1 Timóteus levél 3. fejezet: a hit titkáról.

1 Tim. 3,1 Igaz ez a beszéd,* és hitelt érdemlő, megbízható az ige. Ha valaki püspökséget kiván,** felvigyázói, felügyelői szolgálatra vágyakozik, és törekszik, jó dolgot kíván*** nemes, hasznos tevékenységet, feladatot kíván, nemes munkára vágyik.****

*Igaz ez a beszéd (pisztosz logosz): hitelt érdemlő, és megbízható az ige.

**Püspökséget kíván (episzkopé oregomai oregó): felvigyázói, felügyelői szolgálatra vágyakozik, és törekszik.

***Jó dolgot kíván (kalosz ergon): nemes, hasznos tevékenységet, feladatra, nemes munkára vágyik.

****Hiszen: „Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből volnánk alkalmatosak, és képesek vagy elegendők valamit gondolni, és bármit is megítélni, úgy, mint magunkból, mintegy a saját erőnkből. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink. Ellenkezőleg a mi alkalmatos, és elégséges voltunk, és a mi képességünk, rátermettségünk az Istentől van” (2 Kor. 3,5).

A Filippibelieknek így írnak az apostolok, ismét a püspököket előljáróknak, felvigyázóknak nevezve: „Pál és Timóteus, Jézus Krisztus rabszolgái írják e levelet, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik a püspökökkel, vagyis az elöljárókkal, felügyelőkkel, felvigyázókkal, és diakónusokkal az egyházban, azaz a kihívottak közösségében szolgálókkal egyetemben” (Fil. 1,1).

És Titusz is azt az utasítást kapja, hogy: „Avégett, annak érdekében hagytalak téged Krétában, hogy a hátra maradt, az elmaradt dolgokat hozd rendbe, és az elintézetlenül maradt ügyeket eligazítsad, és pótold, ami hiányzik. És jelölj ki, és állíts szolgálatba városonként presbitereket, véneket, bölcs elöljárókat, amiképpen én néked meghagytam” (Tit. 1,5).

1 Tim. 3,2 Szükséges annakokáért, hogy a püspök, azaz a felügyelő, a felvigyázó feddhetetlen,* kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, nem zsarolható, panaszra okot nem adó legyen. Egy feleségű, monogám férfiú, úgy biológiai, mint szellemi értelemben. Józan,** megfontolt, bölcs, mértéktartó, titoktartó. Mértékletes,*** önmagán uralkodni képes, illedelmes,**** kötelességét pontosan teljesítő, szerény. Vendégszerető,***** aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja, a tanításra alkalmatos,****** akinek meg van hozzá a képessége, adománya;

*Feddhetetlen (anepiléptosz anepilémptosz): kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, nem zsarolható, panaszra okot nem adó.

**Józan (néphaleosz néphaliosz): megfontolt, bölcs, mértéktartó, titoktartó.

***Mértékletes (szóphrón): önmagán uralkodmi képes, tisztességes, rendes, tiszteletreméltó.

****Illedelmes (koszmiosz): kötelességét pontosan teljesítő, szerény.

*****Vendégszerető (philoxenosz): aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja.

******Tanításra alkalmas (didaktikosz): akinek meg van hozzá a képessége, adománya.

1 Tim. 3,3 Nem borozó,* nem részeges, nem iszákos, nem verekedő,** és nem veszekedő, aki sértő, bántó szavakat mond indulatosan, és nem erőszakoskodó, nem kötekedő, hanem szelíd, békeszerető. Nem rút nyereségre vágyó,*** nem mohó, nem haszonleső, nem hitvány módon nyerészkedő, nem kapzsi. Hanem szelíd,**** jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes. Versengéstől ment, a viszálykodást kerülő; nem harcoló, és nem harcias, aki nem vesz részt a csatában, nem vitatkozó, vagy veszekedő, békés, békeszerető, legyőzhetetlen, bevehetetlen*****nem pénzsóvárgó,****** nem pénzsóvár, nem törekszik hamis nyereségre, nem anyagias, a pénznek nem rabja.*******

*Borozó (paroinosz): részeges, iszákos.

