„Hála pedig az Istennek, aki
mindenkor DIADALRA VEZET minket a Krisztusban, és az Ő ismeretének illatát
minden helyen megjelenti miáltalunk.” (2Kor 2,14.)
Az istentiszteleten beszéltem
erről:
Az ókori római gondolkodásban
a diadalmenet más volt, mint pusztán a győzelem. A diadalmenet a végleges
győzelem megpecsételése. Elöl a hadvezér, ragyogó harci kocsiban, hadserege ott
vonul vele, és mögötte a foglyok, lefegyverezve, bilincsben, s a hatalmas
zsákmány, amit a győzelemmel megszerzett. A nép pedig körülötte, két oldalt,
ünnepel. Bámul, beszél, és örvendez.
Hol vagy TE ebben? Hátul, a
foglyokkal együtt, megbilincselve – rabszolgaként? Két oldalt, nézőként, akik
csak beszélnek, és bámulnak? Vagy másutt? Az Isten Igéje azt mondja, hogy TE
VELE EGYÜTT EL VAGY REJTVE AZ ISTENBEN. (Kol 3,1-3.) Arra vagy rendelve, hogy
VELE EGYÜTT légy, abban a győzelemben, amit Ő maga megszerzett. A harci
kocsiban, Jézus Krisztus oldalán. Mai kifejezéssel: VIP-ként, rendkívül fontos
személyként, megkülönböztetett helyzetben.
Ezt is jelenti a Péld 22,1:
„Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál. Ezüstnél és aranynál, a KEDVESSÉG
(megkülönböztetettség, kiváltságosság, kegyelem, kivételezés) jobb.” A te Urad
így néz rád. Szeret, kiemelten, megkülönböztetetten, felemelő módon, megosztva
veled saját győzelmét, országát, erejét, hatalmát. Szeret. Odavesz Maga mellé.
Az Övé vagy. Vele vagy. Győzelmében, diadalában részesít. Ma is. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.