2016. március 31.
2Korintusi levél 3. fejezet: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZOLGÁLATA: A SZELLEM ÉS ÉLET SZOLGÁLATA. (göröggel és apcsolódó igékkel / revideált)
2 Kor. 3,1 Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán rászorulunk, vagy
szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?*
*Hát nem, mert: „Nem önmagunkat
ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való
dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami
csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van” (2 Kor. 5,12)
„Mert nem
merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De
ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat” (2 Kor. 10,12).
2 Kor. 3,2 A mi ajánlólevelünk, a mi írott üzenetünk ti vagytok, beírva és bevésve a mi
szívünkbe, amelyet ismer, és pontosan megismer, és olvas minden ember*
*És: „Ha egyebeknek,
vagyis másoknak nem vagyok, vagy nem volnék is apostoluk, de
bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti
vagytok. Ez az én védelmem, és védekezésem
azok ellenében, és azokkal szemben, akik vádolnak, és bírálgatnak
engem” (1 Kor. 9,2-3)
Hát: „Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem
rontottunk, és károsítottunk, senkit meg nem csaltunk. Nem vádképen
mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk,
együtt éljünk” (2 Kor. 7,2-3).
2 Kor. 3,3 Akik felől nyilvánvaló, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztusnak a mi
szolgálatunk által szerzett, a mi szolgálatunkból származó nyíltlevele vagytok,
írva általunk nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével bevésve, nem
kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira, az élő szív lapjaira*
* Így
teljesedtek be a próféciák, amelyekben azt ígérte az Úr: „Hanem ilyen
lesz az a szövetség, amelyet e napok után, ha eljön az ideje az Izráel házával
kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe
írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És akkor nem tanítja
többé senki az ő felebarátját, és az egyik ember a másikat, és senki az ő
atyjafiát, vagy ember az embertársát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők
mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert
megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem, és vétkeikre
nem gondolok többé. Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal,
aki törvényt és szabályt adott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak
éjjel, aki felháborítja, felriasztja a tengert és annak habjai, és hullámai
zúgnak, Seregek Ura az ő neve” (Jer. 31,33-35)
„És adok nékik egy szívet, és új szellemet adok
beléjük, és eltávolítom a kőszívet az ő hústestükből, és adok nékik hússzívet,
hogy az én végzéseimben járjanak, és rendelkezéseim szerint éljenek, és
rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék, törvényeimet megtartsák és teljesítsék
azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük” (Ezék. 11,19-20).
És ismét: „És hintek reátok tiszta vizet, hogy
megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól
megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, új bensőt, és új szellemet
adok belétek, és elveszem a kőszívet hústestetekből, és adok néktek hússzívet.
És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, azt művelem veletek, hogy
az én parancsolataimban járjatok, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, és az én
törvényeimet megőrizzétek, és megtartsátok és betöltsétek, azaz teljesítsétek” (Ezék. 36,25-27).
2 Kor. 3,4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van*
*Mert: „Őbenne van a
mi bátorságunk, szabad utunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez, az Ő
benne való hit által” (Eféz. 3,12).
2 Kor. 3,5 Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből volnánk alkalmatosak, és
képesek vagy elegendők valamit gondolni, és bármit is megítélni, úgy, mint
magunkból, mintegy a saját erőnkből. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján
ébredhetnének ilyen gondolataink. Ellenkezőleg a mi alkalmatos, és elégséges
voltunk, és a mi képességünk, rátermettségünk az Istentől van*
*És így folytatja
az apostol: „De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való
kegyelme nem lőn hiábavaló…” (1 Kor.
15,10)
Mert: „Ha valaki szól, prédikál, és úgy mondja szavait, mintegy Isten igéit
szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten
ád: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által akinek, és akié
dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen” (1
Pét. 4,11)
És hogy ezt hogyan tudja
megtenni, azt az Úr Jézus jelenti ki: „Én
vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az
terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15,5).
