ISTEN ELŐTT EGYENLŐK: Ritva Romanowsky 2.rész

Kathrin Khulman: részlet „Isten most is megteheti” c. könyvéből

Visszagondoltam a megtisztító, keresztelő érzésre, amit a Shrine emeletén éreztem. Hirtelen csodaszép magasztaló ének és imádat tört fel a szívemből. Énekelni kezdtem. Bár sokszor énekeltem a szülőföldem nyelvén, finnül, ezúttal a szavak és a zene teljesen

szokatlan volt. Idegen, ismeretlen nyelven volt. Fogalmam se volt, mit énekelek, de tudatában voltam, hogy dicsőítő ének, és nem akartam abbahagyni. Folytattam végig az úton, szívem mélyéből énekeltem, és engedtem, hogy a Szent Szellem adja úgy a dallamot, mint a szöveget.

A piacon megálltam, hogy tejet és kenyeret vásároljak a gyermekek számára, de aligha tudtam volna számot adni a boldogságról, amit éreztem. Mikor visszamentem a kocsiba, újra énekeltem az idegen, ismeretlen nyelven. Oly csodás volt!

Mit fogok mondani Arkadynak és a gyermekeknek? – tűnődtem, mikor megálltam a ház előtt. Tulajdonképpen nem is tudom, mi történt. Hogy mondjam el nekik? Elhatároztam, hogy nem mondok semmit. Ha ez valóság – gondoltam – úgyis kitalálják. Ha nem, nem mutatkozhatom előttük úgy, mint egy bolond.

Nem kellett sokáig várnom, hogy kitalálják. A gyermekek észrevették a különbséget abban a pillanatban, hogy beléptem. Mama, valami történt veled! Úgy csillognak a szemeid! Lehajoltam és magamhoz vontam őket. Mily csodálatos volt lehajolni és nem érezni fájdalmat! Mily boldogság volt érezni a túláradó örömet, amely a szívükből az enyémbe áradt. Mily csodás az élet!

Pár nap múlva Arkady szólalt meg ő nyugodt hangján: Valami változás van rajtad, Ritva. Észrevetted? – kérdeztem. Nem tehetek róla, de éreztem. Te egészséges vagy. De még fontosabb, hogy boldog. Mi történt? Erre vártam. Ezen az estén aztán kiöntöttem a szívemet kedves, gyengéd férjem előtt. Változás történt – mondtam. Meggyógyultam. Nemcsak a hátamból tűnt el a fájdalom, hanem az ízületi gyulladás is megszűnt. És a legutóbbi orvosi lelet szerinti cukorbajom is elmúlt. Arkady, nincs többé depresszió. Észrevetted, hogy vasárnap óta egyáltalán nem sírtam? Bólintott, és a szeme tele volt könnyel. Azon kívül abbahagytam az orvosságok szedését. Azóta még aszpirint se vettem be. Sem pálinkát. Tudom – mondta és szelíden mosolygott. Tudom.

Arkady előélete egész más volt, mint az enyém. Varsóban született, Lengyelországban, de kiskorában Minszkbe, Fehéroroszországba került. Mikor tizenhárom éves volt, szüleit politikai koncentrációs táborba vitték, ahonnan sohase tértek vissza, ő és kis testvérei kénytelenek voltak az utcán kéregetni, míg talált valami foglalkozást, ami lehetővé tette számára, hogy főiskolát végezzen. Ezen idő alatt megutálta az egyházat és a hivatalos vallást. Apja kifejezetten ateista volt, aki nyíltan vitatkozott a papokkal. – Mikor elhagytuk Írországot, szimpatizált a római egyházzal, de soha semmi külső jelét annak, hogy csatlakozni kiván hozzá, nem adta. Ezért féltem, hogy most ellenségeskedéssel fogadja az én újsütetű Istenhitemet. Bár, ha észrevette a változást, ami rajtam és bennem végbement, éreznie kellett, hogy ez az ő érdeke is.

Valami történt velem. Életemben először égetően kívántam a Bibliát olvasni. Nem tudtam betelni vele. Miután a gyermekeket lefektettem, sokáig olvastam. Sokszor fenn voltam 2-3 óráig, vagy éjjel is felkeltem és olvastam és imádkoztam. Végtelen energiám és erőm volt. Meglepő átalakuláson mentem át. (mindez biztos következménye az Istentől (felülről, Szellemtől) történő születésnek – ha ezeket a következményeket (gyümölcsöket, jeleket, bizonyítékokat) nem találjuk, kérdőjeles az újjászületés!)

