Ige: Apostoli áldás, valamennyi Krisztusban lévő testvérnek:

Pál apostol így üdvözli Filemont, aminek jelentése: „szeretetteljes”, és a házában lévő gyülekezetet. Egyben valamennyiünket, akik Krisztusban vagyunk, és „szeretetteljesekké lettünk: „Kegyelem néktek [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] és békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálát adok [folyton, és újra meg újra] az én Istenemnek mindenkor, [amikor megemlékezem rólad] emlegetvén téged az én imádságaimban,

Mert hallom a te [(agapé): Isten szerinti] szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned [és hogy milyen hűséges vagy] az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában [és mennyire szereted azokat, akik Istenhez tartoznak] (Filem. 1,3-5)

Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így imádkozik: A Korinthusibeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)

A Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

 A Thessalonikabeiekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)

Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket (és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről), Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben (imádságaimban)” (Eféz. 1,15-16)

A Kolosébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok (és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek)” (Kol. 1,3-4).

A Filippibeliekért: „És azért imádkozom [és könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben; érzékelésben]. Hogy megítélhessétek [és el tudjátok dönteni, és bírálni], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes, mi a lényeges, és fontos, hogy az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni és vizsgálni].

Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek, és megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak [vagyis a megigazulásnak] gyümölcsével [és hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt [Más fordítás: és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztusban] az Isten dicsőségére és magasztalására, [és dicséretére].” (Fil. 1,9-11)

És azért imádkozik, hogy az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; nem henceg], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]^.

Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [vagyis nem keresi a maga érdekeit, a maga javát], nem gerjed [és nem lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [és nem számítja fel, és nem tartja számon] a gonoszt [a rosszat; a sérelmet, és nem gondol rosszra].

Nem örül [és nem örvendezik] a hamisságnak [a gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [és örvendezik] az igazsággal; [és örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli]. Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, és magában tart], mindent hiszen [és elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]. A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki)]” (I Kor. 13,4-7)

És az apostol kéri Istent: „… hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között. És milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19)

De a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)