2 Kor. 3,6 Aki alkalmassá, és képessé tett
minket, ezért elégségeseknek talált arra,
hogy Újszövetség szolgái
legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a betű megöl, elpusztít, megfoszt az élettől, kioltja az életet, a Szellem pedig
megelevenít, életre kelt, élővé tesz, feltámaszt, és éltet*
*Az Úr Jézus
kijelentése: „A Szellem az, aki megelevenít, aki életre kelt, a hústest nem használ
semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem és Élet” (Ján. 6,63)
És az apostol megvallása: „Mert a Jézus Krisztusban való élet, a
természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a
kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)
Vagyis: „Most pedig megszabadultunk, felszabadultunk, mentesültünk,
feloldoztattunk a törvénytől, a törvény hatálya alól minekutána meghaltunk arra
nézve, és annak a számára, amely által lekötve tartattunk, ami fogva tartott
bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek
újságában, azaz újszerűségében, új voltában, és nem a betű óságában. S ezért új
Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,6)
És ismét: Aki felszabadított: „Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17)
Ő maga az Isten, mert: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy Szellemben és
igazságban Isten Igéjében imádják” (Ján. 4,24).
2 Kor. 3,7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata, a halált hozó szolgálat dicsőséges
vala, és dicsőség vette körül, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek, nem
tekinthettek Mózes orcájára, arcának, vagyis ábrázatának elmúló* eltűnő, múlékony, megszűnő dicsősége,
és ragyogása; fényessége miatt.
*Elmúló (katargeó):
abbahagy, eltűnik, semmivé foszló,
megsemmisülő, múlékony, megszűnik.
2 Kor. 3,8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a Szellemnek szolgálata?
2 Kor. 3,9 Mert ha a kárhoztatás, azaz az ítélet szolgálata dicsőséges, vagyis: ha már annak szolgálata is dicsőséges,
ami ítéletre vezet, mennyivel inkább dicsőséges az igazság, vagyis a
megigazulás szolgálata?*
*Mert ez által
jelentetik ki, hogy:„… a törvény nélkül jelent
meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, vagyis
az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a
törvény és a próféták, az Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek” (Róm.
3,21)
És folytatja az apostol, megokolva, hogy
miért: „Mert az Istennek igazsága,
vagyis az Isten által ajándékozott megigazulás jelentetik ki, és nyilvánul meg abban
hitből hitbe. Mert a megigazulásról hull le az örömüzenetben a lepel, amit a hívő a hittel nyer el, s ezt az
igazságosságot, ezt a megigazulást a hit a hitnek adja tudtul, miképpen meg van írva: Az igaz, azaz a megigazult vagy megigazított ember
pedig hitből él. És ez olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel
nem érhető segítségében, és csodáiban tud bizakodni” (Róm.
1,17).
2 Kor. 3,10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó, felülmúló, túlszárnyaló dicsőség
miatt. [Más fordítás: Mert dicsőséges nem lehet, ami ott fénylett, a kiváltképpen való
dicsőséghez képest]*
*Mert: „Hiszen ezek
csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17)
„Mivel a
törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos
alakját tartalmazza…”(Zsid. 10,1).
2 Kor. 3,11 Mert ha dicsőséges az elmúlandó, ami eltöröltetik, és érvénytelenné tétetik, sokkal
inkább dicsőséges, ami megmarad.
[Más fordítás: Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel
vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót].
2 Kor. 3,12 Azért ilyen reménységben nagy nyíltsággal, és magabiztossággal szólunk.
[Más fordítás: Miután tehát ilyen elváró reménységgel rendelkezünk, teljesen nyíltan,
és nagy bizalommal élünk is vele]*
*Mert: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg. Nem
engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, az Istennek
természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, azaz a bensőnkbe, a szellemi életünk központjába, a Szent Szellem által, ki
adatott nékünk” (Róm. 5,5).
