2Korintusi levél 3. fejezet: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZOLGÁLATA: A SZELLEM ÉS ÉLET SZOLGÁLATA. (göröggel és apcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 3,1 Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán rászorulunk, vagy szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?^*

*Hát nem, mert: „Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van” (2 Kor. 5,12)

„Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat” (2 Kor. 10,12).

2 Kor. 3,2 A mi ajánlólevelünk, a mi írott üzenetünk ti vagytok, beírva és bevésve a mi szívünkbe, amelyet ismer, és pontosan megismer, és olvas minden ember^*

*És: „Ha egyebeknek, vagyis másoknak nem vagyok, vagy nem volnék is apostoluk, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok. Ez az én védelmem, és védekezésem azok ellenében, és azokkal szemben, akik vádolnak, és bírálgatnak engem” (1 Kor. 9,2-3)

Hát: „Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, és károsítottunk, senkit meg nem csaltunk. Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk” (2 Kor. 7,2-3).

2 Kor. 3,3 Akik felől nyilvánvaló, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett, a mi szolgálatunkból származó nyíltlevele vagytok, írva általunk nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével bevésve, nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira, az élő szív lapjaira^*

* Így teljesedtek be a próféciák, amelyekben azt ígérte az Úr: „Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet e napok után, ha eljön az ideje az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És akkor nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és az egyik ember a másikat, és senki az ő atyjafiát, vagy ember az embertársát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem, és vétkeikre nem gondolok többé. Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt és szabályt adott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felháborítja, felriasztja a tengert és annak habjai, és hullámai zúgnak, Seregek Ura az ő neve” (Jer. 31,33-35)  

„És adok nékik egy szívet, és új szellemet adok beléjük, és eltávolítom a kőszívet az ő hústestükből, és adok nékik hússzívet, hogy az én végzéseimben járjanak, és rendelkezéseim szerint éljenek, és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék, törvényeimet megtartsák és teljesítsék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük” (Ezék. 11,19-20).

És ismét: „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, új bensőt, és új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet hústestetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, azt művelem veletek, hogy az én parancsolataimban járjatok, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, és az én törvényeimet megőrizzétek, és megtartsátok és betöltsétek, azaz teljesítsétek” (Ezék. 36,25-27).

2 Kor. 3,4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van^*

*Mert: „Őbenne van a mi bátorságunk, szabad utunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez, az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,12).

2 Kor. 3,5 Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből volnánk alkalmatosak, és képesek vagy elegendők valamit gondolni, és bármit is megítélni, úgy, mint magunkból, mintegy a saját erőnkből. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink. Ellenkezőleg a mi alkalmatos, és elégséges voltunk, és a mi képességünk, rátermettségünk az Istentől van^*

*És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló…” (1 Kor. 15,10)

Mert: „Ha valaki szól, prédikál, és úgy mondja szavait, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által akinek, és akié dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen” (1 Pét. 4,11)

És hogy ezt hogyan tudja megtenni, azt az Úr Jézus jelenti ki: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15,5).

2 Kor. 3,6 Aki alkalmassá, és képessé tett minket, ezért elégségeseknek talált arra, hogy Újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a betű megöl, elpusztít, megfoszt az élettől, kioltja az életet, a Szellem pedig megelevenít, életre kelt, élővé tesz, feltámaszt, és éltet^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki megelevenít, aki életre kelt, a hústest nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem és Élet” (Ján. 6,63)

És az apostol megvallása: „Mert a Jézus Krisztusban való élet, a természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Vagyis: „Most pedig megszabadultunk, felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk a törvénytől, a törvény hatálya alól minekutána meghaltunk arra nézve, és annak a számára, amely által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában, azaz újszerűségében, új voltában, és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,6)

 És ismét: Aki felszabadított: „Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17)

 Ő maga az Isten, mert: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy Szellemben és igazságban Isten Igéjében imádják” (Ján. 4,24).

2 Kor. 3,7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata, a halált hozó szolgálat dicsőséges vala, és dicsőség vette körül, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek, nem tekinthettek Mózes orcájára, arcának, vagyis ábrázatának elmúló^* eltűnő, múlékony, megszűnő dicsősége, és ragyogása; fényessége miatt.

