Készítette: Ilda Kemi
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
Róma 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Márk 11,23
Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.
Már tanulmányoztuk azt, hogyan lehet szívvel hinni. Most a Róma levél 10. részéből a 10. vers második felét fogjuk megvizsgálni, vagyis azt, hogy „szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” A szöveg „üdvösség”-et mond, de nem-csak az üdvösségre vonatkozik, hanem minden másra is, ami Istentől jön, mivel Istentől mindent ugyanilyen módon kaphatunk: hit által. Mindig szívvel hisz az ember, és szájával teszi a megvallást. Szívvel hiszünk, amikor gyógyulásról van szó és szájjal teszünk vallást róla. Szívvel hiszünk, amikor Szent Szellem-keresztségről van szó és szájjal tesszük a megvallást. Bármit is kérsz Istentől, ezen a módon kell elfogadnod azt.
Figyeljétek meg a Márk 11,23-at, amely ugyanezt a gondolatot tartalmazza: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi (ez a szívbéli hit), hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.” Egy nap olvastam ezt a verset, és ahogy elmélkedtem rajta, a Szent Szellem felhívta a figyelmemet arra, hogy Jézus ebben a szövegrészben a hitet egyszer említi, a „kimondást” viszont háromszor. Aztán az Úr is beszélt nekem erről:
„Háromszor annyit kell prédikálnod a kimondásról, mint a hit-ről.”
Az emberek nem a hit részét tévesztik el, hanem a kimondást. Ki kell mondanod a száddal, amit hiszel, hogy eredményt érhess el. A Biblia nem tanítja azt, hogy ha hiszel a szívedben, akkor Isten válaszol a kérésedre. Nincs benne a Bibliában, hogy ha a szívedben hiszel, akkor kaphatsz bármit is. A Biblia arra tanít, hogy ha hiszel a szíveddel és ki-mondod a száddal, akkor kapod meg azt, amit kívánsz. Ezt találod a Róma levél 10,9-10 verseiben is.
Figyeljétek meg a Róma 10,8 versét: „De mit mondunk? Közel hozzád a beszéd az [Ige], a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde [Igéje], amelyet mi hirdetünk.” Vedd észre, hogy a hit Igéjének a szádban is éppen úgy benne kell lennie, mint a szívedben ahhoz, hogy működésbe jöjjön. Ha csak a szívedben van, akkor nem hoz eredményt, de ha a szívedben és a szádban egyaránt benne van, akkor hála Istennek működni fog. „Szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” Ebben a tanulmányban tehát a helyes gondolkodásmódot, helyes hitet és a helyes megvallást szeretném tárgyalni.
Ha a gondolkodásod helyes, a hited is helyes lesz. Ha a hited helyes, a megváltásod is helyessé válik. De ha e három közül bármelyik rossz, az a másik kettőt is elrontja. Isten az ő Igéjét azért adta, hogy a gondolkodásunkat kiigazítsa, és ha mi Isten Igéjével összhangban gondolkodunk, hitünk helyessé válik. Amikor helyesen hiszünk, akkor az, amit a szánkkal kimondunk, szintén helyes. Biztos vagyok abban, hogy rendkívül kevés keresztény ismerte fel, értette meg, hogy milyen helyet foglal el a megvallás a dolgok sorában. Sajnálatos tény, hogy a „megvallás” szó hallatán az emberek nagy része bűnvallásra, gyengeség, kudarcok megvallására gondol. Ez a megvallás negatív oldala, de van pozitív oldala is, és a Biblia többet tanít erről, mint a negatívról. A szótár szerint a megvallás azt jelenti: beismerni, bevallani valamit; hitet vallani. A megvallást tehát a szótár a hibák beismerésének, és a hit felvállalásának egyaránt definiálja. Ha a megvallásnak csak az egyik oldalát gyakorolnánk, és állandóan hibáinkat, kudarcainkat vallanánk meg; megvallásunk csak ebből állna, akkor keresztény mivoltunkban egyre féloldalasabbá torzulnánk; szellemünkbe gyengeség, bűn- és kudarcérzés épülne be. A megvallás tulajdonképpen három dolog:
•
megerősítése valaminek, amit hiszünk;
•
bizonyságtevés valamiről, amit megismertünk;
•
tanúskodás egy olyan igazság mellet, amely a sajátunkká lett.
