"Akik Úrban bíznak..., futnak és nem lankadnak meg,
járnak és nem fáradnak el" (Ézs 40,31).
A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a
kitartásunknak. Az erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz és nem fáradsz el. A
Biblia ezt a szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János
"ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta: Íme az Isten Báránya!"
(Jn 1,36). A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta:
"légy szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz
17,1).
Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig
kívánjuk az izgalmakat. A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk,
mintha volna Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe
sodródik, és erkölcsileg tönkremegyünk. Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató
élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége.
Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől,
hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e.
Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. Mi
is tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt
46,3). Ha egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten
jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő itt
volt egész idő alatt!"
Válságos időkben kell kérnünk az Ő irányítását, de
felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram irányíts
engem"! Bizonyos, hogy irányít. Ha emberi értelmünk döntései nem az Ő
parancsai szerint valók, akkor megállít! Ilyenkor csendben kell maradnunk és
várnunk kell az Ő jelenlétére.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.