástól.

**A szent Szellem figyelmeztetése: „A rágalmazó megjelenti a titkot, mert pletykál, és meghitt beszélgetésekben elhangzó titkokat tár fel; de a szellemben erős elfedezi, elleplezi a dolgot” (Péld. 11,13).

És ismét: „Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál” (Péld. 20,19).

1 Tim. 3,12 A diakónusok, - az egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják egy feleségű - monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben - férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják, aki a saját háznépét jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza.*

*Tehát olyan ember, aki: „Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi, a semmittevés nem kenyere” (Péld. 31,27).

1 Tim. 3,13 Mert akik jól szolgálnak, szép és méltó *tisztességet, rangot szereznek maguknak, és sok bizodalmat** és magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban, és a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.***

*Tisztesség (bathmosz): rang.

**Bizodalmat (parrészia): magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban.

***Akik jól forgatják a rájuk bízott talentumokat, azoknak azt mondja Uruk: „Jól vagyon jó, derék és hű rabszolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, és sokak fölé foglak állítani; menj be a te uradnak örömébe, az Urad ünnepi lakomájára” (Mát. 25,23).

1 Tim. 3,14 Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek;

1 Tim. 3,15 De ha késném, ezekből tudd meg, hogyan és mi módon kell, és szükséges forgolódni,* eljárni, viselkedni, és tevékenykedni az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza, ami a kihívottak közössége, az eklézsia, az igazságnak, a valóság oszlopa,** tartó pillére és erőssége, szilárd, és erős alapja.***

*Forgolódni (anasztrephó): eljárni, viselkedni, és tevékenykedni.

**Igazságnak oszlopa (alétheia sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére.

***Így tanítja Timóteust az apostol: „Az ifjúkori kívánságokat, vágyat, szenvedélyt pedig kerüld, menekülj el, fuss el, tartsd távol magadtól. Hanem kövessed, az igazságot, Isten Igéjét. A hitet, az Isten szerinti szeretetet, és a békességet vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás. Azokkal egyetembe,  akik segítségül hívják az Urat tiszta, mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes szívből, bensőből, a szellemi élet központjából. A botor, meggondolatlan, ostoba, éretlen, és gyermekes, értelmetlen, nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat pedig kerüld, mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki. Tudván, hogy azok háborúságokat, harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést szülnek, hoznak létre, teremtenek. Az Úr rabszolgájának pedig nem kell, sőt nem szabad, és nem szükségszerű torzsalkodni, harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni. Hanem legyen mindenkihez, minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan nyájas, jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes, olyan aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő. (Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie. Tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek). Aki szelíden, jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal tanítja, oktatja, képezi, neveli az ellenszegülőket, az olyanokat, akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek. Ha talán adna nékik az Isten megtérést, az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására az igazság, a valóság, Krisztus megismerésére” (2 Tim. 2,22-25).

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16).

1 Tim. 3,16 És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, igazolást nyert Szellemben. Megláttatott az angyaloktól. Hirdettetett a pogányok, a  népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, fölment a dicsőségbe. [Más fordítás: Valljuk, hogy a a hit Nagy Titka Az, aki megjelent testben, igazolta a Szellem, látták az angyalok, hirdették a népeknek, hitt benne a világ, befogadta a dicsőség].*

*János apostol bizonyságtétele: „Kezdetben már vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. A világban volt, és a világ általa lett, általa jött létre, és teremtetett, rajta keresztül támadt, de a világ mégsem ismerte meg, nem ismerte fel őt. Az övéi közé, a saját tulajdonába jöve, és az övéi, a saját tulajdonai nem fogadák be őt. És az Ige hústestté lett, és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk, és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. Akit kegyelem és igazság tölt be” (Ján. 1,1.10-11.14).

