Timóteushoz írt I. levél 2. fejezet: Buzdítás imára másokért is.

1 Tim. 2,1 Intelek,* és kérlek, bátorítlak, és buzdítalak, hogy elsősorban, és mindenek előtt, tartassanak könyörgések,** imádságok, esedezések,***  hálaadások**** minden emberekért.

*Intelek (parakaleó): kérlek, bátorítlak, és buzdítalak.

**Könyörgések (deészisz): Olyan kérést jelent, amely Isten könyörületességéért, folyamodik az Ő kegyelmére, nagylelkűségére építve.

***Esedezés (enteuxisz): kérések, könyörgések, közbenjárások, Istennel való beszélgetések.

****Hálaadás (eukharisztia): hálaadás, köszönet, vagyis hálaadó imádság.

1Tim. 2,2 Királyokért,* és mindenkiért, aki a legfelsőbb hatalom birtokában van, és minden méltóságban,** vezető állásban lévőkért, és minden feljebbvalóért, és minden felettesért, elöljáróért, hogy csendes, békés, zavartalan és nyugodalmas, háborítatlan, hitben folyó, hívő földi életet éljünk, méltóságban, és szentségben.

*Királyokért (baszileusz): király, fejedelem, uralkodó, vagyis mindenkiért, aki a legfelsőbb hatalom birtokában van.

**Méltóságban levők (hüperokhé): méltóság, tekintély, kiemelkedő állás, vagyis minden hatalmon lévők, fölöttesek, vezető állásban lévők; vagyis minden feljebbvaló; és minden felettes; elöljáró.

1 Tim. 2,3 Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó,* üdvözítő Istenünk színe előtt**

*Megtartó (szótér): üdvözítő, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító.

**Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23).

Ezért: „Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban” (Eféz. 6,18).

És bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15).

„És könyörögjetek a városnak békességéért, amelybe fogságra küldettelek titeket, és járjatok közbe az Úrnál; mert annak békességétől függ a ti békességetek is” (Jer. 29,7).

„És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek”(1 Thess. 4,11).

1 Tim. 2,4 Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön* és az igazság** ismeretére*** a Krisztusnak megismerésére eljusson ****

*Üdvösség: (szódzó): megtart, biztonságban megőriz; megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; életben marad, tovább él. megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül. egészségessé tesz; életben tart; megtart, megment, megszabadít.

**Igazság (alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG. A valóság a hamisság, hazugság ellentéte; az, ami nincs elrejtve, elkendőzve (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4).

***Ismeret (epignószisz): megismerés, felismerés, megértés. Az itt szereplő epignósis alétheias nem pusztán intellektuális megismerést jelent, hanem az igazság: előtt való meghajlást, annak elfogadását és cselekvését. 

****Mert Isten a Szeretet,Aki: „… úgy szerette e világot, hogy az Ő egyszülött  Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen, természetfeletti életet birtokoljon” (Ján. 3,16).

„Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget, a megmenekülést, megtartatást, épséget, gyógyulást… a mi Urunk Jézus Krisztuban” (1 Thess. 5,9).

„Mert azért fáradunk, küzdünk és szenvedünk szidalmakat, és gúnyolódást, gyalázást mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója, szabadítója, megmentője, üdvözítője, védője, pártfogója, gyógyítója, de leginkább a hívőknek” (1 Tim. 4,10).

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2,11).

Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék. 18,32).

1 Tim. 2,5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. [Más fordítás: Csak egyetlen Isten van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus]*

*Hiszen: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3).

 „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

 „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7,25).

Ezért most már senki nem ítélhet el, mert: „Kicsoda az, aki elítél? Talán Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk?” (Róm. 8,34).

1 Tim. 2,6 Aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, - hogy kifizesse a váltságdíjat minden emberért, - mint tanúbizonyság a maga idejében*

*Dávid így prófétál Róla, megvallva, hogy: „Senki sem válthatja meg atyjafiát vagy önmagát, nem adhat érte vagy magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, abba kell hagynia örökre” (Zsolt. 49,8-9).

De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve” (Zsolt. 111,9).

És az apostol folytatja a megvallást: „az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének, teljes lényének feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid. 10,10).

„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, a céltévesztésért, a cél ELVÉTÉSéért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ céltévesztéséért is” (1 Ján. 2,2).

