...a béke és a bizalom erőt adna nektek!" (Ézs 30,15).
Az aggályoskodás és gyötrődés, a kételkedés és
bizalmatlanság mindig gyöngeségre vall. Mire megyünk azzal, ha csontig
soványodunk a tépelődésben? Visz valamire a sok töprengés? Mindezzel csak
alkalmatlanná tesszük magunkat a cselekvésre, és annyira elcsigázzuk lelkünket,
hogy végül képtelenek leszünk bölcsen és higgadtan dönteni. Így csak küszködünk
és elmerülünk, míg ha hinnénk, a víz színén maradhatnánk.
Ó, bárcsak megnyugodnánk végre! Miért futkosunk házról
házra, unalomig ismételgetve szomorú esetünket, és minden elmondásnál egyre
jobban gyötrődve? Vagy ha otthon maradunk, miért vagyunk halálos rettegésben
olyan bajsejtelmek miatt, amelyek talán soha nem válnak valóra? Jobb lenne, ha
békességet találna a szívünk. Ó, bárcsak csendben tudnánk maradni és
elismernénk, hogy az Úr az Isten!
Ó, bárcsak bíznánk Istenben! Az Úr, a mi Istenünk, megvédi
és megszabadítja az övéit. Nem vonja vissza szent elhatározásait. Biztosak
lehetünk abban, hogy minden szava megáll, még ha a hegyek elmúlnak is.
Megérdemli, hogy bízzunk Benne, és ha bízunk és békességre találunk Benne,
olyan boldogok lehetünk, mint az angyalok Isten trónusa előtt.
Jöjj én lelkem, az Úr van itt, találj újra békességre Benne!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.