Ő Maga az ÉLET: „És az élet, a természetfeletti élet, a más létezési forma megjelent, szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, megmutatta magát, és láttuk, és megtapasztaltuk, felfogtuk, s szemlélői is voltunk. És tanúbizonyságot teszünk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk, és hirdetjük néktek is az örök életet, a természetfeletti életet, a más létezési formát, amely az Atyánál vala és most szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, megmutatta magát és megjelent nékünk” (1 Ján. 1,2).

„És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket eltávolítsa; és ő benne nincsen bűn” (1 Ján. 3,5).

Őbenne van biztonságos utunk, mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Őbenne való hit által” (Ef. 3,12)

Imádság:

Köszönöm Úr Jézus!

 drága Istenem azt, hogy benned bízva élhetek, és rád tekintve tehetem a dolgomat. Áldj és vezess ebben ma is engem! Ámen

Szeret az Úr

És: „ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül neked Istened” 

(Ésa. 62:5)

NE FÉLJ!

  „…azt mondja az Úr, se ne rettegj … mert ímhol vagyok én, aki megszabadítlak téged a messze földről, és a te magodat a te fogságodnak földéből; és visszatérsz … és megnyugszol, és bátorságban leszel, és nem lesz, aki megháborítson” 

(Jer. 30,10)

Ne légy teherhordó

Ima

Köszönöm Úr Jézus!

 hogy mehetünk elrontott életünkkel, döntéseinkkel, betegségeinkkel, titkainkkal, szégyenünkkel Eléd, Megváltó Istenünk! És Te kész vagy elfogadni és újjáteremteni bennünket. Tisztává és feddhetetlenné teszel, akiknek nincs okuk többé szégyenkezni.

Testvérem!

Maradj Jézus közelében és tanulj a szeretetről. Vizsgáld meg, Krisztus hogy szeretett bennünket. Nem vakmerően, de mégis különlegesen. Nem azért szeretett minket, hogy kapjon valamit cserébe, hanem hogy mindenét odaadja nekünk. Szeress így!

 (Eféz. 5,2; The Message fordítás).

László Boda

Imádság:

 Uram! Köszönöm, hogy életem nem céltalan. Te vagy a cél, a hozzád menetel. Addig adj kitartást, rád figyelő, benned bízó hitet és életfolytatást. Ámen

Szívemben él a dal

Anna Győző

3 perce ·

https://vimeo.com/219509073

Szívemben él a dal

Megváltó Istenünk, az örökkévaló Király dicsőítése.

vimeo.com

Timóteushoz írt I. levél 2. fejezet: Buzdítás imára másokért is.

1 Tim. 2,1 Intelek,* és kérlek, bátorítlak, és buzdítalak, hogy elsősorban, és mindenek előtt, tartassanak könyörgések,** imádságok, esedezések,***  hálaadások**** minden emberekért.

*Intelek (parakaleó): kérlek, bátorítlak, és buzdítalak.

**Könyörgések (deészisz): Olyan kérést jelent, amely Isten könyörületességéért, folyamodik az Ő kegyelmére, nagylelkűségére építve.

***Esedezés (enteuxisz): kérések, könyörgések, közbenjárások, Istennel való beszélgetések.

****Hálaadás (eukharisztia): hálaadás, köszönet, vagyis hálaadó imádság.

1Tim. 2,2 Királyokért,* és mindenkiért, aki a legfelsőbb hatalom birtokában van, és minden méltóságban,** vezető állásban lévőkért, és minden feljebbvalóért, és minden felettesért, elöljáróért, hogy csendes, békés, zavartalan és nyugodalmas, háborítatlan, hitben folyó, hívő földi életet éljünk, méltóságban, és szentségben.

*Királyokért (baszileusz): király, fejedelem, uralkodó, vagyis mindenkiért, aki a legfelsőbb hatalom birtokában van.

**Méltóságban levők (hüperokhé): méltóság, tekintély, kiemelkedő állás, vagyis minden hatalmon lévők, fölöttesek, vezető állásban lévők; vagyis minden feljebbvaló; és minden felettes; elöljáró.