A te megvallásod tehát megerősítés, bizonyságtevés és tanúskodás. Megerősítése annak, amit hiszel; bizonyságtevés arról, amit megismertél; tanúskodás amellett, ami a tiéd lett.
Ezen a területen a legfőbb problémát az okozza, ha nem tudjuk, mit kell megvallanunk. Megvallást pontosan öt dologgal kapcsolatban tehetünk:
•
amit Isten Krisztusban tett értünk a megváltás nagy művében;
•
amit Isten az Ige és a Szent Szellem által adott nekünk az újjászületésben és a Szent Szellemmel való betöltekezésben;
•
amivé Isten, az Atya számára lettünk Krisztus Jézusban;
•
amit Jézus most tesz értünk az Atya jobbján, ahol Ő örökké él és közbenjár értünk;
•
amit Isten tehet általunk, vagy amit az Ő Igéje tesz a mi ajkaink által.
Az emberek gyakran megkérdezik, hogyan tanulmányozzák a Bibliát, és én a hívőknek mindig azt ajánlom, olvassák át az Újszövetséget, elsősorban az apostoli leveleket, amelyeket az Egyháznak írtak, és húzzák alá piros ceruzával
- vagy még jobb, ha fognak egy üres papírt és fölírják - azokat az igéket, amelyekben az „Őbenne”; „Krisztusban” és az „Akiben” kifejezések megvannak.
Miután megtaláltad ezeket az igéket, kezdd el megvallani általuk, ki vagy te, és mivel rendelkezel. Ha ezt megteszed, biztosítalak, hogy nem telik el hosszú idő, és egészen megváltozik az életed. Adok néhány mintaigét, hogy könnyebben felvegyétek a helyes irányt, de itt lehetetlen mindet felsorolni, mivel 133 vagy 134 van belőlük.
Íme néhány ige, amelyet meg kell vallanunk Isten előtt és a világ előtt is arról, hogy kik vagyunk Krisztusban. Először is a 2 Korinthus 5,17:
„Azért ha valaki Krisztusban van (itt van tehát a „Krisztusban” kifejezés; nézzük mit mond erről), új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.”
Milyen forradalmi dolog, hogy ezt taníthatja és megvallhatja az Egyház! Új teremtések vagyunk Krisztus Jézusban. Nem bűnbocsánatot nyert bűnösök, szegények, gyengék, ingadozók, vétkezők vagyunk. Mi új teremtmények vagyunk, akiket Isten teremtett Krisztus Jézusban. Pál azt írja az efézusi gyülekezethez, hogy minket Isten teremtett Jézus Krisztusban. Új teremtések vagyunk tehát Krisztusban, Isten életével, Isten természetével és Isten képességeivel a bensőnkben. Ez az ige mindig az egyik kedvencem volt, és úgy hiszem, fontos szerepet játszott abban, hogy fölkeltem a betegágyról, és hogy elmondhatom mindenkinek, új teremtés vagyok Krisztus Jézusban.
Fiatal, 17 éves baptista fiú voltam és sohasem voltak olyan problémáim, mint a legtöbb embernek; egyszerűen azért, mert mindig kész voltam megmondani mindenkinek: „Új teremtés vagyok.” Készséges voltam a tanúságtételre. Minnél többet beszélsz erről, annál valóságosabbá válik az az új teremtés számodra, aki és ami te már vagy.
Fiatal koromban prédikáltam börtönben, utcán, és munkálkodtam a gyülekezetben is. Emlékszem, egyik este a városban az egyik sarkon álldogáltam, amikor egy fiatal srác lépett hozzám. Egy gyülekezethez tartozott, sajnos ugyanolyan fajtához mint én. Hogy megtért-e, azt az életmódjából sem én, sem más nem ítélhettük meg, de akkor este elmondta, hogy soha nem tért meg, csak csatlakozott a gyülekezethez. (Csatlakozni egy egyházhoz vagy megtérni: ez nem ugyanazt jelenti.) Tehát megszólított:
- Kenneth, kérlek, tennél nekem egy szívességet? Nem kérnélek meg, de már nagyon késő van. Ismered a barátnőmet?