*Elmúló (katargeó): abbahagy, eltűnik, semmivé foszló, megsemmisülő, múlékony, megszűnik.

2 Kor. 3,8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a Szellemnek szolgálata?

2 Kor. 3,9 Mert ha a kárhoztatás, azaz az ítélet szolgálata dicsőséges, vagyis: ha már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet, mennyivel inkább dicsőséges az igazság, vagyis a megigazulás szolgálata?^*

*Mert ez által jelentetik ki, hogy:„… a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, vagyis az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek” (Róm. 3,21)

 És folytatja az apostol, megokolva, hogy miért: „Mert az Istennek igazsága, vagyis az Isten által ajándékozott megigazulás jelentetik ki, és nyilvánul meg abban hitből hitbe. Mert a megigazulásról hull le az örömüzenetben a lepel, amit a hívő a hittel nyer el, s ezt az igazságosságot, ezt a megigazulást a hit a hitnek adja tudtul, miképpen meg van írva: Az igaz, azaz a megigazult vagy megigazított ember pedig hitből él. És ez olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében, és csodáiban tud bizakodni” (Róm. 1,17).

2 Kor. 3,10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó, felülmúló, túlszárnyaló dicsőség miatt. [Más fordítás: Mert dicsőséges nem lehet, ami ott fénylett, a kiváltképpen való dicsőséghez képest]^*

*Mert: „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17)

 „Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza…”(Zsid. 10,1).

2 Kor. 3,11 Mert ha dicsőséges az elmúlandó, ami eltöröltetik, és érvénytelenné tétetik, sokkal inkább dicsőséges, ami megmarad.

[Más fordítás: Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót].

2 Kor. 3,12 Azért ilyen reménységben nagy nyíltsággal, és magabiztossággal szólunk.

[Más fordítás: Miután tehát ilyen elváró reménységgel rendelkezünk, teljesen nyíltan, és nagy bizalommal élünk is vele]^*

*Mert: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg. Nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, azaz a bensőnkbe, a szellemi életünk központjába, a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5).

2 Kor. 3,13 És nem miként Mózes, aki leplet borított az orcájára, lepellel fedte be arcát, hogy ne lássák Izráel fiai, és ne kelljen végignézniük az elmúlandónak, a mulandó dicsőségnek, a megszüntetendőnek, érvénytelenné teendőnek végét, vagyis elmúlását, eltűnését^*

*Mózes lepel nélkül csak az Úrral beszélt: „És lőn, amikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, és a kezében vala a bizonyság két táblája. Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele, vagyis Istennel szólott. És amint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orcájának bőre sugárzik: féltek közelíteni, és közel menni hozzá. Mózes pedig megszólítá, és hívta őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei, vagyis vezetői mind hozzá menének, és szóla, és beszélt velük. Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és közel mentek hozzá, és megparancsolá nékik mindazt, amit az Úr mondott néki a Sinai hegyen. Mikor pedig elvégezte Mózes velük a beszédet, leplet tőn orcájára. És valahányszor Mózes az Úr elébe, az Úr színe elé méne, hogy vele szóljon, és vele beszéljen, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, ami parancsot kapott. És mivel az Izráel fiai láták a Mózes orcáját, hogy sugárzik a Mózes orcájának bőre, Mózes a leplet ismét orcájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele, vagyis Istennel szóljon, és beszéljen” (2 Móz. 34,29-35).

2 Kor. 3,14 De megtompultak, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak az ő elméik, gondolkozásuk, értelmük, felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig megmaradt, és ott van, az Ószövetség olvasásánál, és felismerésénél felfedetlenül, s rajta is marad, mivelhogy a Krisztusban tűnik el, válik hatástalanná, és érvénytelenné.

[Más fordítás: De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]^*

*Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10)

 „Mert tanács-vesztett, eltévedt, és tévelygő nép ez, és nincs bennük értelem, ezért ilyen értelmetlen” (5 Móz. 32,28)

 Az Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „És beteljesedék rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja. Hallván halljatok, és ne értsetek. És látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Mát. 13,14-15)

Pál apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyezének meg, és nem értettek egyet egymással, eloszlának, vagyis szétoszlottak. S ekkor Pál ez egy szót, ez egy igét mondá: Jól, és helyesen szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak, és a ti atyáitokról, mondván: Eredj, és menj el ehhez a néphez és mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok meg! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, hát vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvössége, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének, eltávoztak a zsidók, maguk között sokat vetekedve, és vitatkozva” (Csel. 28,25-29)

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett, és nem elég világos a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, és csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, gondolkozását, mert hitetlenek, hogy ne lássák és így nem is látják meg a Krisztus dicsőséges evangéliumának, a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képe, az Isten képmása” (2 Kor. 4,3-4).