1 Tim. 2,3 Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó,* üdvözítő Istenünk színe előtt**

*Megtartó (szótér): üdvözítő, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító.

**Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23).

Ezért: „Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban” (Eféz. 6,18).

És bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15).

„És könyörögjetek a városnak békességéért, amelybe fogságra küldettelek titeket, és járjatok közbe az Úrnál; mert annak békességétől függ a ti békességetek is” (Jer. 29,7).

„És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek”(1 Thess. 4,11).

1 Tim. 2,4 Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön* és az igazság** ismeretére*** a Krisztusnak megismerésére eljusson ****

*Üdvösség: (szódzó): megtart, biztonságban megőriz; megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; életben marad, tovább él. megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül. egészségessé tesz; életben tart; megtart, megment, megszabadít.

**Igazság (alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG. A valóság a hamisság, hazugság ellentéte; az, ami nincs elrejtve, elkendőzve (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4).

***Ismeret (epignószisz): megismerés, felismerés, megértés. Az itt szereplő epignósis alétheias nem pusztán intellektuális megismerést jelent, hanem az igazság: előtt való meghajlást, annak elfogadását és cselekvését. 

****Mert Isten a Szeretet,Aki: „… úgy szerette e világot, hogy az Ő egyszülött  Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen, természetfeletti életet birtokoljon” (Ján. 3,16).

„Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget, a megmenekülést, megtartatást, épséget, gyógyulást… a mi Urunk Jézus Krisztuban” (1 Thess. 5,9).

„Mert azért fáradunk, küzdünk és szenvedünk szidalmakat, és gúnyolódást, gyalázást mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója, szabadítója, megmentője, üdvözítője, védője, pártfogója, gyógyítója, de leginkább a hívőknek” (1 Tim. 4,10).

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2,11).

Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék. 18,32).

1 Tim. 2,5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. [Más fordítás: Csak egyetlen Isten van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus]*

*Hiszen: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3).

 „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

 „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7,25).

Ezért most már senki nem ítélhet el, mert: „Kicsoda az, aki elítél? Talán Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk?” (Róm. 8,34).

1 Tim. 2,6 Aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, - hogy kifizesse a váltságdíjat minden emberért, - mint tanúbizonyság a maga idejében*

*Dávid így prófétál Róla, megvallva, hogy: „Senki sem válthatja meg atyjafiát vagy önmagát, nem adhat érte vagy magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, abba kell hagynia örökre” (Zsolt. 49,8-9).

De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve” (Zsolt. 111,9).

És az apostol folytatja a megvallást: „az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének, teljes lényének feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid. 10,10).

„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, a céltévesztésért, a cél ELVÉTÉSéért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ céltévesztéséért is” (1 Ján. 2,2).

Ő, vagyis: „Krisztus váltott meg minket, váltságdíj ellenében kivásárolt bennünket, és felszabadított a törvény átka alól” (Gal. 3,13).

Mert Isten: „… azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné céltévesztetté tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21).

„Őbenne van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7).

Mert Ő azért jött: „hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5).

„Őbenne van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek, céltévesztésünknek bocsánata, eltörlése, elengedése” (Kol. 1,14).

Mert Az Úr Jézus pontosan ismerte az Atya akaratát, és ezt ki is jelentette:  „… az Emberfia … azért jött, … életét adja váltságul sokakért” (Mt. 20,28).

Pál apostol búcsúzik az efézusi vénektől, s egyben kijelentést nyer, hogy ki a Szabadító, aki népet szerzett magának:  „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának, a kihívottak közösségének legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

Ezt már Isten kijelentette Ézsaiás prófétán keresztül: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR, Jahve, az Örökkévaló - és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett Isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az ÚR, Jahve, az Örökkévaló, és rajtam kívül nincs szabadító” (Ésa. 43,10-11).