2 Kor. 3,13 És nem miként Mózes, aki leplet borított az orcájára, lepellel fedte be arcát,
hogy ne lássák Izráel fiai, és ne kelljen végignézniük az elmúlandónak, a
mulandó dicsőségnek, a megszüntetendőnek, érvénytelenné
teendőnek végét, vagyis elmúlását, eltűnését*
*Mózes lepel nélkül
csak az Úrral beszélt: „És lőn, amikor Mózes a Sinai hegyről
leszálla, és a kezében vala a bizonyság két táblája. Mózes nem tudta, hogy az ő
orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele, vagyis Istennel szólott. És amint
Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orcájának bőre
sugárzik: féltek közelíteni, és közel menni hozzá. Mózes pedig megszólítá, és
hívta őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei, vagyis vezetői mind hozzá
menének, és szóla, és beszélt velük. Azután az Izráel fiai is mind hozzá
járulának, és közel mentek hozzá, és megparancsolá nékik mindazt, amit az Úr
mondott néki a Sinai hegyen. Mikor pedig elvégezte Mózes velük a beszédet,
leplet tőn orcájára. És valahányszor Mózes az Úr elébe, az Úr színe elé méne,
hogy vele szóljon, és vele beszéljen, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén
pedig, elmondá az Izráel fiainak, ami parancsot kapott. És mivel az Izráel fiai
láták a Mózes orcáját, hogy sugárzik a Mózes orcájának bőre, Mózes a leplet
ismét orcájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele, vagyis Istennel szóljon, és
beszéljen” (2 Móz. 34,29-35).
2 Kor. 3,14 De megtompultak, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak az ő elméik,
gondolkozásuk, értelmük, felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel mind e mai
napig megmaradt, és ott van, az Ószövetség olvasásánál, és felismerésénél
felfedetlenül, s rajta is marad, mivelhogy a Krisztusban tűnik el, válik hatástalanná, és érvénytelenné.
[Más fordítás: De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert
az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk,
mert csak a Krisztusban veszti hatályát]*
*Ézsaiás kérdésére,
hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda:
Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván
lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és
szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével,
hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10)
„Mert
tanács-vesztett, eltévedt, és tévelygő nép ez, és nincs bennük értelem, ezért
ilyen értelmetlen” (5 Móz. 32,28)
Az Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket,
ezért így szól az Úr: „És beteljesedék
rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja. Hallván halljatok, és ne
értsetek. És látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek
szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami
módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek
szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Mát. 13,14-15)
Pál apostol Rómában hirdeti a
zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig
nem egyezének meg, és nem értettek egyet egymással, eloszlának, vagyis
szétoszlottak. S ekkor Pál ez egy szót, ez egy igét mondá: Jól, és helyesen
szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak, és a ti
atyáitokról, mondván: Eredj, és menj
el ehhez a néphez és mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek; és nézvén
nézzetek, és ne lássatok meg! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel
nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak,
füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne
gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, hát vegyétek tehát tudomásul,
hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvössége, és ők meg is
hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének, eltávoztak a zsidók, maguk
között sokat vetekedve, és vitatkozva” (Csel.
28,25-29)
És kijelentés az értetlenség
okáról: „Ha mégis leplezett, és nem elég
világos a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, és csak azok számára nem
világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek
elméit, gondolkozását, mert hitetlenek, hogy ne lássák és így nem is látják meg
a Krisztus dicsőséges evangéliumának, a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium
világosságát, aki az Isten képe, az Isten képmása” (2 Kor. 4,3-4).
2 Kor. 3,15 Sőt mind máig, vagyis mai napig, amikor csak, és valahányszor olvassák
Mózest, lepel borul az ő szívökre, lepel takarja bensőjüket.
