Ige: mindennek utána jártam

 „Mivelhogy sokan kezdették [megkísérelték; igyekeztek] rendszerint megírni [sorjában elmondani; vállalkoztak arra, hogy tudósítsanak bennünket] azoknak a dolgoknak [eseményeknek] az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek

 [úgy], Amint nékünk előnkbe adták [továbbadták; ahogy ránk maradt azoktól], akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái [hirdetői] voltak az Igének [(logosz): Ige]

Tetszék énnékem [jónak láttam én] is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan [pontosan] végére [utána] jártam, hogy azokról rendszerint írjak [sorjában leírjam] néked, jó [tiszteletreméltó; nagyra becsült; igen derék] Theofilus (jelentése: Istent szerető, Isten barátja)” (Luk. 1,1-3)

És Lukács a következő könyvében arról is ír, hogy ebben a könyvben kiről ír: „Első könyvemet írtam, Theofilus (jelentése: Istent szerető, Isten barátja, akit Isten szeret), mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat (és megbízást) adott a Szent Szellem által az apostoloknak, kiket (ki)választott vala magának” (Csel. 1,1-2)

És akik kezdettől az Úrral voltak, azok arról tesznek bizonyságot, amit az Úrtól kaptak, Aki azt mondta: „De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok” (Ján. 15,27)

Péter apostol az Úr Jézus mennybemenetele, és Júdás halála után így szól: „Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben. (akik egész idő alatt együtt voltak velünk), míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt. A János bemerítésétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben (még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának)” (Csel. 1,21-22)

 Az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak (megerősítették ezt) számunkra” (Zsid. 2,3)

„Mert nem mesterkélt (kitalált) meséket (mítoszokat) követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét (megjelenését); hanem mint akik szemlélői voltunk az Ő nagyságának (hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének)” (2 Pét. 1,16)

János apostol bizonyságtétele: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk (megfigyeltünk), és kezeinkkel illettünk (megtapintottunk), az életnek Igéjéről (Logoszáról). (És /mert/ az élet megjelent és (mi pedig) láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla és (ezért) hirdetjük néktek (is) az örök életet, amely (azelőtt) az Atyánál vala és (most pedig) megjelent nékünk)” (1 Ján. 1,1-2)