A nagy ünnep
utolsó napján minden szempár a vízzel és borral teli aranyedényre szegeződik. A
papok készen állnak, hogy kiöntsék az italáldozatot az Úr előtt. Egy erre
kiválasztott pap magasba emeli a napfénytől csillogó edényt, és úgy tűnik, egy
pillanatra megáll az idő. Néma csend száll a sokaságra, miközben mindenki
feszülten várja, hogy meghallja a szent víz csorgásának hangját, amint az
oltár bronz serpenyőjébe öntik.
És ekkor valami
félbeszakítja a csendet: egy hang, amelyet évezredek óta nem hallottak már. Egy
hang, amelybe beleborsódzik a hátuk. Ez a hang Jézus Krisztusé, az Isten Fiáé.
Ő volt az Ige, aki a kezdet kezdetén szólt, és létre szólította az eget és a
földet. Most pedig itt van a jeruzsálemi templomban, feláll, és meghirdeti
királyi, sőt isteni rendeletét, Isten munkálkodásának egy új korszakát:
„Aki
szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondja,
annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (János 7:37-38).
Ez a rendelet van
érvényben továbbra is. Gyertek, és igyatok!
REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.