2 Kor. 3,16 Mikor pedig megtérnek, vagyis amint odafordulnak az Úrhoz, lehull a lepel,
és eltűnik, elvétetik a takaró*
*Ézsaiás
próféciáján keresztül jelenti ki az Úr, hogy ez minden nemzetre vonatkozik,
beleértve Izráelt is: „És elpirul a sápadt hold, és megszégyenül
az izzó nap, mikor a seregek Ura uralkodik, amikor Ő lesz a király a Sion
hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen, és vénein ragyog
dicsősége. S elveszi e hegyen a fátyolt, leveszi a leplet, mely beboríta minden
népeket, és amely ráborult minden népre, és a takarót, mely befödött, és
betakart vala minden népségeket, és minden nemzetet” (Ésa. 24,23-24)
Dávid próféciája a dicsőség
királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség
királya? Az erős és hatalmas Úr, azaz Jehova, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és
emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda
ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10)
S az Újszövetség válasza
Dávid kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi
Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1)
Beleértve Izráelt
is: „Sőt azok is, ha meg nem maradnak, ha
nem tartanak ki a hitetlenségben, a tagadásban,
engedetlenségben, beoltatnak. Mert az Isten ismét beolthatja őket, mert
Istennek van hatalma, és képes is arra, hogy újra beoltsa őket. Mert ha te a természet, eredet, és
származás szerint való, a természetednek megfelelő vadolajfából kivágattál, és
természet ellenére, a természet
rendjén felülemelkedve beoltattál a szelíd olajfába mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet, eredet, és származás
szerint valók, vagyis a természetes ágak az ő saját természetüknek megfelelő
olajfájukba, akik természet szerint is oda tartoznak. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok, hogy ne a magatok eszétől
vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg atyámfiai, testvéreim
ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek, és nehogy egyéni véleményetekre
hagyatkozzatok; és ne bízzátok el magatokat, hogy a megkeményedés, a
megátalkodottság, a vakság, konokság, érzéketlenné válás Izraelre nézve csak
részben történt. Izráelnek csak egy
részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig, ameddig a
pogányok, vagyis a nemzetekből kiválók teljes számban meg nem térnek, és amg a
nemzetekből valók teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik,
vagyis üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, a Megmentő, és elfordítja, és eltörli,
elveszi, eltávolítja Jákobtól a gonoszságukat, az istentelenséget,- az
Isten nélküliséget - a hitetlenséget, és
az istentelen gyakorlatokat (Róm.
11,23-26).
2 Kor. 3,17 Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.
[Más fordítás: Az Úr ugyanis Szellem]*
*És így folytatja
az apostol: „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk,
nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,6)
És hogy ki az az Úr, azt az
Úr Jézus jelenti ki: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják,
szükség, hogy szellemben és igazságban imádják” (Ján. 4,24)
A szabaddá válás feltételéről
így szól az Úr Jézus: „És megismeritek az
igazságot, és az igazság szabadokká tesz,
megszabadít titeket” (Ján. 8,32)
Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy miért létfontosságú a Szent Szellem
bennünk lakása: „A Szellem az, aki életre kelt, a hústest nem
használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján.
6,63)
„És
aki az ő parancsolatait, beszédeit, az Ő igéit megtartja, az
Őbenne marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy
a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24)
És: „Ez az, aki
víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és
a vérrel. És a Szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság.
(Más fordítás: Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér
által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Szellem pedig
bizonyságot tesz róla, mert a Szellem az
Igazság)” (1 Ján. 5,6)
Hát: „Kísértsétek meg magatokat. Önmagatokat tegyétek próbára, ha a hitben
vagytok-e, hogy igazán hisztek-e? Magatokat próbáljátok, és vizsgáljátok meg.
Avagy nem ismeritek-e magatokat? Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy a Jézus
Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok. Mert: Ha nem, akkor még
kipróbálatlanok vagytok” (2 Kor. 13,5)
Hiszen az Úr Jézus szenvedése
és feltámadása előtt megígérte,az Övéinek:
„És én kérem az Atyát, és egy másfajta vigasztalót, Pártfogót, bátorítót, szószólót ád
néktek, hogy veletek maradjon, és bennetek éljen mindörökké. Az igazságnak ama
Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, és nem kaphat meg, mert nem látja őt
és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad és bennetek
él. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a
világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni
fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti
én bennem, és én ti bennetek. (Ján.
14,16-20)
És az apostol bizonyságtétele: „És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és
hatalmasságnak.
(Más
fordítás: És benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak)” (Kol.