És így folytatja a próféciát Ézsaiás: „Ébredj, ébredj, és kelj föl, kelj föl, szedd össze és  öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! Ébredj, kelj föl, mint a régi időben, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Avagy nem te vagy-é, aki Ráhábot kettévágta, és a sárkányt, a tengeri szörnyet átdöfte? Nem te vagy-é, aki a tengert, a nagy mélység vizeit kiszárította; aki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!” (Ésa. 51,9-10).

1 Tim. 2,7 Ami végett rendeltettem én követté, hirdetővé és apostollá.* - Igazságot, a valóságot szólom a Krisztusban, nem hazudok, nem állítok valótlanságot. - Hogy a pogányokat, a nemzeteket hitre és igazságra, a valóságra tanítsam, ami Isten Igéje, és a testben megjelent Ige, azaz: KRISZTUS JÉZUS, és a Szent Szellem**

*Apostol (aposztolosz): Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik. - kiküldött; az evangélium nagykövete;

**És az apostolt azért küldte el Isten – mondja az apostol: „Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, leleplezze az ő Fiát énbennem, hogy jó hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok, a nemzetek között…” (Gal. 1,16).

A kiküldés pedig így történt: „Valának pedig Antiókiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hívattatik vala Nigernek, és a Cirénei Lucius és Manaen, ki Heródessel , a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölnek, monda a Szent Szellem: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájuk vetették, elbocsáták őket” (Csel. 13,1-3).

A kiküldést az Úr megerősíti, így szólva Pál apostolhoz: „Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok, a nemzetek közé” (Csel. 22,21).

És tette ezt azért Isten, mert: „Mi módon, és hogyan hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek, amíg nem hisznek benne. Mi módon hisznek, és hogyan higgyenek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló, igehirdető, tanító, és hírnök nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, és hogyan hirdetnék, és tanítanák az Igét ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek, és gyönyörűségesek a békesség hirdetőknek lábai, jó hírt, örömhírt, evangéliumot hirdetnek” (Róm. 10,14-15).

A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7).

„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott” (Náh. 1,15).

És így szólt az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak először én hirdettem, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27).

És hogy ki az, aki ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem: Az Úr Jézus az, aki először hirdette az Evangéliumot: „Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban” (Márk. 1,14-15).

És utána így szól a parancs a minden korban élő tanítványokhoz: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11).

1 Tim. 2,8 Szeretném, és tanácsolom azért, hogy imádkozzanak a férfiak,* a Krisztusban felnőttek minden helyen. Tiszta,** szent kezeket emelvén föl imára harag,*** és emberi indulatok, és versengés,**** okoskodás, fontolgatás, vitatkozás, és kételkedés nélkül*****

*Férfiak (anér): a felnőtkorúak, a Krisztusban felnőttek.

**Tiszta (hosziosz): Istennek tetsző, tiszta, megszentelt, hívő, szent.

***Harag (orgé): emberi indulatok nélkül. A felemelt karok, felfelé fordított tenyerekkel való imádkozás annak a kifejezője, hogy az imádkozó, Isten áldását kéri és fogadja.(Jubileumi kommentár).

****Versengés (dialogiszmosz): okoskodás, számítgatás, fontolgatás, vitatkozás, kételkedés.

*****Az ima és dicséret testtartásáról így imádkozik, és prófétál Dávid: „Hiszen a te kegyelmed és szereteted jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért életem fogytáig, amíg csak élek; a te nevedben, és nevedet imádva emelném fel kezeimet” (Zsolt. 63,4-5).

Hát: „Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat” (Zsolt. 134,1-2).

„Uram! Hozzád kiáltok, hívlak téged: siess én hozzám; siess segítségemre, figyelmezz szavamra, mikor kiáltok hozzád, és hívlak téged. Mint jó illatú füst, mint illatáldozat jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen” (Zsolt. 141,1-2).

