Vannak koronák drága vert
aranyból,
ragyogó, szemvakító
színaranyból,
rajtuk ötvösök mesterkeze
fárad.
Ámuló szemmel én mégsem
csodálom,
Egyedül a töviskoronádat!
Vannak koronák kövekkel kivertek,
színesek, mint a friss
tavaszi kertek.
De a legszebb rubinokat ott
látom
égni, ragyogni napnál
fényesebben
a Te tövisekből font
koronádon!
Vannak koronák... vannak...lettek... voltak.
Elgurultak, mert trónok
leomlottak,
amint a századot követte
század.
Csak egyet nem tud idő
eltemetni:
A Te tövisekből font
koronádat!
Királyok töviskoronás
Királya!
Engedd, hogy én is leboruljak
áldva,
s a szívemből a hála és
imádat,
mint illat szálljon és
dicsérve zengje
egyedül a Te töviskoronádat!
Véred rubincseppjének ragyogása
Legyen elég nekem! Szemem ne
lássa
világ virágait! Semmit ne
lásson:
ott csüngjön boldog, örök
ámulattal
egyedül a Te töviskoronádon.
S ha a tövisek, ahogy téged, engem
sebeznének, segíts akkor is
zengnem,
mint aki meg nem tagad, el
nem árul,
inkább megpecsétli hulló
vérrel
az éneket a töviskoronárul.
Hozsannázó napok I, kötet 281
old
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/jezusra-nezve.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.