Ján. 1,1 Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istennél, és
Isten maga vala az Ige.
Ján. 1,2 Ő kezdetben az Istennél vala.
Ján. 1,3 Minden [a
mindenség] Őáltala lett [teremtetett;
rajta keresztül támadt; általa jött létre]
és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett;
létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]
Ján. 1,4 Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet
vala az emberek világossága [fénye]
Ján. 1,5 És a világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít;
felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem
tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva
tartani. A görög szöveg
szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]
Ján. 1,6 Vala [föllépett;
megjelent] egy Istentől küldött ember
[kit Isten maga mellől küldött el], kinek neve János.
Ján. 1,7 Ő jött tanúbizonyságul [tanúként; tanúságtétel végett],
hogy bizonyságot tegyen [tanúskodjék] a világosságról [a fényről], hogy mindenki higgyen Őáltala [rajta keresztül mindenki hihessen].
Ján. 1,8 Nem ő vala a világosság [fény], hanem jött, hogy bizonyságot tegyen
[csak tanúságot kellett tennie] a
világosságról [a fényről]
Ján. 1,9 [Az
Ige] az igazi világosság [a fény], eljött [érkezőben] volt már a világba, amely
megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert [Ő
jött el a világba].
Ján. 1,10 A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül
támadt], de a világ nem [mégsem]
ismerte meg [ismerte föl] őt.
Ján. 1,11 Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt
Ján. 1,12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [lehetőséget,
jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek;
Ján. 1,13 Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak
indulatjából [vágyából], hanem
Istentől [Istenből] születtek
Ján. 1.14 És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az
Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött
dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben
való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik,
megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«
Ján. 1,15 János
(tanú)bizonyságot tett Őróla,
és kiáltott, [és azt hirdette]
mondván: Ez vala [Ő volt az], akiről
mondám [hirdettem]: Aki utánam jő [nyomomba lép; megelőz engem], előttem lett, [nagyobb
nálam] mert előbb volt nálamnál.
Ján. 1,16 És az ő teljességéből vettünk [részesültünk; kaptunk; merítettünk] mindnyájan [mindannyian abból kaptunk,
akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért [kegyelem fejében] [kegyelmet kegyelemre halmozva].
Ján. 1,17 Mert a törvény Mózes által adatott [Mózes közvetítette], a kegyelem pedig és
az igazság [a valóság] Jézus Krisztus
által lett [a Krisztus Jézuson át támadt;
Jézus Krisztus által valósult (jelent) meg; jött létre,]
Ján. 1,18 Az Istent soha senki nem látta; az
egyszülött Fiú [Isten], aki az Atya
kebelében [ölén] van [nyugszik], az jelentette [nyilatkoztatta] ki Őt. [Ő jelentette
ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá]
Ján. 1,19 És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak]
papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda
vagy te?
Ján. 1,20 És [erre]
megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás].
Ján. 1,21 És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-e
te? És monda [kijelentette]: Nem
vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felele: Nem.
Ján. 1,22 Mondának azért néki [így tovább faggatták]: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk [választ kell vinnünk] azoknak, akik
minket elküldöttek [megbízóinknak]:
Mit mondasz magad felől?
Ján. 1,23 Monda [ezt
felelte]: Én kiáltó szó [hang]
vagyok a pusztában [sivatagban].
Egyengessétek az Úrnak útját [készítsetek
egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta.
Ján. 1,24 És a küldöttek a farizeusok közül valók
voltak:
Ján. 1,25 És megkérdék őt [s tovább kérdezgették] és mondának néki: Miért merítesz vízbe
tehát, ha te nem vagy a Krisztus [a
Messiás], sem Illés, sem [pedig]
a próféta?
Ján. 1,26 Felele nékik János, mondván: Én [csak] vízbe merítek be; de köztetek van
[áll az], akit ti nem ismertek.
Ján. 1,27 Ő az, aki utánam jő [nyomomba lép], aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy
saruja szíját megoldjam.
Ján. 1,28 Ezek Béthabarában lettek [Betániában történtek], a Jordánon túl [túlsó
partján], ahol János [tartózkodott,
mikor] vízbe merít vala
Ján. 1,29 Másnap [amikor]
látá János Jézust őhozzá menni, és [hogy
Jézus feléje tart], monda [így szólt:
nézzétek]: Ímé az Istennek ama
Báránya, aki elveszi [hordozza; magára
veszi; eltávolítja] a világ bűneit [(hamartia): céltévesztését]!