2,10)
Azért, hogy: „Így megismerjétek a Krisztusnak minden
ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek, és hogy
teljességre jussatok az Istennek egész, és mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,19)
Ha keresztények vagytok – mondja az apostol – akkor: „Ti azonban nem
hústest, vagyis nem húsban, hanem Szellem szerint azaz Szellemben éltek,
ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a
Krisztus Szelleme, az nem az övé.
[Más fordítás: Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem
birtoka, nem birtokolja, az nem is az Övé].
Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a
test a személyiség
holt, és halandó a bűn miatt, vagyis a céltévesztés következtében, a szellem
azonban élet, örökélet,
vagyis természetfeletti élet)az igazságért
[Más fordítás: De a szellem
örökéletet ad megigazultság által].
De
ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta, és életre keltette
Jézust a halálból, vagyis a halottak közül, ugyanaz, aki feltámasztotta, és
életre keltette Krisztus Jézust a halálból, a halottak közül, megeleveníti, és
életre kelti a ti halandó testeiteket, személyiségeteket is az Ő tibennetek lakozó
Szelleme által.” (Róm. 8,9-11)
És:„Ez a Szellem bizonyságot, vagyis tanúságot tesz, és együtt tanúskodik a mi szellemünkkel
együtt, a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).
2 Kor. 3,18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen, vagyis
lepel nélküli arccal szemlélvén, mint egy tűkörben* vagyis visszatükrözve lát, és ugyanazon
ábrázatra, képmásra elváltozunk, vagyis ugyanarra a képre
formálódunk át, dicsőségről dicsőségre** úgy, mint az Úrnak Szellemétől.
[Más fordítás: Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal
tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá
változunk át, az Úr Szellemén át, és az Úr Szelleme által]***
*Tükörben (katoptridzomai katoptridzó): - vagyis visszatükrözve lát. Mint egy tükörben megpillant.
**Krisztus képére (eikón) formálódik, ugyanis a
dicsőség a megjelenés, míg az eikón maga a lényeg, ami a dicsőségben
megjelenik. Dicsőségről dicsőségre, mondja az apostol, ami nem azt jelenti,
hogy lépésről lépésre, hanem kimeríthetetlenül, vég nélkül (ill. mindvégig!).
Fontos a metamorfózis szó is, ami nem csak külső formálódást jelent, a morfé
szó ugyanis a lényeget, létmódot is jelenti – ami azután látható formát is
ölthet, vagyis: arról van szó, hogy a látens valóság válik láthatóvá. Itt is ez
a kijelentés értelme: aki Krisztust látja-láthatja leplezetlenül, az a Szellem
által maga is ilyenné formálódik. (Jubileumi kommentár).
***De addig, amíg
ez bekövetkezik: „… tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész
szerint van bennem, és töredékes az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd,
amint én is megismertettem, ahogyan engem is megismert az Isten” (1 Kor. 13,12)
„De mikor eljő a teljesség, azaz a célba érő,
érett korú befejezett, vagyis a felnőtt férfikorú, a rész szerint való eltöröltetik” (1
Kor. 13,10)
Hogy ez bekövetkezzen: „És Ő adott némelyeket apostolokul,
némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul
és tanítókul: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus
teljességével ékeskedő kornak mértékére, vagyis a nagykorúságra”
(Eféz.
4, 11.13)
És Ő az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, gyarló, lealacsonyított, megalázott, értéktelenné vált testünket,
vagyis énünket, lényünket, hogy hasonló, vagyis olyanná megformázott legyen
az Ő dicsőséges testéhez, vagyis énjéhez, lényéhez, amaz Ő hatalmas munkája, és hatóereje
szerint, mely által maga alá is vethet
mindeneket” (Fil. 3,21)
„Mert akiket eleve
ismert, és öröktől fogva tudott, kiválasztott, felismert, eleve el is
rendelte, és a többiektől előre különválasztotta, hogy azok az ő Fia ábrázatához, képéhez hasonlatosak legyenek.