2 Kor. 3,15 Sőt mind máig, vagyis mai napig, amikor csak, és valahányszor olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre, lepel takarja bensőjüket.

2 Kor. 3,16 Mikor pedig megtérnek, vagyis amint odafordulnak az Úrhoz, lehull a lepel, és eltűnik, elvétetik a takaró^*

*Ézsaiás próféciáján keresztül jelenti ki az Úr, hogy ez minden nemzetre vonatkozik, beleértve Izráelt is: „És elpirul a sápadt hold, és megszégyenül az izzó nap, mikor a seregek Ura uralkodik, amikor Ő lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen, és vénein ragyog dicsősége. S elveszi e hegyen a fátyolt, leveszi a leplet, mely beboríta minden népeket, és amely ráborult minden népre, és a takarót, mely befödött, és betakart vala minden népségeket, és minden nemzetet” (Ésa. 24,23-24)

Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, azaz Jehova, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10)

S az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1)

Beleértve Izráelt is: „Sőt azok is, ha meg nem maradnak, ha nem tartanak ki a hitetlenségben, a tagadásban, engedetlenségben, beoltatnak. Mert az Isten ismét beolthatja őket, mert Istennek van hatalma, és képes is arra, hogy újra beoltsa őket. Mert ha te a természet, eredet, és származás szerint való, a természetednek megfelelő vadolajfából kivágattál, és természet ellenére, a természet rendjén felülemelkedve beoltattál a szelíd olajfába mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet, eredet, és származás szerint valók, vagyis a természetes ágak az ő saját természetüknek megfelelő olajfájukba, akik természet szerint is oda tartoznak. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg atyámfiai, testvéreim ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek, és nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és ne bízzátok el magatokat, hogy a megkeményedés, a megátalkodottság, a vakság, konokság, érzéketlenné válás Izraelre nézve csak részben történt. Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig, ameddig a pogányok, vagyis a nemzetekből kiválók teljes számban meg nem térnek, és amg a nemzetekből valók teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik, vagyis üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, a Megmentő, és elfordítja, és eltörli, elveszi, eltávolítja Jákobtól a gonoszságukat, az istentelenséget,- az Isten nélküliséget - a hitetlenséget, és az istentelen gyakorlatokat (Róm. 11,23-26).

2 Kor. 3,17 Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.

[Más fordítás: Az Úr ugyanis Szellem]^*

*És így folytatja az apostol: „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,6)

És hogy ki az az Úr, azt az Úr Jézus jelenti ki: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják” (Ján. 4,24)

A szabaddá válás feltételéről így szól az Úr Jézus: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz,  megszabadít titeket” (Ján. 8,32)

 Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy miért létfontosságú a Szent Szellem bennünk lakása: „A Szellem az, aki életre kelt, a hústest nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63)

„És aki az ő parancsolatait, beszédeit, az Ő igéit megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24)

 És: „Ez az, aki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság.

 (Más fordítás: Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Szellem pedig bizonyságot tesz róla, mert a Szellem az Igazság)” (1 Ján. 5,6)

Hát: „Kísértsétek meg magatokat. Önmagatokat tegyétek próbára, ha a hitben vagytok-e, hogy igazán hisztek-e? Magatokat próbáljátok, és vizsgáljátok meg. Avagy nem ismeritek-e magatokat? Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok. Mert: Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok” (2 Kor. 13,5)

Hiszen az Úr Jézus szenvedése és feltámadása előtt megígérte,az Övéinek:  „És én kérem az Atyát, és egy másfajta vigasztalót, Pártfogót, bátorítót, szószólót ád néktek, hogy veletek maradjon, és bennetek éljen mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, és nem kaphat meg, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad és bennetek él. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (Ján. 14,16-20)

 És az apostol bizonyságtétele: „És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.