Ján. 1,30 Ez [Ő] az, akiről én ezt mondám: Én utánam
jő [nyomomba lép] egy férfiú [aki nagyobb nálam], aki előttem lett,
mert előbb volt nálamnál.
Ján. 1,31 És én nem ismertem őt; de hogy
megjelentessék [nyilvánvalóvá (ismertté) legyen]
Izráelnek [megismertessem Izraellel; kijelentessék Izraelben], azért jöttem
én, aki vízbe meritek be.
Ján. 1,32 És [ezután]
bizonyságot tőn [tanúsította] János,
mondván: Láttam a Szellemet leszállani [leereszkedni] az égből, [mennyből] mint egy galambot [galamb
alakjában]; és megnyugovék Őrajta [s
rajta is maradt]
Ján. 1,33 És én nem ismertem őt; de aki elkülde
engem, hogy vízbe merítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani
és rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe
Ján. 1,34 „És én láttam, és bizonyságot (tanúságot) tettem (arról), hogy ez (Ő) az
Isten Fia”
Ján. 1,35 Másnap ismét ott állt vala János és kettő
az ő tanítványai közül;
Ján. 1,36 És ránézvén Jézusra, amint ott jár [járt-kelt] vala, monda [s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt]: Ímé [nézzétek] az Isten Báránya!
Ján. 1,37 És hallá őt a két tanítvány, amint szól
vala, és [e szavak hallatára] követék
Jézust [nyomába szegődtek].
Ján. 1,38 Jézus pedig hátrafordulván és látván [észrevette], hogy követik azok, monda
nékik [megszólította őket].
Ján. 1,39 Mit kerestek [mit akartok]? Azok pedig mondának [így feleltek] néki: Rabbi, (ami megmagyarázva azt teszi [jelenti]: Mester) hol lakol [hol van a lakásod; (maradandó szállásod)]?
Ján. 1,40 Monda nékik: Jöjjetek és lássátok [gyertek, nézzétek] meg. Elmenének és
megláták [megnézték], hol lakik; és
nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra [körülbelül délután négy óra volt ekkor].
Ján. 1,41 A kettő közül, akik Jánostól
ezt hallották, és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter
testvére.
Ján. 1,42 Találkozék ez [reggel] először a maga testvérével, Simonnal, és monda [elújságolta] néki: Megtaláltuk a
Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus [azaz: Felkent];
Ján. 1,43 És vezeté [odavitte] őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén [ráemelte tekintetét], monda [s így szólt hozzá]: Te Simon vagy, a
Jóna [jelentése: galamb] fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi
megmagyarázva [lefordítva]: Kőszikla). (minek fordítása Petrosz, azaz Kő)
Ján. 1,44 A következő napon [másnap] Galileába akart menni [Galilea felé tartott] Jézus; és [ekkor] találkozék Fileppel, és monda
néki [felszólította: Gyere]: Kövess engem!
Ján. 1,45 Filep pedig Bethsaidából [jelentése: halászat, vagy halfogás háza], az András és Péter városából
való volt [származott].
Ján. 1,46 Találkozék Filep [jelentése: aki a lovakat
kedveli //vagyis: a testi erőt//]
Nátánaellel [jelentése: Isten ajándéka], és monda néki.
Aki felől írt Mózes a törvényben [nomosz /héberül: Tóra/): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki]. és
a próféták [vagyis az egész Ószövetség],
megtaláltuk a názáreti [Náceret = "ág, hajtás"]
Jézust, Józsefnek fiát.
Ján. 1,47 És monda néki [erre megjegyezte] Nátánael: Názáretből támadhat-e [jöhet-e]
valami jó? Monda néki [felelte]
Filep: Jer és lásd meg [gyere és
győződjél meg róla]!
Ján. 1,48 [Amikor]
Látá Jézus Nátánaelt őhozzá menni [amint
feléje tartott], és monda ő felőle: Ímé egy igazán [igazi; valóságosan] Izráelita, akiben hamisság [semmi álnokság; csalárdság; kétszínűség;
ravaszság] nincsen
Ján. 1,49 Monda néki [megkérdezte tőle] Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és
monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt
voltál (A fügefa alatt ülni, képes
kifejezésnek számít az írástudományban, azt jelenti: „a tóra igéjével
foglalkozni. //Jubileumi kommentár//).
Ján. 1,50 Felele [erre
felkiáltott] Nátánael és monda néki: Rabbi [azaz: Mester], te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
Ján. 1,51 Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám
néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
Ján. 1,52 [Majd
hozzátette] És monda néki: Bizony, bizony [Ámen, Ámen] mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt
eget, és az Isten angyalait [hírvivő
követeit], amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.