Ő, vagyis: „Krisztus váltott meg minket, váltságdíj ellenében kivásárolt bennünket, és felszabadított a törvény átka alól” (Gal. 3,13).

Mert Isten: „… azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné céltévesztetté tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21).

„Őbenne van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7).

Mert Ő azért jött: „hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5).

„Őbenne van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek, céltévesztésünknek bocsánata, eltörlése, elengedése” (Kol. 1,14).

Mert Az Úr Jézus pontosan ismerte az Atya akaratát, és ezt ki is jelentette:  „… az Emberfia … azért jött, … életét adja váltságul sokakért” (Mt. 20,28).

Pál apostol búcsúzik az efézusi vénektől, s egyben kijelentést nyer, hogy ki a Szabadító, aki népet szerzett magának:  „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának, a kihívottak közösségének legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

Ezt már Isten kijelentette Ézsaiás prófétán keresztül: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR, Jahve, az Örökkévaló - és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett Isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az ÚR, Jahve, az Örökkévaló, és rajtam kívül nincs szabadító” (Ésa. 43,10-11).

És így folytatja a próféciát Ézsaiás: „Ébredj, ébredj, és kelj föl, kelj föl, szedd össze és  öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! Ébredj, kelj föl, mint a régi időben, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Avagy nem te vagy-é, aki Ráhábot kettévágta, és a sárkányt, a tengeri szörnyet átdöfte? Nem te vagy-é, aki a tengert, a nagy mélység vizeit kiszárította; aki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!” (Ésa. 51,9-10).

1 Tim. 2,7 Ami végett rendeltettem én követté, hirdetővé és apostollá.* - Igazságot, a valóságot szólom a Krisztusban, nem hazudok, nem állítok valótlanságot. - Hogy a pogányokat, a nemzeteket hitre és igazságra, a valóságra tanítsam, ami Isten Igéje, és a testben megjelent Ige, azaz: KRISZTUS JÉZUS, és a Szent Szellem**

*Apostol (aposztolosz): Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik. - kiküldött; az evangélium nagykövete;

**És az apostolt azért küldte el Isten – mondja az apostol: „Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, leleplezze az ő Fiát énbennem, hogy jó hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok, a nemzetek között…” (Gal. 1,16).

A kiküldés pedig így történt: „Valának pedig Antiókiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hívattatik vala Nigernek, és a Cirénei Lucius és Manaen, ki Heródessel , a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölnek, monda a Szent Szellem: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájuk vetették, elbocsáták őket” (Csel. 13,1-3).

A kiküldést az Úr megerősíti, így szólva Pál apostolhoz: „Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok, a nemzetek közé” (Csel. 22,21).

És tette ezt azért Isten, mert: „Mi módon, és hogyan hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek, amíg nem hisznek benne. Mi módon hisznek, és hogyan higgyenek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló, igehirdető, tanító, és hírnök nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, és hogyan hirdetnék, és tanítanák az Igét ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek, és gyönyörűségesek a békesség hirdetőknek lábai, jó hírt, örömhírt, evangéliumot hirdetnek” (Róm. 10,14-15).

A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7).

„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott” (Náh. 1,15).

És így szólt az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak először én hirdettem, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27).

És hogy ki az, aki ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem: Az Úr Jézus az, aki először hirdette az Evangéliumot: „Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban” (Márk. 1,14-15).

És utána így szól a parancs a minden korban élő tanítványokhoz: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11).

1 Tim. 2,8 Szeretném, és tanácsolom azért, hogy imádkozzanak a férfiak,* a Krisztusban felnőttek minden helyen. Tiszta,** szent kezeket emelvén föl imára harag,*** és emberi indulatok, és versengés,**** okoskodás, fontolgatás, vitatkozás, és kételkedés nélkül*****

*Férfiak (anér): a felnőtkorúak, a Krisztusban felnőttek.

**Tiszta (hosziosz): Istennek tetsző, tiszta, megszentelt, hívő, szent.

***Harag (orgé): emberi indulatok nélkül. A felemelt karok, felfelé fordított tenyerekkel való imádkozás annak a kifejezője, hogy az imádkozó, Isten áldását kéri és fogadja.(Jubileumi kommentár).