[Más fordítás: Hogy
Fiának képmását öltsék magukra és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az
ő Fia, akivel
együttformált]. Hogy ő legyen az
elsőszülött, a legelőször
előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya, sok atyafi, sok testvér között” (Róm. 8,29)
Dávid így prófétál erről: „Én igazságban, azaz megigazultan nézem a te orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
[Más fordítás: Én
pedig meglátom orcádat, mint igaz, vagyis megigazult ember. És öröm tölt el, ha
meglátlak, amikor fölébredek]” (Zsolt.
17,15)
A
nagykorúság, vagyis a Krisztus teljességével ékeskedő kor eljövetelének
feltétele, az Igével való szoros közösség:
„Mert ha valaki csak hallgatója az
igének és nem megtartója, de nem
cselekszi, az ilyen hasonlatos ahhoz
az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát, az arcát. Mert megnézte ugyan magát és elment, és azonnal elfelejtette,
milyen volt” (Jak. 1,23-24)
KI VAGYOK KRISZTUSBAN?
Isten igazsága vagyok: Mert azt, aki bűnt nem ismert,
bűnné tette értem, hogy én Isten igazsága legyek Őbenne.
(2 Kor. 5.21)
Az ok, amiért Isten emberré lett:
„Miután ugyanis ember által van a halál,
szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban
mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek”
(1 Kor. 15,21-22)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Hogyan tudnák a
pásztorok megóvni a gyülekezetüket a stagnálástól, miközben lecsökkentik az evangelizációs
munkát? Ha Isten népe nem tekinti első számú feladatának a lelkek megmentését,
akkor gyorsan teret nyer az igehirdetések és a dicsőítés kritizálása, a
vezetőség bírálgatása. A gyülekezet nem ötcsillagos étterem, ahol a szószékről
ínyencségeket tálalnak fel, hanem egy munkás kantin. Ha az embernek dolga van,
nem ér rá kritizálni. Amelyik ló húz, az nem rúg.
REINHARD BONNKE
2016. március 29.
2 Korintusi levél 2. fejezet: A KÍMÉLET ÉS SZERETET SZAVAI. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)
2 Kor. 2,1 Azt tettem pedig fel, és úgy döntöttem
magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal, és a ti
szomorúságotokra*
*Az apostol ezt kérdezi
a Korinthusban élő hívőktől: „Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok,
avagy szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21)
2 Kor. 2,2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít aki
megörvendeztet, földerít, fölvidít engem, hacsak az nem, akit én megszomorítok?
2 Kor. 2,3 És azért írtam néktek éppen azt a levelet is, hogy mikor oda megyek, és
megérkezem, meg ne szomoríttassam azok miatt, és szomorúság ne érjen azok
részéről, akiknek
örülnöm kellene. Meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm
mindnyájatoké*
*Mert: „...félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak
talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem,
amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés,
rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek, úgyhogy
amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok
sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a
tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek” (2 Kor. 12,20-21)
„Azért írom
ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek a
szerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra
adott” (2Kor. 13,10).
2 Kor. 2,4 Mert sok szorongás, gyötrődés, és szívbeli háborgás, és aggodalom
között írtam néktek, sok könnyhullatással, és szorongó szívvel, nagy aggodalmak
és sűrű könnyek között, nem hogy megszomoríttassatok nem azért, hogy
szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek azt az Isten szerinti szeretetet, amellyel
kiváltképpen irántatok viseltetem, és amely bennem különösen nagy irántatok.
2 Kor. 2,5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg,
hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat*
*Amivel
megszomorította valaki az apostolt, arról így ír: „Mindenfelé az a hír járja, hogy
paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem
fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él” (1Kor. 5,1)
Pedig ő már írt erről: „Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt
remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni” (2Kor.
1,13).
És amit megírt, az nem más,
mint Isten kijelentett útmutatása: „… ne
régi kovásszal, ne a régi romlott természettel ünnepeljünk, sem rosszaságnak,
gonoszságnak, romlottságnak kovászával,
hanem tisztaságnak, egyeneslelkűségnek,
őszinteségnek, nyíltszívűségnek és igazságnak, vagyis a valóságnak, Isten
Igéjének kovásztalanságában” (1
Kor. 5,8)
Mert: „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal.
