2017. szeptember 11.

Zsoltár 64. Könyörgés segítségért és oltalomért. (héberrel és kapcsolódó igékkel)


Zsolt. 64,1 Az éneklőmesternek; [(nácaḥ): karmesternek, karvezetőnek] Dávid zsoltára.

Zsolt. 64,2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, az én [(śíaḥ): beszédemet] mikor panaszkodom. Óvd, Őrizd meg életemet, mert ellenség rettent.*

*Dávid minden nyomorúságában, szorongattatásában kiált az Úrhoz, példát hagyva nekünk: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!” (Zsolt. 4,2).

„Uram, figyelmezz szavaimra (figyelj beszédemre); értsd meg (vedd észre) az én sóhajtozásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára (figyelj hangos kiáltozásomra), én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!(Zsolt. 5,2-3)

Hallgasd meg, Uram, az igazságot (hallgasd meg igaz ügyemet), vedd észre könyörgésemet (figyelj esedezésemre), figyelmezzél (ügyelj) imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. A te orcádtól (a Te színed elől) jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat (Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot)” (Zsolt. 17,1-2)

„Serkenj föl, ébredj ítéletemre (kelj védelmemre, tégy igazságot peremben), oh Uram, Istenem, az én ügyemért (intézd te az ügyem). Ítélj meg engem, oh Uram, Istenem (igazságod szerint, ne engedd, hogy kinevessenek), hogy ne örüljenek rajtam! (Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam)” (Zsolt. 35,23-24).

„Halld meg esedezéseimnek szavát, [(šámaʿ taḥănúnáh taḥănún qól qôl): figyelj, és értsd meg könyörgő szavam, esedező hangomat] mikor [(šávaʿ): segítségért] kiáltok, és [imádkozom] hozzád, és mikor felemelem [kitárom] kezeimet a te szentséged lakhelye [(qóḏeš dəḇir dəḇír): szent templomod] felé (Zsolt. 28,2).

„Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok” (Zsolt. 5,2-4)

„Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet” (Zsolt. 143,1).

Zsolt. 64,3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől [Héber szerint: Rejts el engem az (ráʿaʿ): ártalmas, rossz szándékúak (sôḏ): társaságától, gyülekezésétől. akiknek minden (páʿal'áven) - tettük, üresség, hiábavalóság hazugság, csalás romlottság.  A gonoszok (riḡəšáh reḡeš): zsibongó sokaságától].*

*Így folytatja Dávid: Szabadíts (ments) meg engem, Uram, a gonosz emberektől; az erőszakos emberektől védj (oltalmazz) meg engemet! Akik gonoszt gondolnak (rosszat terveznek) szívükben, és minden nap háborúságot szítanak(Zsolt. 140,2-3).

Zsolt. 64,4 Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát [(ḥereḇ): mint a kardot]; irányozzák nyilukat, [(dáraḵ): meghajlítják, megfeszítik az íjat, és céloznak nyilukkal], keserű [(mar): csípős, ártalmas, bántó, mérgező] beszédükkel.*

*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket” (Zsolt. 37,14).

Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. [Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]” (Zsolt. 11,2).

Zsolt. 64,5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek [Héber szerint: (misətár): rejtekhelyről lövöldöznek a (tám): tökéletes, ártatlan, feddhetetlenre. (piṯə'óm piṯə'ôm): Váratlanul, és hirtelen lőnek rá, nem félnek; Hogy arcátlanul gyorsan leterítsék].

Zsolt. 64,6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; [eltökélték magukat a gonosztettre] megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket [Héber szerint: (ḥázaq): elkötelezetten, szilárdan ragaszkodnak a (raʿ) gonosz, rosszindulatú károkozáshoz, rongáláshoz. (dáḇár): Eldöntötték, hogy (môqéš ṭáman): csapdát rejtenek el. Azt ('ámar): gondolják, és mondják, azzal dicsekednek, hogy ki (rá'áh): látja, ki veszi észre őket]?*

*Mert a gonosz: Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát: nem is látott soha. [Más fordítás: Mert így szól szívében: Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket (Zsolt. 10,11).

És ezt gondolják, és mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!” (Zsolt. 94,7).

„És mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? És van-e a Magasságosban értelem?” (Zsolt. 73,11).

Zsolt. 64,7 Álnokságokat koholnak [(ʿavəláh): gonoszságokat, csalást terveznek]; a kikoholt [(ḥáp̄aś): kitalált, kiötölt] tervet végrehatják [(támam): kidolgozzák, véghez viszik, megvalósítják]; mindenikük keble, az [('íš léḇ qereḇ): ember bensője] és szíve kikutathatatlan [(ʿámóq): mély, rejtélyes, kikutathatatlan kifürkészhetetlen; [Más fordítás: Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensőjét, a kifürkészhetetlen szívet].*

*A próféta is így szól róla: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan és gonosz az; kicsoda ismerhetné, ki tudná kiismerni azt?” (Jer. 17,9).

Zsolt. 64,8 De meglövi [(járáh): nyíllal keresztüllövi] őket az Isten; hirtelen [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] nyíl üt rajtok sebet [(ḥéc makkáh): nyíl sebzi meg őket; A Kisdedek nyilai az ő sebesítésük].*

*És folytatódik a kijelentés: Annakokáért hirtelen, és [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] eljő [(bô') rátör] az ő nyomorúsága, [('êḏ): szerencsétlenség, baj, csapás, romlás]. Gyorsan egy [(peṯaʿ): szempillantás alatt] megrontatik, [(šáḇar): összetörik, elvész, elpusztul] s nem lesz gyógyulása [(marəpé'): és nincs számára gyógymód]. (Más fordítás: Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, hirtelen tör rá a veszedelem, és váratlanul összeroppan. egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül; tönkremegy és nincs menekvése)” (Péld. 6,15).