****Versengés (dialogiszmosz): okoskodás, számítgatás, fontolgatás, vitatkozás, kételkedés.

*****Az ima és dicséret testtartásáról így imádkozik, és prófétál Dávid: „Hiszen a te kegyelmed és szereteted jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért életem fogytáig, amíg csak élek; a te nevedben, és nevedet imádva emelném fel kezeimet” (Zsolt. 63,4-5).

Hát: „Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat” (Zsolt. 134,1-2).

„Uram! Hozzád kiáltok, hívlak téged: siess én hozzám; siess segítségemre, figyelmezz szavamra, mikor kiáltok hozzád, és hívlak téged. Mint jó illatú füst, mint illatáldozat jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen” (Zsolt. 141,1-2).

1 Tim. 2,9 Hasonlatosképpen az asszonyok* tisztességes** rendes, illendő, tisztességes, szerény, nem kihívó öltözetben. Szemérmetes magatartással, és mértékletességgel*** józanul, önuralommal, és mértékletességgel, megfontoltsággal, körültekintéssel ékesítsék, díszítsék magukat. Nem hajfonatokkal, hajfodorítással és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, költséges ruházattal. [Más fordítás: Az asszonyok szerényen és ne feltűnő módon öltözködjenek, tisztességes ruhákat viseljenek. Ne hordjanak különleges frizurát, aranyat, gyöngyöket, vagy drága ruhákat]****

*Asszonyok (güné): jelenti a nőnemű emberi lényt. De többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort, vagyis még a hústesti embert jelöli.

**Tisztességes (koszmiosz): rendes, rendezett, illendő, tisztességes, szerény.

***Mértékletesség (szóphroszüné): józanul, önuralom, és önkontrollal, mértékletességgel, megfontoltsággal, körültekintés, tartózkodás, egészséges gondolkodásmód.

****Péter apostolon keresztül folytatja a Szent Szellem: „Akiknek ékessége ne legyen külsőséges, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy fényes öltözékek felvevéséből való. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes, nyugodt, békés, szellem romolhatatlanságával, ami igen becses, igen értékes az Isten előtt. Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben bíztak, és reménykedtek… ” (1Pét 3,3-5).

És tovább folytatja Pál apostolon keresztül: „Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjüknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét” (Tit. 2,5).

Hiszen Isten az: „Aki jóval tölti be a te ékességedet, Ő ékesít fel és megújul a te ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt. 103,5).

1 Tim. 2,10 Hanem, amint helyes, és illik* az Istentisztelő asszonyokhoz, jó** szeretetreméltó, és hasznos cselekedetekkel. [Más fordítás: Inkább azzal díszítsék magukat, hogy Istennek tetsző dolgokat tesznek, mert ez illik azokhoz, akik azt mondják, hogy Istent imádják]***

*Illő (prepó): helyes.

**Jó cselekedet (agathosz): szeretetreméltó, és hasznos.

***Így prófétál Salamon az Istent szerető asszonyokról: „Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. (Más fordítás: Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel)” (Péld. 31,11-13).

 1 Tim. 2,11 Az asszony csendességben,* szótlanságban tanuljon** és tanulmányozás, megfigyelés vagy kutatás által szerezzen ismeretet, tudást, teljes engedelmességgel***

*Csendességben (hészükhia): A nyüzsgés vagy beszéd abbahagyása, némaság, hallgatás, szótlanság, vagy: szabadidejében, magányban, egyedüllétben.

**Tanuljon (manthanó): tanulmányozás, megfigyelés vagy kutatás által ismeretet, tudást szerezve.

***A Korinthusi hívőknek – akik még hústestiek, és kisdedek az Úrban (1Kor 3,1), így szól az apostol: „A ti asszonyaitok hallgassanak, maradjanak csendben, ne szóljanak közbe, ne fecsegjenek a kihívott gyülekezetekben, eklézsiákban, mert nincsen megengedve nékik, hogy közbeszóljanak, fecsegjenek, csevegjenek, belebeszéljenek, kérdezősködjenek; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni, tudni, megérteni, és megismerni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket, azaz a felnőtt férfit. Mert illetlen, szégyenletes, csúf dolog asszonynak, a szellemi tekintetben gyermeknek, vagyis testi kereszténynek közbeszólni, a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában” (1 Kor. 14,34-35).

