Újra irgalmas lesz hozzánk,
eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,19).
Isten soha nem szűnik meg
szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni. Választottai iránti szeretete természetéből
fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből. Szeret, mert Ő maga a
szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség. De nem tud sokáig
haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán
és véget vet szenvedéseiknek.
Milyen nagy ígéret, hogy
eltapossa bűneinket"! Legyőzi azokat. Bűneink rabszolgává akarnak tenni
minket, de az Úr győzelmet ad felettük. Hamarosan megtörik erejük, mint a
kánaánitáknak, de igába hajtjuk őket, hogy végül teljesen elpusztuljanak.
Milyen dicsőséges bűneink
megsemmisítésének módja is. Minden vétkünket", tehát az egész bűnsereget a
tenger mélyére dobja" - csak a Mindenható karja tud ilyen csodát művelni.
A tenger mélyére", oda, ahol a fáraó is odaveszett seregestül. Nem valami
sekély vízbe veti, ahonnan a víz hullámzásától újra életre kelhetnek, hanem a
tenger fenekére. Ott megsemmisülnek, a mélyre zuhannak, mint egy kő. Dicséret
és hála legyen érte Istenünknek!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.