Ige: Az Úr Jézus hatalmas tettéről:

 „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztésünkért]. Hogy kiszabadítson [és kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [vagyis a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/] az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint.

Övé legyen a dicsőség mindörökkön örökké! Ámen” (Gal. 1,4-5)

A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25)

A próféták is erről a szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből” (Zsolt. 130,7-8)

A szabadítás átvételének feltételeiről is szólnak a próféciák: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak”

„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (2 Móz. 19,5-6; 5 Móz. 7,6)

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus népéről: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok”. (1 Pét. 2,9-10.)

 És hogy még világosabb legyen a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké..” (Jel. 1,4-6)

Mert: „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen”

Hiszen: „...Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek;

És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség” (Róm. 11,36; Kol. 1,16-19)