**Verekedő (pléktész): veszekedő, aki sértő, bántó szavakat mond indulatosan, és erőszakoskodó, kötekedő.

***Nyereségre vágyó (aiszkhrokerdész): mohó, haszonleső, hitvány módon nyerészkedő, kapzsi.

****Szelíd (epieikész): jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes.

*****Nem versengő (ἄμαχον): a viszálykodást kerülő; nem harcoló, és nem harcias, aki nem vesz részt a csatában, nem vitatkozó, vagy veszekedő, békés, békeszerető, legyőzhetetlen, bevehetetlen.

******Pénzsóvárgó (aphilargürosz): pénzsóvár, törekszik hamis nyereségre, anyagias, a pénznek rabja.

*******És mert rendkívül fontos a mondanivaló, újra-és újra ezt tanítja az apostol: „Ha van feddhetetlen, aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó, egy feleségű, monogám férfiú, úgy biológiai, mint szellemi értelemben. Akinek hívő, és megbízható, keresztény, és nem kicsapongással vádolt, nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők. Avagy engedetlen gyermekei vannak, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek. Mert szükséges, hogy a püspök, azaz a felügyelő, a felvigyázó feddhetetlen, és kifogástalan legyen, ne legyen vádolható, mint Isten sáfára, mint Isten intézője. Nem akaratos, ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély. Nem haragos, nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló. Nem részeges, nem borissza alkoholista, nem verekedő, nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó, nem rút, és nem aljas nyerészkedő, nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi. Hanem legyen vendégszerető, aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja. Jónak kedvelője, és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos. Mértékletes és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó. Megigazult, méltányos, pártatlan, és Isten által igazzá tett, tiszta és tisztességes, szent, hívő, Istennek tetsző, magatűrtető, önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, önmagát legyőzni képes. Aki a tudomány szerint való igaz, őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő beszédhez, Igéhez tartja magát, aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett, hogy inthessen, és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni az egészséges tudománnyal, a romlatlan tanítással. Hogy meggyőzhesse az ellenkezőket, megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak. (Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható, hiteles Igéhez, hogy képes legyen bátorítani, buzdítani is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat)” (Tit. 1,6-9).  

És hogy hogyan kell szolgálni azoknak, akik Isten népének vezetői, arról így szól Péter apostol: „Legeltessétek pásztorként felügyelve, és felvigyázva az Istennek köztetek lévő, és rátok bízott nyáját, gondot viselvén, szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva arra nem kényszerítésből, nem is kényszerűségből, hanem örömest, buzgóságból, és önként, szabad akaratból, és készségesen. Sem nem rút nyerészkedésből, nem nyereségszerzés, és haszonlesésből, hanem jóindulattal, és odaadással, készségesen. Sem nem úgy, hogy letiporva, és zsarnokoskodva uralkodjatok a gyülekezeteken, nem hatalmaskodva, kontrollálva, és leigázva a választottak fölött mely sorsrészül jutott nektek, hanem mint példányképei a nyájnak” (1Pét 5:2-3).

És ismét hangzik a figyelmeztetetés: „A testvéri szeretet legyen maradandó, és maradjon meg. A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).

És ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká, őrizőivé tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

És folytatódik a kijelentés, ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes, részegítő italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet, a kijelentés sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben, nemzedékről nemzedékre. Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).

Továbbá: „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. (Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)” (Róm. 12,13).

És ismét: „Az Úr rabszolgájának pedig nem kell nem szabad, és nem szükségszerű torzsalkodni, harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni. Hanem legyen mindenkihez minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan nyájas, jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes aki elviseli a rosszat / a gonoszt. Higgadt a rossz iránt, béketűrő. (Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek)” (2 Tim. 2,24).

És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak, senkit se szóljanak meg, ne veszekedjenek, kerüljék a viszálykodást. Gyöngédek, megértőek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).

Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „… a Szellem gyümölcse: az Isten szerinti szeretet, öröm, békesség, béketűrés, türelem, állhatatosság, kitartás, szívesség, kedvesség, jóság, jószívűség, becsületesség, egyenesség, hűség, megbízhatóság, hitelesség, szelídség, jóindulat, higgadtság, nyugodtság, mértékletesség, önuralom, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22).

Mert: „Az igaznak, a megigazultnak gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Legyenek bölcsek: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak, és békességet teremtenek” (Jak. 3,17-18).

1 Tim. 3,4 Ki a maga házát jól igazgatja, aki a saját háznépét* jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza, gyermekeit engedelmességben**irányítása alatt, alávetettségben]tartja, minden tisztességgel*** szentségben neveli. (Más fordítás: aki saját családjának legyen jó gondviselője, gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre nevelve).