1 Tim. 2,9 Hasonlatosképpen az asszonyok* tisztességes** rendes, illendő, tisztességes, szerény, nem kihívó öltözetben. Szemérmetes magatartással, és mértékletességgel*** józanul, önuralommal, és mértékletességgel, megfontoltsággal, körültekintéssel ékesítsék, díszítsék magukat. Nem hajfonatokkal, hajfodorítással és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, költséges ruházattal. [Más fordítás: Az asszonyok szerényen és ne feltűnő módon öltözködjenek, tisztességes ruhákat viseljenek. Ne hordjanak különleges frizurát, aranyat, gyöngyöket, vagy drága ruhákat]****

*Asszonyok (güné): jelenti a nőnemű emberi lényt. De többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort, vagyis még a hústesti embert jelöli.

**Tisztességes (koszmiosz): rendes, rendezett, illendő, tisztességes, szerény.

***Mértékletesség (szóphroszüné): józanul, önuralom, és önkontrollal, mértékletességgel, megfontoltsággal, körültekintés, tartózkodás, egészséges gondolkodásmód.

****Péter apostolon keresztül folytatja a Szent Szellem: „Akiknek ékessége ne legyen külsőséges, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy fényes öltözékek felvevéséből való. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes, nyugodt, békés, szellem romolhatatlanságával, ami igen becses, igen értékes az Isten előtt. Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben bíztak, és reménykedtek… ” (1Pét 3,3-5).

És tovább folytatja Pál apostolon keresztül: „Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjüknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét” (Tit. 2,5).

Hiszen Isten az: „Aki jóval tölti be a te ékességedet, Ő ékesít fel és megújul a te ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt. 103,5).

1 Tim. 2,10 Hanem, amint helyes, és illik* az Istentisztelő asszonyokhoz, jó** szeretetreméltó, és hasznos cselekedetekkel. [Más fordítás: Inkább azzal díszítsék magukat, hogy Istennek tetsző dolgokat tesznek, mert ez illik azokhoz, akik azt mondják, hogy Istent imádják]***

*Illő (prepó): helyes.

**Jó cselekedet (agathosz): szeretetreméltó, és hasznos.

***Így prófétál Salamon az Istent szerető asszonyokról: „Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. (Más fordítás: Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel)” (Péld. 31,11-13).

 1 Tim. 2,11 Az asszony csendességben,* szótlanságban tanuljon** és tanulmányozás, megfigyelés vagy kutatás által szerezzen ismeretet, tudást, teljes engedelmességgel***

*Csendességben (hészükhia): A nyüzsgés vagy beszéd abbahagyása, némaság, hallgatás, szótlanság, vagy: szabadidejében, magányban, egyedüllétben.

**Tanuljon (manthanó): tanulmányozás, megfigyelés vagy kutatás által ismeretet, tudást szerezve.

***A Korinthusi hívőknek – akik még hústestiek, és kisdedek az Úrban (1Kor 3,1), így szól az apostol: „A ti asszonyaitok hallgassanak, maradjanak csendben, ne szóljanak közbe, ne fecsegjenek a kihívott gyülekezetekben, eklézsiákban, mert nincsen megengedve nékik, hogy közbeszóljanak, fecsegjenek, csevegjenek, belebeszéljenek, kérdezősködjenek; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni, tudni, megérteni, és megismerni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket, azaz a felnőtt férfit. Mert illetlen, szégyenletes, csúf dolog asszonynak, a szellemi tekintetben gyermeknek, vagyis testi kereszténynek közbeszólni, a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában” (1 Kor. 14,34-35).

Az Úr a bűneset – vagyis céltévesztés – után így szólt az asszonyhoz: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad” (1 Móz. 3,16).

De meg van írva, hogy Krisztusban: „Nincs zsidó, sem görög, pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

Azért: „Mert hiszen mi mindnyájan egy Szellemben egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz pogányok; akár rabszolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Szellem öntöz, és egy Szellem itatott át” (1 Kor. 12,13).

1 Tim. 2,12 A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék,* hanem legyen csendességben** hagyja abba a beszédet a; maradjon csak csendben***

*Uralkodik (authenteó): hatalma van. Ez olyan személy viselkedésére vonatkozik, aki nem fordul másokhoz tanácsért, maga dönt mindenben, és döntésének eredményét ráerőszakolja másokra, vagyis zsarnokoskodik.

