A mai napig viselem az emlékét a bal kezem
gyűrűsujján. „V” alakú forradás jelzi, hol szakadt szét az ujjbegyem, amikor a
leghevesebb játék és hangos nevetés közepén élesen összecsattant az
összecsukható vaságy, amire előbb ketten-hárman ráhasaltunk, várva, hogy a
hirtelen visszaugrás okozta rázkódás dobjon egyet rajtunk. Ki gondolta volna,
hogy a többedjére kipróbált móka balesettel végződik?
- Egy, kettő, háááááááááááárom! – kiabáltuk,
ahogy a torkunkon kifért.
- Juuuuujjjjjjjjjj! – tarkítottuk, ahogy
emelkedett a hangulat.
- Menj már arrébb! – rikoltotta egyikünk.
- Én
is alig férek el! – feleselt valaki.
Aztán … zsupsz!
Ha lassított felvételen
visszanéznénk, érdekes pillanatképeket láthatnánk. Előbb a kipirult, huncut
szemű arcocskák, aztán a rémület dermedt sápadtsága. Mert mi is történt a
zsupsz után?
Legkisebbként szélre kerültem, és négy éves
fejjel még az izgalmak ellenére is kapaszkodót kerestem a toronyállásba
magasodott matracon. Vesztemre, pont annál a vasdarabnál fogtam meg a
villámgyorsan lehuppanó ágy szélét, ahol az, vízszintesbe érkezéskor pontosan
összeilleszkedik a másik végével. Azaz, illeszkedett volna, mert közte maradt
valami…
Hangos sikoltásomra hirtelen csend lett, és
a vér láttán bepánikolt testvéreim azt hitték, hogy az éles fémek találkozása
levágta az ujjamat. Nem tudom, hogy elájultam-e, mert ezután mintha elszakadt
volna a film. Valószínű, hogy a bátyám tért észhez először, és szaladt szólni
az alattunk lakó házaspárnak, akik jöttek is nyomban, felkaptak, és rohantak
velem a buszhoz – ami nagyon messze volt -, majd valamelyik sebészeten ellátott
egy orvos.
Szép babát rajzoltak a kötésemre, hogy
megvigasztalódjak. Este, a rácsos ágyamban egy ideig még nézegettem mosolygós
száját…
Szegény anyukámnak lehet, hogy jobban fájt,
mint nekem, ami történt, főleg azért, amiért nem lehetett velem a kritikus
percekben… (De esti gimnáziumba járt akkoriban, érettségire készült, és
kénytelen volt néha otthon hagyni minket. Ugyanis amikor a debreceni Bethániában
megtért, és meggyőződéses Krisztus követése nyilvánvalóvá vált, azonnali
hatállyal kitiltották minden középiskolából...)
Dicsőség Istennek, hogy nem történt tragédia
meggondolatlan viháncolásunk közben!
Ha nem is túl gyorsan, de
összeforradt a sebem, és a hepehupás heg sem akadályoz abban, hogy gitárommal
háladalokat kísérjek!
2013. március 14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.