„Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud…” (1Sámuel
16:18)
Dávid nem egyik pillanatról a másikra vált kitűnő céllövővé,
amikor Góliát feltűnt, vagy kiváló zeneművésszé, amikor Saul király a
palotájába hivatta. A hosszú, lassú, fegyelmezett utat választotta hozzá.
Dávidnak fogalma sem volt arról, hogy mit tartogat a jövője,
egyszerűen csak örömöt és elégedettséget talált képességei felfedezésében és
fejlesztésében. Személyes fejlődésed legnagyobb akadálya nem a tanulatlanság,
hanem a tudás illúziója. Az, hogy azt hiszed, már elérted.
Ha ez történik, akkor
felhagysz a növekedéssel, ami azt jelenti, hogy véged van!
Melyik zónában élsz?
A kihívási zónában:
„Megpróbálom, amit eddig még nem”.
A komfort zónában: „Csak azt teszem, amiről tudom, hogy
képes vagyok rá”.
Az ereszkedő zónában: „Még azt sem csinálom, amit eddig”.
Phillips Brooks mondta: „Szomorú nap az bárki számára,
amikor teljesen megelégszik azzal az élettel, melyet él, azokkal a
gondolatokkal, amik foglalkoztatják, és azokkal a dolgokkal, amiket tesz;
amikor megszűnik a lelke ajtaján örökké kopogtató vágy: valami nagyobbat tenni,
amiről tudja, hogy erre rendeltetett”.
Testvérei tudták Dávidról, hogy tehetséges, mégsem szólt
egyikük sem róla Saul királynak. De ne csüggedj – nélkülük is eljutsz oda!
„Ekkor megszólalt Saul egyik szolgája, és ezt mondta: Én
láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi,
harcra termett, okos beszédű, daliás ember…” (1Sámuel 16:18).
Dávid nem kelt versenyre testvéreivel, és nem panaszkodott
amiatt, hogy pásztorként kellett dolgoznia. Csak tovább erősítette kapcsolatát
Istennel, fejlesztette képességeit, és amikor eljött a megfelelő idő, Isten
előléptette őt. Tehát készülj fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.