5,9)
2 Kor. 2,6 Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen
megbüntetése, és az a korholás, dorgálás, mely a többség részéről érte.
2 Kor. 2,7 Annyira, hogy éppen ellenkezőleg; ti inkább kedvességből, őszintén bocsássatok meg néki és hívjátok magatok mellé,
ültessétek le egy bensőséges, bizalmas beszélgetésre. Beszéljetek a lelkére, és
imádkozzatok vele és érte, hogy valamiképpen a felettébb való, a nagyon mély
bánat meg ne eméssze. Hogy a keserűségbe el ne merüljön, bele ne pusztuljon,
el ne nyelje az ilyet. És
nagy szomorúságában nehogy teljesen kétségbe essék*
*Újra és újra figyelmeztet az apostolon keresztül a
Szent Szellem: „Testvéreim,
ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik szellemi emberek
vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd
szellemmel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél” (Gal. 6,1)
Mert:
"Testvéreim, ha valaki közöttetek
eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki
megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak életét a haláltól, és sok bűnt
elfedez” (Jak. 5,19-20)
Ezért „Öltsetek
tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek -
könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el
egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen:
ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kol. 3,12-13)
És „...legyetek egymáshoz jóságosak,
irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a
Krisztusban” (Ef. 4,32)
És a legfontosabb, hogy: „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert
a szeretet sok bűnt elfedez” (1Pt. 4,8).
2 Kor. 2,8 Azért kérlek, és buzdítalak tehát titeket, hogy határozzátok el
magatokat szeretetre és tanúsítsatok szeretetet iránta, és bizonyítsátok az
iránta való szereteteket*
*Az intés is csak szeretetben történhet: „Minden dolgotok szeretetben menjen
végbe!” (1 Kor. 16,14)
És hogy milyen az a szeretet, amelyben inteni lehet,
arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „A szeretet türelmes, jóságos... Nem
viselkedik bántóan... nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent
remél, mindent eltűr” (1Kor. 13,4-5.7).
2 Kor. 2,9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben
engedelmesek vagytok-é? Evégett írtam is, hadd ismerjem meg abban
kipróbált voltotokat, hogy mindenben szófogadók vagytok-e?
2 Kor. 2,10 Akinek pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam
valamit, ha valakinek megbocsátottam, tiérettetek cselekedtem Krisztus színe,
és orcája előtt. Sőt Krisztus személyében már el is
engedtem neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit elengednem*
*Úgy kell
megbocsátani, ahogy erre példát adott az Úr:
„Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a
Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted,
hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait
erősítsed” „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a
földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben
is oldva lészen” (Luk. 22,31-32; Mát.
16,19)
De ezt csak az teheti, aki
„vette” a Szent Szellemet: „És mikor ezt
mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet: „Akiknek
megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok,
azoknak a bűnei megmaradnak” Mert: „...amit
megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is. Amit pedig feloldotok a földön,
oldva lesz a mennyben is.” És
mindez azért lesz meg, mert: „...ha
közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja
nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én
nevemben: ott vagyok közöttük” „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt,
amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. És
amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok
van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem
bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket” (Ján. 20,22-23;
Mát. 18,18-20; Márk. 11,24-26)
2 Kor. 2,11 hogy meg ne csaljon, be ne hálózzon, rá ne szedjen minket, és túl ne
járjon az eszünkön a sátán, és hogy a sátántól el ne foglaltassunk, és hogy még
nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk. Mert jól ismerjük és tudjuk az ő
szándékait, az ő
mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit*
*A sátán gondolatait, és célját így mutatja
be Isten Igéje: „Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai
fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a
gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és
hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésa.
14,13-14)
Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint
ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen,
erősek lévén a hitben...” És: „Végezetre,
atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl
az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden
ravaszságával, mesterkedéseive)
szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a
fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói
ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12)
Az Úr Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és
az ő természetéről: „… az ördög… emberölő
volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne
igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság
atyja” (Ján. 8,44).