**Csendesség (hészükhia): csendesség, vagyis a nyüzsgés vagy beszéd abbahagyása; maradjon csak csendben.

***Péter apostol – a Szent Szellem kitöltetése után – így prédikál: „És lészen az utolsó, a végső napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden hústestre, kiárasztom Szellememet minden emberre. És prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látomásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én rabszolgáimra és az én rabszolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, kiárasztom Szellememet, és prófétálnak” (Csel. 2,17-18).

Jóel próféciáját idézi Péter apostol, amely így hangzott:„És lészen az után, hogy kiöntöm, kiárasztom Szellememet minden hústestre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a rabszolgákra és rabszolgaleányokra is kiöntöm, kiárasztom azokban a napokban, abban az időben az én Szellememet” (Jóel. 2,28).

Ezért: „Nincs zsidó, sem görög, pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Mert hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy testté, egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, pogányok, akár szolgák, - rabszolgák - akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, valamennyiünket egy Szellem itatott át.  Ezért: „… nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó meg görög, pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12).

1 Tim. 2,13 Mert Ádám* teremtetett** elsőnek,*** azután Éva****

*Ádám (adam): Ádám = vörös földből való ember. Az első emberi lény, amely eredetileg mind a két nemet magában hordozza. (1 Móz

**Teremtetett (plasszó): formáltatott, alakíttatott, mintáztatott meg.

***Első (prótosz): az első, a korábbi; a kezdeti, az eredeti.

****Az első, vagyis az eredeti ember teremtésérő így beszél a Szent Szellem: „És monda Isten: Teremtsünk, alkossunk embert a mi képünkre,  a mi árnyékunkra, és hasonlatosságunkra, árnyképre. És uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté, alkotta tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére, árnyékára teremté, alkottá őt: férfiúvá, hímneművé és asszonnyá nőneművé teremté, alkotá. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok, uralmatok alá, hódítsátok meg, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon, és a földön mozgó minden élőlényen. És látá Isten, hogy minden, amit teremtett, amit alkotott vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap” (1 Móz. 1,26-28.31).

Jóbon keresztül megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg” (Jób. 14,1.2).

Dávidon keresztül is így szól az Úr: „Árnyékként jár-kel itt az ember…” (Zsolt. 39,7).

És a vörös földből való ember, - Ádám= ember -  teremtése így történt: „És formálta, megalkotta vala az Úr Isten az embert a vörösföldnek porából, és lehellett vala az ő orrába életerőt. Így lőn az ember élőlénnyé” (1 Móz. 2,7.21-24).

Azután megalkotta Isten az ember társát: „Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot önkívületet, elragadtatást, extázist az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test, hús a húsomból: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,21-23).

A földből formált ember teremtését megismétli Isten igéje: „Ez az Ádám - a vörös - eredetének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára mintájára teremté azt. Férfiúvá, hímneművé, és asszonnyá, nőneművé teremté, és megáldá és nevezé az ő nevüket Ádámnak, - vörös embernek, - amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2).

Pál apostolon keresztül érkezik a kijelentés a testi, földből formált emberről, aki modellként, és mintául alkottatott: „Mert a törvényig, a törvény előtt is vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, nem tulajdoníttatik az embernek ha nincsen törvény. Úgyde mégis a halál jutott uralomra, és uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének, elesésének hasonlatossága szerint vétették el a célt, aki ama következendőnek, az Eljövendőnek kiábrázolása előképe, mintája, példa modellje” (Róm. 5,13-14).

Ugyanis Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszt azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6).

És Az ok, amiért Isten emberré lett: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22).

1 Tim. 2,14 És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatva, becsapva, félrevezetve bűnbe esett,* az előre világosan és határozottan kijelentett parancsot megszegte, áthágta**

*Bűnbe esés (parabaszisz): Az előre világosan és határozottan kijelentett parancs megszegése, áthágása.

