Az emberek gyakran kérdezik: „Mit mond Isten ma az egyháznak?” Miért kérdezik ezt? Talán Isten olyan halkan suttog, hogy nem értik? Ma semmi mást nem mond, mint amit már kimondott az Igéjében. Egy valamit biztosan mond, és ha prófétáink igazán Istentől lennének, ők is ugyanolyan sürgetéssel mondanák és visszhangoznák a nagy missziós parancsot, mint Jézus Krisztus: „MENJETEK EL SZERTE AZ EGÉSZ VILÁGBA, ÉS HIRDESSÉTEK AZ EVANGÉLIUMOT MINDEN TEREMTMÉNYNEK” (Márk 16,15).
Evangélisták? Újra vissza kellene állítani jogaiba ezt a szolgálatot! Ezrek és ezrek végeznek olyan egyházi szolgálatot, amelyre Isten soha nem hívta el őket. A tény örökre tény marad, hogy Istent ma is, mint a Golgotánál, a lelkek üdvössége érdekli.
A múlt számtalan tragédiával terhes. Amikor ajtók nyíltak, a keresztény szolgálók irigyen védelmezték saját területüket, mint az aranyásók a lelőhelyüket. A rivalizálás gyakran megfojtotta az ébredést. Az érett gabona nem maradhat learatatlan, mégis az aratók azzal vannak elfoglalva, hogy darabka kis földjüket védelmezzék. Krisztus nem azért halt meg, hogy a keresztény szolgálók karriert fussanak be, hanem azért, hogy megmentse az elveszetteket! Munkára fel! „Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat” (János 9,4). Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.