„Legyetek… rendíthetetlenek!” (1Kor
15:58)
Georg Friedrich Händel zenei zseni
volt. Huszonegy évesen a billentyűk virtuózaként ismerték. Amikor az
előadó-művészettől a zeneszerzésre váltott, azonnal hírnevet szerzett, és
hamarosan kinevezték a hannoveri választófejedelem (később I. György néven Anglia
királya) udvari zeneigazgatójává.
Amikor Händel Angliába költözött,
hírneve tovább nőtt. Negyvenéves korára már világhírű volt. De tehetsége és
hírneve ellenére sokféle nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol zeneszerzők
között ádáz rivalizálás folyt.
A hallgatóság szeszélyes volt –
előfordult az is, hogy senki sem jelent meg a hangversenyén. Áldozatául esett a
változó politikai áramlatoknak. Többször is a csőd szélén állt.
Számos baját még romló egészségi
állapota is tetőzte. Agyvérzést szenvedett, aminek következtében a jobb karja
elerőtlenedett, és többé nem tudta rendesen használni jobb keze négy ujját.
Bár egészsége később helyreállt, mindez azt
eredményezte, hogy depressziós lett. Végül ötvenhat évesen úgy döntött, hogy
itt az ideje nyugdíjba vonulni. Csüggedten, nyomorúságosan és adósságoktól
terhelten úgy érezte, hogy az adósok börtönében fogja végezni. Így 1741.
április 8-án koncertet adott, melyet akkor búcsúkoncertnek szánt.
Csalódottan és önsajnálattal telve
feladta. De még abban az évben valami hihetetlen történt. Egy gazdag barátja,
Charles Jennings lelket öntött bele azzal, hogy meglátogatta, és átadott neki
egy szövegkönyvet, amely Krisztus életére alapult. A mű felkeltette Händel
kíváncsiságát, és elkezdett írni. Az ihlet hirtelen jött, mint az áradat. Három
hétig csaknem megállás nélkül írt. Aztán még két napot töltött a
hangszereléssel. Huszonnégy nap alatt teljesen elkészült a Messiás oratórium
260 oldalas kéziratával! Arra gondolsz, hogy feladod? Ne tedd! Légy rendíthetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.