Zsoltár 62. Az Istenben bízó ember áradozása; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 62,1 Az éneklőmesternek, [a karmesternek; karvezetőnek] Jedutun [jelentése: dicséret, aki magasztal, magasztaló kórus; bizonyságtevő; dicséretre méltó; dicsérő] szerint; Dávid [jelentése: a szeretett, a dédelgetet; szerető; összekötő, egyesítő; főember] zsoltára.*

*Mert: „Dávid és a hadsereg parancsnokai a szolgálatra különválasztották Ászáf, (jelentése: gyűjtő) Hémán (jelentése: hűséges, megbízható, hívő; szerencsét jelentő) és Jedútún fiai közül azokat, aki prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon Ez volt azoknak a férfiaknak a jegyzéke, akik ezt az istentiszteleti szolgálatot végezték” (1Krón. 25,1).

Az ő feladatuk volt: „Velük volt… a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak: Örökké tart szeretete! Hémánnál és Jedútúnnál voltak a kürtök, cimbalmok és az Isten énekének szerszámai” (1Krón. 16,41).

Zsolt. 62,2 Csak Istenben nyugszom meg [(dúmijjáh): csendesülök el]. Tőle van az én szabadulásom [(jəšúʿáh): megmenekülésem, biztonságom, győzelmem, a segítség csak tőle jön].*

*Mert: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló az én Uram, az én erős, hatalmas Istenem, az én kősziklám, erősségem, segítőm, oltalmam és szabadítóm. Őbenne bízom: hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket. Ő véd meg engem, Ő az, aki megment, megszabadít, biztonságba helyez. Az én menedékem, akit magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken” (Zsolt. 18,3).

És ha szorongat az ellenség, emlékeztethetjük az Urat ígéretére: „Hozzád menekülök, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. Hiszen te vagy az én erősségem” „Rejtekhelyem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” „Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm Ő, pajzsom, akihez menekülhetek” (Zsolt. 31,2-6; 84,10; 94,21-22; 119,114; 144,1-2).

 Ezért: „Csak ő benne vigad, ujjong, örvend a mi szívünk, a mi bensőnk. Csak az ő szent nevében bízunk!” (Zsolt. 33,21)

Zsolt. 62,3 Csak Ő az én kősziklám és szabadulásom. Ő az én (jəšúʿáh): szabadítóm, megmentőm, jólétem, biztonságom, győzelmem]; Ő az én oltalmam, [(miśəgáḇ) menedékhelyem], azért nem rendülök meg soha.*

*Dávid boldog megvallása és kérdése: „Mert kicsoda Isten az Úron [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalón] kívül? És kicsoda kőszikla a mi [hatalmas] Istenünkön kívül? [Más fordítás: Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk]?” (Zsolt. 18,32).

„Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül?” (2Sám. 22,32).

Az Úr (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló az én Uram, kősziklám, (selaʿ): kőszálam, szirtem, és erős kőváram. (məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam és hatalmas szabadítóm, megmentőm. Az én ('él): erős, hatalmas Istenem, az én kősziklám, erősségem, segítőm, oltalmam és szabadítóm, Őbenne bízom: (ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő az, aki (pálaṭ): megment, megszabadít, biztonságba helyez. Az én védőpajzsom, oltalmazóm, üdvösségem szarva, és záloga. Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás, segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség. Menedékem akit magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken” (Zsolt. 18,3).

Igen: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela” (Zsolt. 46,2-4)

Mert: „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!” (5 Móz. 33,27)

„Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől” (2 Sám. 22,3-4)

„Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével!  S az Úr válasza: Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,7-8).

Zsolt. 62,4 Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen [Más fordítás: Miért akarjátok mindnyájan megölni? Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint a düledező várfalat]?*

*Így folytatódik a kijelentés: „Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; (Más fordítás: azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet)” (Ésa. 30,13).

Zsolt. 62,5 Csak arról tanácskoznak, mi módon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela [Héber szerint: (jáʿac): összeszövetkeznek, hogy (náḏaḥ): letaszítsák (śə'éṯ): méltóságából.  (rácáh): Örömüket lelik, gyönyörködnek a (kázáḇ): hazugságban, becsapásban, megtévesztésben. (peh): Szájukkal (báraḵ): áldást mondanak, (qereḇ): bensőjükben (qálal): megátkozzák].*

*Így folytatja Dávid: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében [(léḇ): bensőjében] háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák [(pəṯíḥá): kivont éles kardok] azok” (Zsolt. 55,22).

„Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást] szól, és [(dibbér): beszél] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával, hízelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep̄eṯ śáp̄áh): mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak [kétszínűen beszélnek]” (Zsolt. 12,3).

 Jeremiás prófétán keresztül folyatódik a kijelentés: „Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj, hazugsággal és nem igazsággal hatalmaskodnak az országban! Egyik gonoszságot a másik után követik el, de engem nem ismernek - így szól az ÚR” (Jer. 9,2).