*Saját háznépét (proisztémi): jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza.

**Engedelmességben tart (hüpotagé): irányítása alatt, alávetettségben.

***Tisztességgel neveli (szemnotész): méltósággal, és szentségben neveli.

1 Tim. 3,5 Mert ha valaki az ő tulajdon házát, háznépét nem tudja igazgatni,* vezetni, kormányozni, rendben tartani, és példaként előtte állni, mi módon visel gondot az Isten egyházára, az eklézsiára, a kihívottak közösségére.**

*Igazgat (proisztémi): vezet, kormányoz, rendben tart, és példaként előtte áll.

**És megismétli az apostol, hogy aki elöljáróságot kíván, annak ne legyenek: „… engedetlen gyermekei, olyanok, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlan gyermekek, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek” (Tit. 1,6).

Már az Ószövetségben kijelentésre került, hogy olyan legyen, aki: „Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi, és nem kenyere a semmittevés” (Péld. 31,27).

1 Tim. 3,6 Ne legyen új ember,* újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodván** és beképzeltté válva gőgös, öntelt, dölyfösen viselkedő legyen. És így az ördög,*** a vádaskodó, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség kárhozatába, az ördög tőrébe esve, a vádló ítéletébe ne essék, és az ő ítélete alá ne kerüljön.

*Új ember (neophütosz): új hívő, vagyis újonnan megtért ember, aki nemrég vált kereszténnyé.

**Felfuvalkodván (tüphoó tüphoomai): és beképzeltté válva gőgös, öntelt, dölyfösen viselkedő legyen.

***Ördög (diabolosz): a vádaskodó, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség.

1 Tim. 3,7 Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívül valóktól, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla. Hogy gyalázatba és az ördög tőrébe, csapdájába, hálójába ne essék, és nehogy megszólják, és hogy csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom ne fogja, hízelgés tőrbe ne ejtse.  

1 Tim. 3,8 Hasonlóképpen a diakónusok,* az egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják, tisztességesek, tiszteletre méltók, komolyak legyenek. Nem kétnyelvűek, nem kétféleképpen beszélők, és nem kétszínűek. Nem sok borivásba merültek, akik a mértéktelen borivás rabjai, nem olyanok, akik a borívásnak adja át magát. nem rút nyereségre vágyók** nem haszonlesők, nem piszkos nyereséget hajhászók, nem kapzsik.

*Diakónusok (diakonosz): egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják.

**Nyereségre vágyók (aiszkhrokerdész): haszonlesők; piszkos nyereséget hajhászók, kapzsik.

1 Tim. 3,9 Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. [Más fordítás: olyanok, akik tiszta lelkiismerettel birtokolják, és őrzik magukban a hit titkát].*

*És újra hangzik a kijelentés: „Birtokolván, és megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, a szellemi együttészlelést, melyet némelyek elvetvén, és elutasítván, a hit dolgában hajótörést szenvedtek, és a hitet elvesztve megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük” (1 Tim. 1,19).

1 Tim. 3,10 És ezek is először megpróbáltassanak,* ezeket is meg kell vizsgálni előbb, hogy alkalmasnak bizonyulnak-e, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek,** kifogástalanok, panaszra okot nem adók, nem vádolhatók, megtámadhatatlanok.

*Megpróbáltassanak (dokimadzó): megvizsgáltassanak, hogy alkalmasnak bizonyulnak-e.

**Feddhetetlenek (anegklétosz): kifogástalanok, panaszra okot nem adók, nem vádolhatók, megtámadhatatlanok.

1 Tim. 3,11 Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, és tiszteletre méltóak, komolyak legyenek, nem patvarkodók,* nem rágalmazók, vádaskodók, pletykások, árulók, rosszindulatúak, ellenségeskedők, ellenségeskedést szítók. Hanem józanok, meggondoltak, mértékletesek, körültekintőek, az ige szerint élők, és viselkedők, mindenben hűségesek, és megbízhatóak legyenek**

*Patvarkodó (diabolosz): rágalmazó, vádaskodó, pletykás, áruló, rosszindulatú, ellenségeskedő, ellenségeskedést szító. Ez olyan személyt jelent, aki negatív beszéddel vagy tevékenységgel szétszakítja a kapcsolatokat, és az embereket (vagy Istent és az embert) eltávolítja egymástól.