Az Úr a bűneset – vagyis céltévesztés – után így szólt az asszonyhoz: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad” (1 Móz. 3,16).

De meg van írva, hogy Krisztusban: „Nincs zsidó, sem görög, pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

Azért: „Mert hiszen mi mindnyájan egy Szellemben egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz pogányok; akár rabszolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Szellem öntöz, és egy Szellem itatott át” (1 Kor. 12,13).

1 Tim. 2,12 A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék,* hanem legyen csendességben** hagyja abba a beszédet a; maradjon csak csendben***

*Uralkodik (authenteó): hatalma van. Ez olyan személy viselkedésére vonatkozik, aki nem fordul másokhoz tanácsért, maga dönt mindenben, és döntésének eredményét ráerőszakolja másokra, vagyis zsarnokoskodik.

**Csendesség (hészükhia): csendesség, vagyis a nyüzsgés vagy beszéd abbahagyása; maradjon csak csendben.

***Péter apostol – a Szent Szellem kitöltetése után – így prédikál: „És lészen az utolsó, a végső napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden hústestre, kiárasztom Szellememet minden emberre. És prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látomásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én rabszolgáimra és az én rabszolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, kiárasztom Szellememet, és prófétálnak” (Csel. 2,17-18).

Jóel próféciáját idézi Péter apostol, amely így hangzott:„És lészen az után, hogy kiöntöm, kiárasztom Szellememet minden hústestre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a rabszolgákra és rabszolgaleányokra is kiöntöm, kiárasztom azokban a napokban, abban az időben az én Szellememet” (Jóel. 2,28).

Ezért: „Nincs zsidó, sem görög, pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Mert hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy testté, egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, pogányok, akár szolgák, - rabszolgák - akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, valamennyiünket egy Szellem itatott át.  Ezért: „… nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó meg görög, pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12).

1 Tim. 2,13 Mert Ádám* teremtetett** elsőnek,*** azután Éva****

*Ádám (adam): Ádám = vörös földből való ember. Az első emberi lény, amely eredetileg mind a két nemet magában hordozza. (1 Móz

**Teremtetett (plasszó): formáltatott, alakíttatott, mintáztatott meg.

***Első (prótosz): az első, a korábbi; a kezdeti, az eredeti.

****Az első, vagyis az eredeti ember teremtésérő így beszél a Szent Szellem: „És monda Isten: Teremtsünk, alkossunk embert a mi képünkre,  a mi árnyékunkra, és hasonlatosságunkra, árnyképre. És uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté, alkotta tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére, árnyékára teremté, alkottá őt: férfiúvá, hímneművé és asszonnyá nőneművé teremté, alkotá. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok, uralmatok alá, hódítsátok meg, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon, és a földön mozgó minden élőlényen. És látá Isten, hogy minden, amit teremtett, amit alkotott vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap” (1 Móz. 1,26-28.31).

Jóbon keresztül megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg” (Jób. 14,1.2).

Dávidon keresztül is így szól az Úr: „Árnyékként jár-kel itt az ember…” (Zsolt. 39,7).

És a vörös földből való ember, - Ádám= ember -  teremtése így történt: „És formálta, megalkotta vala az Úr Isten az embert a vörösföldnek porából, és lehellett vala az ő orrába életerőt. Így lőn az ember élőlénnyé” (1 Móz. 2,7.21-24).

Azután megalkotta Isten az ember társát: „Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot önkívületet, elragadtatást, extázist az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test, hús a húsomból: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,21-23).

A földből formált ember teremtését megismétli Isten igéje: „Ez az Ádám - a vörös - eredetének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára mintájára teremté azt. Férfiúvá, hímneművé, és asszonnyá, nőneművé teremté, és megáldá és nevezé az ő nevüket Ádámnak, - vörös embernek, - amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2).

Pál apostolon keresztül érkezik a kijelentés a testi, földből formált emberről, aki modellként, és mintául alkottatott: „Mert a törvényig, a törvény előtt is vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, nem tulajdoníttatik az embernek ha nincsen törvény. Úgyde mégis a halál jutott uralomra, és uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének, elesésének hasonlatossága szerint vétették el a célt, aki ama következendőnek, az Eljövendőnek kiábrázolása előképe, mintája, példa modellje” (Róm. 5,13-14).