 Ézsaiás erről így ír: „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24).

 Mert az Isten nélkül élők: kapcsolatba, közösségbe kerülnek az átokkal, és az birtokba veszi őket” (5Móz. 28,15).

„Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; A maga gonoszsága miatt bukik el(Péld. 14,32).

Zsolt. 64,9 És megejtik őket, a nyelvük lesz ellenük; iszonyodik mindenki, aki őket látja [Héber szerint: (kášal lášón lášôn náḏaḏ): saját nyelvük, buktatja el őket. Aki (rá'áh): szemléli, azt látja, hogy a saját beszédük űzi el, kényszeríti menekülésre őket].*

*Hiszen meg van írva: „Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. (Más fordítás: Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza)” (Péld. 12,13).

Zsolt. 64,10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [Héber szerint: Akkor (járé'): félelemmel való tiszteletre, csodálatra, bámulatra készteti a ('áḏám): a testi embert. (náḡaḏ): megvallják, és hirdetik Isten (póʿal): tettét. És (śáḵal): megszemlélik, megvizsgálják, fontolóra veszik (maʿăśeh) cselekedeteiket, és életmódjuk, következményét].*

*És: „Hallatszik már a Babilóniából futva menekülők hangja, akik hírül viszik Sionnak, hogy bosszút állt Istenünk, az Úr, Jahve az Örökkévaló bosszút állt templomáért!” (Jer. 50,28).

Zsolt. 64,11 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenes szívűek. [Héber szerint: (śámaḥ śáméaḥ): örül, és örvendezik az (caddíq): az igazzá nyilvánított (jahəveh): Jahvéban az Örökkévalóban. Hozzá (ḥásáh): menekül, oltalmat / menedéket keresve. És (hálal jášár léḇ): ragyogva dicsekednek, énekkel, dicsérik, magasztalják az igazszívűek].*

*És Dávid újra -és újra arra buzdítja a hívőket: Örvendezzetek [(ránan): örüljetek, vigadjatok, ujjongjatok, örömkiáltást hallassatok] ti igazak, [(caddíq): igaznak nyilvánítottak] az Úrban; [(jəhóváh): Jahvéban, az Örökkévalóban, mert] a hívőkhöz, az [(jášár): igazakhoz] illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).

 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti (a szétszóródott) Izráelnek elűzötteit; Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,13).

„Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel, (ujjongjunk előtte énekszóval). Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül” (Zsolt. 95,1-3).

 Mert: „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és (szeretetedet) és éjjelente a te hűséges voltodat. Tízhúrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem, és (ujjongok)” (Zsolt. 92,2-5).

„Örüljetek az Úrban, vigadozzatok, és ujjongjatok ti igazak, ti, akik megigazultatok, akiket igaznak nyilvánítottak! Örvendezzetek mindnyájan ti igaz szívűek” (Zsolt. 32,11).

És ő is arra buzdít, hogy: „Dicsőítsétek velem az Urat! Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, és magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt. 34,4).

Az apostol is arra buzdítja a hívőket, hogy: „Örüljetek és örvendezzetek az Úrban mindenkor, és minden időben szüntelenül. Újra csak azt mondom, örüljetek és örvendjetek!” (Fil. 4,4).

 És a Szent Szellem újra- és újra arra buzdít az apostolon keresztül, hogy: „… atyámfiai, testvéreim, örüljetek, és örvendezzetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, nekem nincs terhemre, és engem nem fáraszt, tinéktek pedig bátorságos, sőt szükséges, mert biztonságot jelent, és titeket megerősít (Fil. 3,1).

És azért örüljenek, mert: „… a Szellem gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22).

Már Dávid így prófétál róluk: „Az igazak, a megigazultak… örvendeznek és vígadnak az Isten színe előtt, és ujjongnak örömmel, és vígan örvendeznek(Zsolt. 68,4).

 Hát: „Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek, örvendezzetek együtt velem” (Fil. 2,18).

 És ismét: „Mindenkor örüljetek” (1 Thess. 5,16).

 Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).

Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének! (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2).

 Mert: „Világosság támad fel, és fényözön árad az igazra, és a tiszta szívűekre öröm. Örüljetek ti igazak az Úrban, és magasztaljátok az ő szentséges emlékezetét, és szent nevét!” (Zsolt. 97,11).

Habakuk is az Úrban való örömről, és annak okáról prófétál: „Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, és porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim és reszkető léptekkel járok: hogy nyugtom legyen a nyomorúság napján, amely feljön a bennünket fosztogató népre, mely megsanyargatja azt. Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben a szőlőtőkéken nem lészen gyümölcs, megcsal, és hiányozni fog az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni, és vigadozni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben” (Hab. 3,16-18).

Ézsaiás is erről prófétál, és arról, hogy mit tett az Úr velünk: „Örvendezvén örvendezek, és ujjongva ugrálok örömömben, mert nagy örömöm telik az Úrban, örüljön egész lényem az én Istenemben, mert víg örömre indít Istenem. Mert az üdvnek, a szabadulásnak, megmentésnek, biztonságnak, és jólétnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság, a megigazulás palástjával vett engemet körül. A megigazulás palástját terítette rám, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, aki fölteszi fejdíszét, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit, és ékszereit. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot, a megigazulást s a dicsőséget minden nép előtt, és öröméneket ad minden nép hallatára(Ésa. 61,10-11).






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.