**A szent Szellem figyelmeztetése: „A rágalmazó megjelenti a titkot, mert pletykál, és meghitt beszélgetésekben elhangzó titkokat tár fel; de a szellemben erős elfedezi, elleplezi a dolgot” (Péld. 11,13).

És ismét: „Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál” (Péld. 20,19).

1 Tim. 3,12 A diakónusok, - az egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják egy feleségű - monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben - férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják, aki a saját háznépét jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza.*

*Tehát olyan ember, aki: „Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi, a semmittevés nem kenyere” (Péld. 31,27).

1 Tim. 3,13 Mert akik jól szolgálnak, szép és méltó *tisztességet, rangot szereznek maguknak, és sok bizodalmat** és magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban, és a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.***

*Tisztesség (bathmosz): rang.

**Bizodalmat (parrészia): magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban.

***Akik jól forgatják a rájuk bízott talentumokat, azoknak azt mondja Uruk: „Jól vagyon jó, derék és hű rabszolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, és sokak fölé foglak állítani; menj be a te uradnak örömébe, az Urad ünnepi lakomájára” (Mát. 25,23).

1 Tim. 3,14 Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek;

1 Tim. 3,15 De ha késném, ezekből tudd meg, hogyan és mi módon kell, és szükséges forgolódni,* eljárni, viselkedni, és tevékenykedni az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza, ami a kihívottak közössége, az eklézsia, az igazságnak, a valóság oszlopa,** tartó pillére és erőssége, szilárd, és erős alapja.***

*Forgolódni (anasztrephó): eljárni, viselkedni, és tevékenykedni.

**Igazságnak oszlopa (alétheia sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére.

***Így tanítja Timóteust az apostol: „Az ifjúkori kívánságokat, vágyat, szenvedélyt pedig kerüld, menekülj el, fuss el, tartsd távol magadtól. Hanem kövessed, az igazságot, Isten Igéjét. A hitet, az Isten szerinti szeretetet, és a békességet vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás. Azokkal egyetembe,  akik segítségül hívják az Urat tiszta, mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes szívből, bensőből, a szellemi élet központjából. A botor, meggondolatlan, ostoba, éretlen, és gyermekes, értelmetlen, nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat pedig kerüld, mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki. Tudván, hogy azok háborúságokat, harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést szülnek, hoznak létre, teremtenek. Az Úr rabszolgájának pedig nem kell, sőt nem szabad, és nem szükségszerű torzsalkodni, harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni. Hanem legyen mindenkihez, minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan nyájas, jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes, olyan aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő. (Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie. Tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek). Aki szelíden, jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal tanítja, oktatja, képezi, neveli az ellenszegülőket, az olyanokat, akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek. Ha talán adna nékik az Isten megtérést, az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására az igazság, a valóság, Krisztus megismerésére” (2 Tim. 2,22-25).

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16).

1 Tim. 3,16 És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, igazolást nyert Szellemben. Megláttatott az angyaloktól. Hirdettetett a pogányok, a  népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, fölment a dicsőségbe. [Más fordítás: Valljuk, hogy a a hit Nagy Titka Az, aki megjelent testben, igazolta a Szellem, látták az angyalok, hirdették a népeknek, hitt benne a világ, befogadta a dicsőség].*

*János apostol bizonyságtétele: „Kezdetben már vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. A világban volt, és a világ általa lett, általa jött létre, és teremtetett, rajta keresztül támadt, de a világ mégsem ismerte meg, nem ismerte fel őt. Az övéi közé, a saját tulajdonába jöve, és az övéi, a saját tulajdonai nem fogadák be őt. És az Ige hústestté lett, és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk, és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. Akit kegyelem és igazság tölt be” (Ján. 1,1.10-11.14).

Ő Maga az ÉLET: „És az élet, a természetfeletti élet, a más létezési forma megjelent, szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, megmutatta magát, és láttuk, és megtapasztaltuk, felfogtuk, s szemlélői is voltunk. És tanúbizonyságot teszünk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk, és hirdetjük néktek is az örök életet, a természetfeletti életet, a más létezési formát, amely az Atyánál vala és most szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, megmutatta magát és megjelent nékünk” (1 Ján. 1,2).

„És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket eltávolítsa; és ő benne nincsen bűn” (1 Ján. 3,5).

Őbenne van biztonságos utunk, mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Őbenne való hit által” (Ef. 3,12)