2 Kor. 2,12 Mikor pedig Troásba mentem és megérkeztem* a Krisztus evangéliuma
ügyében, hogy Krisztus örömüzenetét hirdessem, és kapu nyittatott nékem az
Úrban, nem
volt szellememnek nyugodalma. Semmi nyugtot nem hagyott a szellemem, nem
„oldódott fel”, nem „engedett ki”, „feszült maradt”, mivelhogy nem találtam ott
Tituszt, az én atyámfiát, az én testvéremet**
*Troásba menetelük pedig így történt: „Eljárván pedig Frigiát és Galáczia
tartományát, mivelhogy eltiltatnak a Szent Szellemtől, hogy az igét Ázsiában
hirdessék, Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté
őket a Szellem. Áthaladván azért Misián, lemennek Troásba” (Csel. 16,6-8).
**Az apostol megvallása: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus
megjöttével. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is,
amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kívánkozástokat, a ti
kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban
örvendeztem” (2 Kor. 7,6-7).
2 Kor. 2,13 Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem
Macedóniába.
2 Kor. 2,14 Hála pedig az Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra
vezet, győzedelmesekké
tesz, és diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban, és az ő ismeretének
illatját minden helyen megjelenti mi általunk. És rajtunk keresztül minden helyen
érezhetővé, érzékelhetővé, és nyilvánvalóvá teszi.
2 Kor. 2,15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek dicsőségére, mind az üdvözülők,
a megmenekülők, mind az elkárhozók, azaz az elpusztulók, megsemmisülők között*
*Hirdetve a
megváltást: „Mert a keresztről, vagyis a kínoszlopról szóló beszéd, Ige bolondság, ostobaság,
esztelenség, butaság, képtelenség ugyan
azoknak, akik elvesznek, elpusztulnaj, megsemmisülnek, de nekünk,
akik üdvözülünk, megmenekülünk, Istennek
ereje a szabadításra / megmentésre” (1Kor. 1,18).
2 Kor. 2,16 Ezeknek halál, az élet megszűnése, mely az ember egész valóját –
lényét – a szellemi halál állapotának illatja
halálra. Amazoknak pedig élet illatja, vagyis az életből fakadó illat az életre* És
ezekre kicsoda alkalmatos? **
*Életre: (dzóé):
a természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája. Mert: „Aki
hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet,
hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján.
3,36)
És: „Akié a Fiú,
azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1Jn. 5,12).
**Az apostol megvallása: „Nem
mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit
is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett
alkalmassá minket arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem
Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2
Kor. 3,5-6).
2 Kor. 2,17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják
az Isten igéjét, hanem keveretlenül, pontosan, őszintén, sőt szinte Istenből
szólunk az Isten színe előtt a
Krisztusban*
*Az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez,
lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem
hústesti bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon,
kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor.
1,12)
„...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2)
„Hiszen, mint tudjátok, soha sem
léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem
is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól” (1 Thess. 2,5-6)
Az Úr Jézus jelenléte szabadulás, gyógyulás...
Az Úr jelenlétében a bilincsek lehullnak, a kötelékek megoldódnak,
az ajtók megnyílnak”
/Jubileum/
Megvallás
„Él az én Uram, és áldott az én kősziklám,
magasztaltassék hát az Úr Jézus, én
üdvösségemnek Istene!”
(Zsolt. 18,47)
Áldalak Uram!
„Amiért
megismertetted velem a Te nevedet, „Azért benned hiszek, és benned bízom. Köszönöm, hogy igazán
megismerhettelek Téged, és hogy már nem hagysz el soha amikor hozzád fordulok segítségért”
(Zsolt. 9,11).
Megvallás
Úr Jézus légy áldott örökké, amiért Te sok népnek
gyalázatát hordoztad kebledben (Zsolt.89,51), hogy az én keblem közepén a Te
törvényed - a Te beszéded - legyen (Zsolt.40,9) és mert én ezt megnyertem,
életem ez nekem, és egész testemnek egészség. (Péld.4,20-22) Ezért vallhatom
hittel, hogy tökéletes egészségben élem az életem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)