Dr-Kováts György: Szívőrség.

Péld 23:17 Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;

Péld 23:18 Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

Szívőrség. Nem minden, ami felmerül, jogos. Nem minden, ami feltámad benned, helyes. Szívőrség. Őrizd szívedet, mi találhat benne helyet. Az irigység semmiképpen.

A helyes vágyakozás, a jobbra, szebbre, kellemesebbre, rendben van. De, amikor összekapcsolódik az „elkívánással” (ha neki van, nekem nem lehet – ha neki nem lenne, nekem lehetne), és a számonkéréssel (miért van neki – miért nincs nekem… mivel tett ő többet, mivel volt ő jobb, mint én…), akkor ott az irigység. Az irigység néha nagyon sunyi módon jön be. Úgy tűnteti fel, mintha „neked jogod lenne hozzá”, és az, hogy a másiknak van, neked pedig nincs „jogtalan, igazságtalan, érdemtelen, illetéktelen”. Haragra is gerjeszt.

De helytelen a kiindulás.

Szívőrség.

Őrizd szíved a helytelen indítékoktól. Mindenben a te Uradtól függsz, nem? Tárd fel kéréseidet, kívánságaidat Őelőtte, újra és újra, minden imádságodban, HÁLAADÁSSAL. A „hálaadással” azt jelenti, hogy:

1./ Meglátod, felismered, és ki is mondod, amid van. Amivel rendelkezel. (Nem adod meg magad az irigység hazugságának – ami azzal hasonlítja össze a másikét, ami nálad nincs meg – s nem az egész képet látja. Neki van egy legója, ami neked nincs – de neked van olyan készleted, amivel ő nem rendelkezik. Azért hálát adsz, amid neked van, és azt pedig feltárod az Úr előtt, amivel nem rendelkezel. Így kivédted az irigységet.)

2./ Kimondod, lerögzíted bizalmadat a te Uradban, aki képes gondoskodni rólad, és akar is gondoskodni, és fog is gondoskodni, mert megígérte. Ígéretekért adsz hálát. És a te Uradért, aki az ígéreteket adta neked. (Róma 8,32… mindent…)

3./ Visszaemlékezel helyzetekre, amikor a hit által nyerted el a te Uradtól, amivel megajándékozott. Visszaemlékszel meglepetéseire. Váratlan csodáira, áldásaira. A hit harcára, az imádságokra, amiket meghallgatott. Hálát adsz ezekért is. Szereted a te Uradat, és nem vagy hálátlan Feléje. Megköszönöd, amit Ő tett, és a jövőt is ennek fényében látod. Bármikor, bármilyen módon, új források feltámasztásával, váratlan beavatkozással, csodát tud tenni. És akar is tenni. És fog is tenni. Ez a hálaadásod alapja.

Ez az istenfélelem az életedben. Nem vagy feledékeny, amikor Urad jótéteményeiről van szó. Amikor a te Urad jóságát felemlegeted, akkor bizalom, ragaszkodás, reménység támad fel benned – ezt munkálja az istenfélelem.