Ismertem és tudtam, hogy ő és a barátnője a legsilányabb és legkeményebb emberek, akiket valaha is láttam. Sietve folytatta:
- Az unokanővére eljött látogatóba, és én megígértem, hogy összehozok neki egy randevút, de nem találtam számára partnert. Ez a lány nem olyan, mint a barátnőm - tette hozzá, mert tudta, ha olyan lenne, nem mennék vele. - Megtennéd, hogy eljössz és kihúzol a csávából? Örökre hálás leszek és ígérem, nem maradunk sokáig, legfeljebb harminc, negyven percig, aztán elmegyünk. Nem fogunk sem inni, sem táncolni, és egyetlen cigarettát sem fogok elszívni, amíg ott leszünk.
Végül, hogy segítsek rajta, elmentem. Amikor megérkeztünk, bemutattak a vendég lánynak, és alig néhány perc telt el, máris elkezdtek táncolni. A lány felkért.
- Nem táncolok - mondtam.
- Nagy szemeket meresztett rám és megkérdezte:
•
Miért?
•
Mert új teremtés vagyok - feleltem.
•
Hogy érted azt, hogy „új teremtés” vagy? - kérdezte.
•
A 2 Korinthus 5,17-ben azt mondja az Ige: „Valaki Krisztusban van, új teremtés az” - válaszoltam. - Volt idő, amikor engem is érdekeltek azok a dolgok, amik most benneteket, de új teremtés lettem Krisztus Jézusban.
Míg az a lemez szólt, prédikáltam neki, végül meggyőződésre jutott és sírni kezdett. A lemezjátszó leállt, a másik kettő látta, hogy meggyőztem. A fiú azonnal szólt: „Menjünk!” Rögtön haza akart vinni.
Nem érdekelt, hol vagyok, utcán, otthon vagy iskolában; mindenkinek megmondtam, hogy új teremtés vagyok Krisztus Jézusban. Ha ezt megvalljuk, nagy változást hoz az életünkbe. Nem kísértettek a világ dolgai, mivel állandóan megvallottam: „Új teremtés vagyok Krisztus Jézusban.”
Itt van egy másik ige, az Efézus l,7-8:”Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel.”
Szeretném, ha megjegyeznétek az első részt: „Akiben van.” Figyeljétek meg ezeket a kifejezéseket, hogy „Akiben” és „(nekünk) van”. Hála Istennek, hogy nemcsak próbáljuk ezt megszerezni, hanem már megvan. Nem majd meglesz, hanem megvan most, jelen időben. Mi az, ami nekünk már most megvan Őbenne? A megváltás.
Azaz, hogy a Sátán uralma megtört, elvesztette hatalmát az életed felett, abban a pillanatban, amikor új teremtés lettél. Új Urat fogadtál el. Jézus Krisztus fog uralkodni fölötted. Eddig a Sátán volt az urad, de most már Jézus lett az.
A Róma 10,9 azt mondja: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról”; tehát arról, hogy Jézus az Úr. A Sátán uralma véget ért, Jézus uralma pedig elkezdődött abban a pillanatban, amikor újjászülettél. „Akiben van a mi váltságunk.” Miből és kitől vagyunk mi megváltva? Az emberek általában azt mondják: „Hála Istennek: meg vagyok váltva a bűntől.” Ez igaz, de távolról sem ennyi az egész.