**Az első, a vörös földből való embert  is megcsalta a sátán az Édenben, és az így történt: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, minden mezei állatnál, melyet az Úr Isten vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg” (1 Móz. 3,1-4).

Azoknak a hívőknek, akik még hústest szerint élnek, és nem a Szent Szellem uralma és vezetése szerint, így beszél Pál apostol: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával, ravasz mesterkedésével megcsalta, rászedte, becsapta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak, tönkretétetnek, lerombolódnak, és eltávolodnak, eltántorodnak. Mert a ti elméteket is megzavarja, és így a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránt való egyenességtől, az őszinte, tiszta és szent hűségtől. [Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak]” (2 Kor. 11,3).

Azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy mivel tudják elfordítani a test szerint élő hívők gondolatait: „Mert hogyha az, aki jő, és aki odamegy hozzátok, és más Jézust prédikál, és hirdet, nem akit mi hirdettünk. Vagy más szellemet vesztek, és fogadtok be, amit nem vettetek,nem akit korábban kaptatok, és akit elnyertetek. Vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek, és szívesen vennétek” (2 Kor. 11,4).

 Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom továbbá atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek. Azt az örömüzenetet, jó hírt, amelyet én néktek vittem, melyet be is vettetek, el is fogadtatok, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne; amelyben meg is maradtatok; melyet követtek,  Amely által üdvözültök is, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, megőrzitek úgy, aminemű beszéddel, igével hirdettem néktek, hacsak nem hiába és nem elhamarkodottan, nem látszatra lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,1-2).

Az apostol a továbbiakban arról beszél, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet, és hozzá tesz, vagy elvesz belőle, az a sátán szolgája: Kérlek, és buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának. Akik botránkozásokat, elégedetlenséget okoznak a tudomány körül, akik más tudományra tanítanának azon kívül,- vagy az ellenkezőjét tanítják annak - melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el, és térjetek ki előlük” (Róm. 16,17).

 „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, ravasz, alattomos, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá, követeivé változtatják át, és adják ki, hazudják magukat. Nem is csoda; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át. Nem csodálkozom tehát ha az ő szolgái, követei, küldöncei is átváltoztatják, és adják ki magukat az igazság szolgáivá, követeivé, küldönceivé; akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik, az ő munkájuk szerint lészen” (2 Kor. 11,13-15).

 Így figyelmezteti Péter apostol is a mindenkorban élő hívőket: „Józanok, összeszedettek, higgadtak, körültekintőek legyetek, maradjatok ébren, virrasszatok óvatosak és éberek legyetek, őrködjetek] vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, - aki gáncsot akar vetni, mindent össze akar zavarni, keverni, dobálni mind a világban, mind az egyénben, ott ahol a nagy ELRENDEZŐ, az ISTEN végzi munkáját, - mint ordító oroszlán szerte jár, és ott kószál mindenütt, keresvén, és kutatva, kit nyelhet el. Akinek álljatok ellen, akivel szálljatok szembe keményen, a hit erejével harcoljatok, erősek lévén a hitben, szilárd, rendíthetetlen bizalommal, meggyőződéssel. Tudva, és látva hogy a világban lévő atyafiságotokon, testvéreiteken, ugyanazok a szenvedések, és bajok teljesednek be…” (1Pét 5:8-9)

1 Tim. 2,15 Mindazáltal megtartatik, üdvözül, megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül, egészségessé lesz a gyermekszülés által. Ha megmaradnak, és kitartanak józanul a hitben és az Isten szerinti szeretetben és a szent életben, megszentelt állapotukban, és a szentségben, Isten céljaira való elkülönülésben mértékletességgel* az Isten Igéje szerinti gondolkodásmódban.

*Mértékletesség (szóphroszüné): józanság, önmérséklet, körültekintés, egészséges, vagyis Isten Igéje szerinti gondolkodásmód.