2013. február 20.

Dr-Kováts György: AZ IGAZSÁG KIRAGAD A HALÁLBÓL - 8.


Péld 11:4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig KIRAGAD a halálból.

Amikor az embereket kiragadod a halálból – az Isten Igazsága által – harcban megy végbe (1) az Ige által, (2) az imádság által és (3) azzal, ahogy az Úr Jézus Krisztussal élsz.

3./ A hétköznapok harcai is a megmentés harcaihoz tartoznak. Amikor megharcolod a „csakazértis”-t. Amikor nem adod fel. Amikor tudatosan csöndben maradsz – megalázod magadat. Amikor gyakorlod az engedelmességet. Amikor szeretsz, és ezt kifejezésre is juttatod. Amikor a megbántó beszédre nem vágsz vissza. Amikor szereted az ellenségedet, és nem kívánsz neki rosszat – sőt, megáldod, tudatosan, elengeded neki azt, amit veled szemben tett, és javát kívánod. Amikor másként viselkedsz, mint az emberek általában – sötétben világítóként élsz. Amikor a gonoszt jóval győzöd meg. Amikor adsz, és szolgálsz, teszed a szeretet cselekedeteit, a „szeretet által munkálkodó hittel”. Amikor kitartasz a jó mellett, „mindennek ellenére”, amikor nem törődsz mások gúnyos megjegyzéseivel, amikor keresed a lehetőséget az udvariasság, a szelídség, a szeretet kifejezésére, amikor tudatosan ajándékozol, amikor vágysz arra, hogy másokat megörvendeztethess, még azokat is, akik közömbösnek mutatkoznak veled szemben. Ez is harc. A hit harca.

Amikor az ellenség arra figyelmeztet, hogy „hiábavaló”, hogy „úgysem fognak rá kedvesen válaszolni”, hogy „egy fecske nem csinál nyarat” – akkor CSAKAZÉRTIS módon megmaradsz a jóban, a hűség útján maradsz, és az Úrral tovább folytatod megmentő, szeretet-akciódat. 1Kor 15,58.

Éled a szeretet életét. A menny életét. Ellene állsz a kényelemre felhívó ördögi szónak („kedvezz egy kicsit magadnak… mert megérdemled… nem várhatják el tőled ezt… ez már túl van az emberi elvárhatóságon… ne légy bolond… nem veszed észre, hogy mennyire egyedül vagy ezzel a viselkedéseddel?...”) és kimondod: „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk”. Folytatod.

Nem „csinálsz kenyeret a kőből” a kísértő szavára, hanem helyre teszed a kísértést: „meg van írva”… (Mt 4,4-11.) Nem ugrasz le a templom tetejéről, mert nem akarsz hirtelen szenzációt, és nem alkuszol az ördöggel, te CSAK a te Uradat fogod imádni, és CSAK Neki fogsz szolgálni. Ezt eldöntötted, és kimondod. És megmaradsz a menny által vezetett szeretetteli életben, akkor is, ha nem látszik gyümölcse a nehéz napokban. Megmaradsz, mert TUDOD, hogy munkád nem hiábavaló az Úrban. Honnan tudod? Az Igéből. Mert Isten beszélt róla. És ezért ehhez kötöd magad. (1Kor 15,58.) Mikor? A hétköznapokban. A gyülekezetben is, de kint a munkahelyeden, a rokonságod közepette, az utakon, a vásárláskor, és minden helyzetben. Mindig. Mert az Úr, a te Urad, megígérte: „És íme, én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” Erre számítasz, így tekintesz nehéz helyzeteidre, a hitben jársz, nem látásban, tudatosan megmaradsz a jó mellett, és éled a szeretet-életet, ami megnyeri, megmenti, hit által kiragadja az embereket a halálból. (Mt 28,20. 2Kor 5,7.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.