(Más fordítás: És benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak)” (Kol. 2,10)

 Azért, hogy:  „Így megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek, és hogy teljességre jussatok az Istennek egész, és mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,19)

 Ha keresztények vagytok – mondja az apostol – akkor: „Ti azonban nem hústest, vagyis nem húsban, hanem Szellem szerint azaz Szellemben éltek, ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.

 [Más fordítás: Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, nem birtokolja, az nem is az Övé].

 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test a személyiség holt, és halandó a bűn miatt, vagyis a céltévesztés következtében, a szellem azonban élet, örökélet, vagyis természetfeletti élet)az igazságért

[Más fordítás: De a szellem örökéletet ad megigazultság által].

 De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta, és életre keltette Jézust a halálból, vagyis a halottak közül, ugyanaz, aki feltámasztotta, és életre keltette Krisztus Jézust a halálból, a halottak közül, megeleveníti, és életre kelti a ti halandó testeiteket, személyiségeteket is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által.” (Róm. 8,9-11)

És:„Ez a Szellem bizonyságot, vagyis tanúságot tesz, és együtt tanúskodik a mi szellemünkkel együtt, a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).

2 Kor. 3,18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen, vagyis lepel nélküli arccal szemlélvén, mint egy tűkörben^*  vagyis visszatükrözve lát, és ugyanazon ábrázatra, képmásra  elváltozunk, vagyis ugyanarra a képre formálódunk át, dicsőségről dicsőségre^** úgy, mint az Úrnak Szellemétől.

[Más fordítás: Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Szellemén át, és az Úr Szelleme által]^***

*Tükörben (katoptridzomai katoptridzó): - vagyis visszatükrözve lát. Mint egy tükörben megpillant.

**Krisztus képére (eikón) formálódik, ugyanis a dicsőség a megjelenés, míg az eikón maga a lényeg, ami a dicsőségben megjelenik. Dicsőségről dicsőségre, mondja az apostol, ami nem azt jelenti, hogy lépésről lépésre, hanem kimeríthetetlenül, vég nélkül (ill. mindvégig!). Fontos a metamorfózis szó is, ami nem csak külső formálódást jelent, a morfé szó ugyanis a lényeget, létmódot is jelenti – ami azután látható formát is ölthet, vagyis: arról van szó, hogy a látens valóság válik láthatóvá. Itt is ez a kijelentés értelme: aki Krisztust látja-láthatja leplezetlenül, az a Szellem által maga is ilyenné formálódik. (Jubileumi kommentár).

***De addig, amíg ez bekövetkezik: „… tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem, és töredékes az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem, ahogyan engem is megismert az Isten” (1 Kor. 13,12)

„De mikor eljő a teljesség, azaz a célba érő, érett korú befejezett, vagyis a felnőtt férfikorú, a rész szerint való eltöröltetik” (1 Kor. 13,10)

Hogy ez bekövetkezzen: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, vagyis a  nagykorúságra” (Eféz. 4, 11.13)

És Ő az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, gyarló, lealacsonyított, megalázott, értéktelenné vált testünket, vagyis énünket, lényünket, hogy hasonló, vagyis olyanná megformázott legyen az Ő dicsőséges testéhez, vagyis énjéhez, lényéhez, amaz Ő hatalmas munkája, és hatóereje szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21)

„Mert akiket eleve ismert, és öröktől fogva tudott, kiválasztott, felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől előre különválasztotta, hogy azok az ő Fia ábrázatához, képéhez hasonlatosak legyenek.

 [Más fordítás: Hogy Fiának képmását öltsék magukra és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött, a legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya, sok atyafi, sok testvér között” (Róm. 8,29)

Dávid így prófétál erről: „Én igazságban, azaz megigazultan nézem a te orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

[Más fordítás: Én pedig meglátom orcádat, mint igaz, vagyis megigazult ember. És öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek]” (Zsolt. 17,15)

 A nagykorúság, vagyis a Krisztus teljességével ékeskedő kor eljövetelének feltétele, az Igével való szoros közösség: „Mert ha valaki csak hallgatója az igének és nem megtartója, de nem cselekszi, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát, az arcát. Mert megnézte ugyan magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,23-24)