Zsolt. 62,6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem. [Héber szerint: Csak ('ĕlóhím): Istenben (dámam nep̄eš): nyugszom meg, és csak Benne van (tiqəváh) reménységem].*

*Mert: „Akik bíznak az Úrban, (jəhóváh): Jahvéban az Örökkévalóban, olyanok mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll” (Zsolt. 125,1)

Zsolt. 62,7 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, erős váram, azért nem rendülök meg. [Héber szerint: (cúr): Kősziklám Ő, és (jəšúʿáh): szabadulásom, biztonságom, győzelmem, (miśəgáḇ): menedékhelyem. Ezért én nem (môṭ): ingadozom, és nem tántorodom meg].*

*Így folytatja Dávid: „Mert te vagy az én menedékem, erős bástyám, s erős tornyom az ellenség ellen” (Zsolt. 61,4)

„Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én kősziklám, és erős kőváram. [(məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam, és hatalmas szabadítóm, megmentőm. Az én ('él): erős, hatalmas Istenem, az én kősziklám, erősségem, segítőm, oltalmam és szabadítóm. Őbenne bízom: (ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő az, aki (pálaṭ): megment, megszabadít, biztonságba helyez. Az én védőpajzsom, oltalmazóm, üdvösségem záloga, Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás, segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség. Menedékem, akit magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken” (Zsolt. 18,3).

„Erős torony az Úrnak, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló) neve, ahhoz folyamodik az igazzá nyilvánított, és védelmet talál” (Péld. 18,10).

„Aki az Urat, (jəhóváh): Jahvét az Örökkévalót) tiszteli annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az” (Péld. 14,26).

Zsolt. 62,8 Istennél van szabadulásom [(jéšaʿ): segítségem, üdvösségem, biztonságom, győzelmem] és dicsőségem; az én erős [(ʿôz ʿóz): hatalmas] kősziklám, az én menedékem [(maḥəeseh): oltalmam] Istenben van.*

*Így folytatja Dávid: „Mert te vagy az én menedékem, [(maḥəeseh): oltalmam], s erős tornyom az ellenség ellen [(páním'ôjéḇ 'ójéḇ): az ellenség előtt]” (Zsolt. 61,4).

 Mert: „Bizony elrejt [(cáp̄an): megóv, megvéd, megőriz] engem az ő hajlékában [(sóḵ): sátrában] a veszedelem napján, a [(ráʿ jôm): veszélyes, gonosz napon]; eltakar engem sátrának rejtekében, [sátra mélyén] sziklára emel fel [(cur cúr): magas kősziklára helyez] engem” (Zsolt. 27,5).

„Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram Jahve, Örökkévaló, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]” (Zsolt. 9,11).

Zsolt. 62,9 Bízzatok ő benne, és [(báṭaḥ): hagyatkozzatok rá] mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk, [(maḥəeseh): védelmünk a mi oltalmunk]. Szela.*

*És folytatja Dávid: Mert: „Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul (nem igazodik) a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!” (Zsolt. 40,5).

„Jobb az Úrban bízni, és Nála keresni oltalmat, mint emberekben reménykedni, és bízni” (Zsolt. 118,8).

„Bízzatok az Úrban, (jəhóváh: Jahvéban az Örökkévalóban) mindenkor, mert az Úrban, (jəhóváh: Jahvéban az Örökkévalóban) örök kőszálunk van. (jəhóváh: Jahve az Örökkévaló) a mi kősziklánk mindörökre” (Ésa. 26,4).

Zsolt. 62,10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél. [Héber szerint: Bizony (heḇel): hiábavalók, mulandók, értéktelenek az ('áḏám): emberi, az ádámi faj (bén): gyermekei, leszármazottai. És (kázáḇ): hazugság, hamisság, valótlanság, becsapás, megtévesztő dolog, illúzió ('íš): minden egyes ember. Ha (mó'zén): mérlegserpenyőbe (ʿáláh): teszik, (jaḥaḏ): együtt is csak (heḇel): lehelet, pára, köd].*

*Így folytatódik a kijelentés: „Ne bízzatok az előkelőkben, az emberi, ádámi faj fiában, aki meg nem menthet! Ha elszáll a lehelete, visszatér földbe, és azonnal semmivé válnak tervei” (Zsolt. 146,3-4).

Hiszen a céltévesztett ember sorsáról így szólt az Úr: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Móz. 3,19).

„Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból való, és újból porrá lesz mindegyik” (Préd. 3,20).

„Ezt mondja az Úr: Átkozott, mert ('árar) átok alá helyezte magát az a férfi, aki emberben bízik és hústestbe helyezi erejét, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordult és eltávozott az ő szíve!” (Jer. 17,5).

Zsolt. 62,11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok. [Héber szerint: Ne (báṭaḥ): bízzatok (ʿóšeq) erőszakkal kizsarolt dologban, jogtalan haszonban, és (gázél): rabolt jószágban vagy javakban (háḇal): hiába reménykedtek, hiába bíztok. Ha a (ḥajil): hatalommal szerzett gazdagság, vagyon (núḇ): növekszik, gyarapodik is ne az (šíṯ léḇ) irányítsa a szíveteket, bensőtöket].*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk, nagy vagyonuk, sok pénzük, világi bölcsességük van! A tanítványok pedig álmélkodtak, megdöbbentek, elcsodálkoztak, és megütköztek az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, és milyen sok bajjal jár az Isten országába, az Isten királyságába bemenni! Kevesebb fáradtsággal megy át egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába” (Márk. 10,23-25).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, szeretetet, jogot, és igazságot teremtek e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).

Zsolt. 62,12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, [és ezt a két dolgot értettem meg] hogy a hatalom, és (ʿôz ʿóz): az erő] az Istené.

Zsolt. 62,13 Tiéd Uram [('ăḏónáj)] a kegyelem, és [a szeretet] is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!*

*Elihu így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-12).

Igen, az Úr: „megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az ő tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint” (Róm. 2,6).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).