A Galata 3,13-ban azt olvassuk: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” Meg vagyunk váltva a törvény átkától. Mi is a törvény átka? Menj vissza a törvényhez, és keresd meg. Menj vissza a Biblia első öt könyvéhez. Az Újszövetségben a „törvény” kivétel nélkül mindig a Biblia első öt könyvét jelenti. Ha oda visszalapozol, meg fogod látni, hogy a törvényszegés átka vagy büntetése három dologban jelentkezik: szegénység, betegség és a második halál. Hála Istennek, Ő megváltott a szegénység átkától. Tudtátok ezt? Megváltott a betegség átkától és megváltott a halál átkától is; a szellemi haláltól most, a fizikai haláltól pedig akkor, amikor Jézus újra eljön. Nem kell félnünk a második haláltól. Ez a szellemi halottakra vár, és én nem vagyok szellemileg halott.
Igen, meg vagyunk váltva a szegénység átkától. Vannak, akik azt gondolják, Isten azt akarja, úgy éljük le az életünket, hogy soha ne legyen semmink. Nagyon sokat hallottunk erről a régi időkben, és sajnos magam sem tudtam ennél jobbat, még néhány évvel ezelőtt sem. Sajnos én sem ismertem a Bibliát eléggé. Sokkal könnyebb a tradíciókban hinni, mint a Bibliában. Sokszor ahelyett, hogy valóban a Bibliában hinnénk, abban hiszünk, amit tanítottak nekünk arról, függetlenül attól, hogy valóban ez van-e benne, vagy sem. Lehet, hogy azt mondod: „Igen, de a Bibliában az áll, hogy a pénz minden gonosznak a gyökere.” Nem, a Biblia ezt egyáltalán nem állítja. Ehelyett azt mondja, hogy a pénz szerelme a gyökere minden rossznak, és ebben a bűnben benne lehetsz akkor is, ha egyetlen filléred sincsen.
Hallottam valakit így beszélni: „Úgy érzem magam, mint Jób.” Mert néhányan azt hiszik, hogy szegény Jób egész életét szegénységben, betegségben és nyomorúságban töltötte, de ez nem igaz. Az egész „Jób könyve” egy kb. 9 hónapos időszakot fog át. Az utolsó fejezetben pedig láthatjuk, hogy Isten kihozta őt a fogságból. Amikor a tolvajok betörtek és elvitték a vagyonát, ő a Sátán foglya volt. Mikor tűz esett az égből és elégette a termését, akkor is a Sátán foglya volt. Mikor vihar jött és a ház rádőlt a gyermekeire, úgy, hogy mindannyian meghaltak, és amikor fekély lepte el talpától a feje búbjáig, felesége pedig ellene fordult mondván: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” – ezalatt Jób mindvégig a Sátán fogságában volt. De a Biblia elmondja azt is, hogy Isten megváltoztatta Jób sorsát, és kihozta őt a fogságból.
Tehát légy óvatos, amikor úgy érzed, olyan vagy, mint Jób, mivel lehet, hogy így a világ egyik leggazdagabb embere leszel. Kétszer annyid lesz, mint azelőtt; meggyógyulsz és magas kort érsz meg. Jób száz évet élt még azok után az események után, amelyeket följegyeztek abban a könyvben. Tehát vigyázz, amikor azt mondod, Jób vagy, mert a végén még megkapod a gyógyulásod és úgy fogsz bővölködni, mint ő! Van egy szólásmondás, amit gyakran hallottam már. Az emberek azt mondják, hogy olyan szegények, mint Jób pulykája. Nos, Jób pulykája nem volt szegény, és ezt be tudom bizonyítani a Bibliából. Először is: rablók jöttek, betörtek és meglopták Jóbot, márpedig ha voltak pulykák az állatai között, satnyákat biztos, hogy akkor sem loptak volna el, arra úgysem találtak volna vevőt. Másrészt amikor Isten megszabadította a fogságból, kétszer annyit adott neki, mint amennyije azelőtt volt, így bőven lett gabonája, hogy táplálja a jószágot. Jób pulykái tehát nem voltak szegények, és neked sem kell szegénynek lenned.
De azokban az években, amikor fiatal prédikátor voltam, sokan csak ültünk csukott szemmel, és mint a madárfiókák, tátottuk a szánkat, és mindent lenyeltünk, amit belénk tömtek. Emlékszem, évekig úgy éltem, ahogy a szólás mondja: „a hordó fenekén”. Sőt, talán még a fenekéig sem értem el, hanem mélyen alatta voltam. (Ez az angol szólás a rendkívül nehéz anyagi helyzetre vonatkozik. - a szerk.)