Ugyanis Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszt azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6).

És Az ok, amiért Isten emberré lett: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22).

1 Tim. 2,14 És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatva, becsapva, félrevezetve bűnbe esett,* az előre világosan és határozottan kijelentett parancsot megszegte, áthágta**

*Bűnbe esés (parabaszisz): Az előre világosan és határozottan kijelentett parancs megszegése, áthágása.

**Az első, a vörös földből való embert  is megcsalta a sátán az Édenben, és az így történt: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, minden mezei állatnál, melyet az Úr Isten vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg” (1 Móz. 3,1-4).

Azoknak a hívőknek, akik még hústest szerint élnek, és nem a Szent Szellem uralma és vezetése szerint, így beszél Pál apostol: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával, ravasz mesterkedésével megcsalta, rászedte, becsapta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak, tönkretétetnek, lerombolódnak, és eltávolodnak, eltántorodnak. Mert a ti elméteket is megzavarja, és így a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránt való egyenességtől, az őszinte, tiszta és szent hűségtől. [Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak]” (2 Kor. 11,3).

Azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy mivel tudják elfordítani a test szerint élő hívők gondolatait: „Mert hogyha az, aki jő, és aki odamegy hozzátok, és más Jézust prédikál, és hirdet, nem akit mi hirdettünk. Vagy más szellemet vesztek, és fogadtok be, amit nem vettetek,nem akit korábban kaptatok, és akit elnyertetek. Vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek, és szívesen vennétek” (2 Kor. 11,4).

 Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom továbbá atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek. Azt az örömüzenetet, jó hírt, amelyet én néktek vittem, melyet be is vettetek, el is fogadtatok, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne; amelyben meg is maradtatok; melyet követtek,  Amely által üdvözültök is, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, megőrzitek úgy, aminemű beszéddel, igével hirdettem néktek, hacsak nem hiába és nem elhamarkodottan, nem látszatra lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,1-2).

Az apostol a továbbiakban arról beszél, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet, és hozzá tesz, vagy elvesz belőle, az a sátán szolgája: Kérlek, és buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának. Akik botránkozásokat, elégedetlenséget okoznak a tudomány körül, akik más tudományra tanítanának azon kívül,- vagy az ellenkezőjét tanítják annak - melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el, és térjetek ki előlük” (Róm. 16,17).

 „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, ravasz, alattomos, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá, követeivé változtatják át, és adják ki, hazudják magukat. Nem is csoda; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át. Nem csodálkozom tehát ha az ő szolgái, követei, küldöncei is átváltoztatják, és adják ki magukat az igazság szolgáivá, követeivé, küldönceivé; akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik, az ő munkájuk szerint lészen” (2 Kor. 11,13-15).

 Így figyelmezteti Péter apostol is a mindenkorban élő hívőket: „Józanok, összeszedettek, higgadtak, körültekintőek legyetek, maradjatok ébren, virrasszatok óvatosak és éberek legyetek, őrködjetek] vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, - aki gáncsot akar vetni, mindent össze akar zavarni, keverni, dobálni mind a világban, mind az egyénben, ott ahol a nagy ELRENDEZŐ, az ISTEN végzi munkáját, - mint ordító oroszlán szerte jár, és ott kószál mindenütt, keresvén, és kutatva, kit nyelhet el. Akinek álljatok ellen, akivel szálljatok szembe keményen, a hit erejével harcoljatok, erősek lévén a hitben, szilárd, rendíthetetlen bizalommal, meggyőződéssel. Tudva, és látva hogy a világban lévő atyafiságotokon, testvéreiteken, ugyanazok a szenvedések, és bajok teljesednek be…” (1Pét 5:8-9)

1 Tim. 2,15 Mindazáltal megtartatik, üdvözül, megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül, egészségessé lesz a gyermekszülés által. Ha megmaradnak, és kitartanak józanul a hitben és az Isten szerinti szeretetben és a szent életben, megszentelt állapotukban, és a szentségben, Isten céljaira való elkülönülésben mértékletességgel* az Isten Igéje szerinti gondolkodásmódban.

*Mértékletesség (szóphroszüné): józanság, önmérséklet, körültekintés, egészséges, vagyis Isten Igéje szerinti gondolkodásmód.