Mrs. Thompson kért, hogy írjak miss Kuhlmannak és írjam meg, mi történt velem. Neki bizonyára nagyon sokan írnak, és nem is érdekli az én esetem, mondtam. De Mrs. Thompson nem hagyott békén és egy hónap múlva megírtam miss Kuhlmannak a történteket.

De még nem oldódott meg minden problémám. Tizennyolc éves fiunk, Péter, 450 mérföldnyire élt tőlünk északra, San Rafaelben. Lázadozott az otthon és társadalom ellen. Már öt hónapja nem hallottunk róla, bár ismerősöktől hallottam, hogy marihuánát szív. Sok órát töltöttem az érte való imádkozással. – Két hónappal a Shrine-beli élményem után egy napon imádkozás közben csengett a telefon. Péter volt. Titokzatos okok miatt hazajött víkendre. Kettőzött buzgalommal imádkoztam és kértem Arkadyt, jöjjön velem a Shrine szolgálatra a következő vasárnap. Ha elvisszük Michaelt (következő legidősebb fiunkat), mondtam, talán Péter is velünk jön. Arkady beleegyezett, nemcsak, hogy Pétert várta, hanem úgy is el akart jönni. Mindketten tudtuk, hogy Péter életében változást fog hozni. De a csoda megtörtént, még mielőtt Péter hazajött. San Franciskóban ténfergett, mikor egy new yerseyi kereskedő felvette a kocsijára. Mikor Péter bent volt a kocsiban, a kereskedő elmondta, hogy még eddig sohase vett fel senkit, még kevésbé egy hippi kinézésű fiút. A férfi hívő volt és Péter előtt kezdett bizonyságot tenni Krisztusról, az Úrról. Míg a Los Angeles és San Francisco közti

partvonalon haladtak, a Szent Szellem felhasználta a férfi bizonyságtételét, és mikor elérkeztek a külvároshoz, Péter elfogadta Jézus Krisztust Megváltójának. Mikor a kereskedő letette őt, Péternek adta a Bibliáját és azt mondta neki, hogy fogadja el és olvassa. Péter megváltozva tért haza.

1967. januárjában négyen ültünk az emeleten. A lelkemben túláradt Isten dicsérete, de mikor megkezdődött a szolgálat, miss Kuhlman mondott valamit, ami arra késztetett, hogy felugorjunk a helyünkről.

Ismertetni akarok egy levelet, amit egy Dél-Kaliforniában élő asszony irt nekem – mondta, és elkezdte olvasni: Kedves K.K. Elkésve írok önnek arról, hogy csodálatosan meggyógyultam novemberben a Shrineben tartott összejövetelen. Tíz élő gyermek anyja vagyok, római katolikus, harminckilenc éves és hat és fél évig voltam beteg ... Alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Az én levelem volt. Mikor befejezte, így szólt: Nem tudom, hogy a levél Írója itt van-e. Ha itt van, kérem, jöjjön előre. Nem is tudom, hogy történt, már ott álltam az emelvényen amellett a nő mellett, akit éppen két hónappal ezelőtt istenkáromlónak neveztem. Azt mondtam: Itt van a férjem is az emeleten, Oroszországból jött. A hadseregben szolgált.

Gondolja, Jézus rajta is tud segíteni? Bizonyára. Hívja ide. Arkady, szóltam bele a mikrofonba. Jöjj ide. Egy rövid idő múlva mellettem állt és hitet tett Krisztusról, Aki megváltoztatta az életemet és meggyógyította a testemet. Van még két fiam is odafent, Péter és Michael. Ök is jöhetnek Jézushoz? – kérdeztem. Miért ne? Lehívtam őket is. Az auditóriumban nem volt szem szárazon, mikor a két fiam is csatlakozott hozzánk az emelvényen. Mindnyájunk számára dicsőséges nap volt. A Mrs. Thompson kocsijának hátsó ülésén átélt gyógyulásom óta sohase szedtem gyógyszert, és az alkohol is a múlté. Családi életünk is boldogabb, mint valaha. Gyermekeink is növekednek szellemileg, mióta otthonunkban olvassuk a Bibliát és imádkozunk. Olyan jó az Isten. Most már tudom, nem tesz különbséget népek és nemzetek között. Isten nem ismer olyan dolgot, mint a nemzetiség.