Ahányszor egy jó igét találtunk az anyagi áldásról, mindig akadt valaki, aki azt mondta: „Ez csak a zsidókra vonatkozik.” És évekig olyan kevés eszünk volt, hogy el is hittük. De egy nap olvastam a Galata 3,13-14-et, amely azt mondja: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon [átjöhessen a pogányokra], hogy a Szellem igéretét elnyerjük [megkaphassuk] hit által.” Ábrahám áldása háromféle volt: anyagi, fizikai és szellemi természetű. Az Újszövetségben a 3 János 2 is egyetért abban, hogy Isten azt akarja, hogy anyagi, fizikai és szellemi áldásban egyaránt része-süljünk, mert ezt mondja: „Szeretett barátom, kívánom hogy mindenben jól legyen dolgod és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.” Ez nemcsak zsidóknak szól.
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem adhatunk mindennek hitelt, amit könyvekben olvasunk. Jobb, ha az elolvasottakat ellenőrizzük. Egy magazinban azt olvastam, hogy a hosszú földi élet nem újszövetségi áldás. Én mindig azt hittem, hogy az Efézus-levél az Újszövetségben van, ti nem? Odalapoztam tehát az Efézus 6-hoz, amely az efézusi gyülekezetnek íródott. Vagy ez nem újszövetségi gyülekezet volt? Vagy Pál nem az Újszövetséget prédikálta, és nem rájuk tartozó té-nyekről beszélt?
Azt mondja: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban, mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az elsó' parancsolat ígérettel).” Mi tehát az ígéret? „Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.” Pál azt mondja az efézusiaknak, hogy ez rájuk vonatkozik. De ha ez vonatkozik az efézusiakra, akkor vonatkozik a mostani Egyházra is. Ha még érvényes a parancsolat, akkor érvényes az ígéret is; és én hiszem, hogy érvényes mindkettő. Éppúgy hiszek az ígéretben, mint a parancsolatban. Gyakorolnunk kell az egyiket, és élvezni fogjuk a másikat is. Nem kell mindent elhinned, amit olvasol. Bármi is az, jobb ha ellenőrzöd és megfigyeled, hogy összhangban van-e az Igével.
Hallottuk és olvastuk, hogy az anyagi áldás csak a zsidókra vonatkozik, és el is fogadtuk ezt. De tanulmányozni kezdtem, hogy kik a zsidók. A „zsidó” szó egyszerűen a Júda név származéka. Az izraelitákat soha nem hívták zsidóknak, csak miután szakadás történt a törzsek között. Júdának nem volt nagyobb anyagi áldása, mint Izrael bármely más törzsének. Ők az áldást apjuktól, Izraeltől vagyis Jákobtól örökölték. Jákob az ő apjától, Izsáktól nyerte azt, Izsák pedig az ő apjától, Ábrahámtól; tehát itt nem a zsidók áldásáról, ígéretéről van szó; ez nem egy zsidó áldás (Júda áldása), nem Izrael áldása, és nem is Izsák áldása, hanem Ábrahám áldása. És az Újszövetség közepén az áll: „Ábrahám áldása...legyen a pogányokon.” Ábrahám áldása tehát az enyém. Évekig abban a tévedésben éltem, hogy nem bővölködhetem, hogy egész életemben a fogamhoz kell vernem a garast. Azt hittem, ez az alázat jele.
Emlékszem, amikor ezt az igazságot megragadtam, annyira izgatott lettem, hogy nem tudtam elaludni. És miután ezt az igét megértettem, jöttek hozzá más igék is, és a Szent Szellem így szólt hozzám:
„Talán Isten Igéjében nincs benne minden létező dolog? Vajon a zsoltárok nem azt mondják, hogy Istené a világ és annak teljessége? A Bibliában nem az áll, hogy az ezüst, az arany és a jószág az ezernyi hegyeken az Úré? Vajon kinek teremtette Isten mindezeket?”
A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten teremtette a világot és annak teljességét. Mindent létrehozott, végül megalkotta az embert, Ádámot, és így szólt hozzá: „Ádám, uralmat adok neked mindezek felett.” Mindent az Ó embere, Ádám számára teremtett. Hatalmat adott neki az ezer hegyeken lévő jószágon; az ezüstön és aranyon; a világon és annak teljességén. Más szavakkal: Ádám volt ennek a világnak az istene.
Megkérdezheted: „Hogy jött akkor be az ördög és az egész bandája?”
Úgy, hogy Ádám árulást követett el. Kiárusított az ördögnek mindent, és így a Sátán lett ennek a világnak az istene. Az Újszövetségben „evilág istené”-nek mondja az Ige. De Jézus, a második Ádám azért jött, hogy megváltson minket a Sátán kezéből. A Róma 5,17 így szól: „Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által; sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesülnek.” A magyarázó fordítás így fogalmaz: „Ők úgy fognak uralkodni Jézus Krisztus által ebben az életben, akár a királyok.” Ezek szerint királyként kell uralkodnunk ebben az életben. Uralkodnunk kell, és nem uralom alatt lennünk.
A körülmények nem uralhatnak téged, neked kell uralkodnod azokon. A szegénység nem uralkodhat fölötted, neked kell uralkodnod a szegénység fölött. A betegség, gyengeség sem uralkodhat fölötted, neked kell uralkodnod és győznöd afölött. Most a te életedről beszélek. Uralkodj abban, mint egy király, Krisztus Jézus által, akiben a mi megváltásunk van.
A Galata levél 3. fejezetében, az utolsó versben olvastam ezeket, ami most nektek is segíteni fog: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” Szeretném, ha a 7. verset is elolvasnátok: „Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.” Hála Istennek, Ábrahám áldása az enyém! Elmondhatom nektek, hogy bár meglehetősen konzervatív vagyok, de akkor éjszaka, amikor ezt megértettem, annyira izgatott lettem, hogy kiugrottam az ágyból és körbeszaladtam a szobában. Tudjátok, fel lehet annyira buzdulni, hogy nem tudunk csendben maradni, és engem izgat Isten Igéje. Nagyon sajnálom az olyan embereket, akiket az apró-cseprő dolgok izgatnak fel. Néha, amikor az Igét tanítom, mielőtt még magam is észrevenném, már fel-le szaladgálok a teremben. Miért is ne buzdítana fel minket Isten Igéje? Egy futballmeccsen mindannyian nagyon izgatottak és zaklatottak vagyunk néhány figura miatt, akik a füvön futkosnak; de ezért nem szólhatnak ránk, ott ez így van rendjén. De ha Isten Igéje izgat fel és szaladgálsz egy kicsit a teremben, akkor biztosan lesz valaki, aki azt mondja, elment az eszed. Pedig találtam valamit, amin igazán fel lehet lelkesülni: Ábrahám áldása az enyém! Végre van már igém is erről! A szívem mindig is azt mondta, hogy így van, de a fejem soha nem tudta megérteni.
Lapozzunk most vissza az 5 Mózes 28-ra. Láthatjátok, hogy az átkokat a 15. verstől sorolja az író, de az első 14 versben az áldások állnak, és ezek Ábrahám áldásai. Figyeljétek meg, hogy mit mond a 8. vers első része:
„Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet.”
A 11. vers első része azt mondja:
„És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban.”
A 12. vers első része pedig:
„Megnyitja néked az Úr az Ő drága kincses-házát.”
A 13.: „És fejjé tesz téged az Úr és nem farokká.”
Ne felejtsétek el, hogy most anyagi, fizikai áldásról beszélünk. Ahelyett, hogy farokká lennél, ami én is voltam, te fej lehetsz. „És mindinkább feljebbvaló leszel és nem alábbvaló.” Mit mond ezzel? Nem a hordó fenekén leszel, hanem a tetején.
Miután vagy tízszer körülszaladtam a szobában, bebújtam az ágyba és próbáltam aludni, de ahogy épp elszunnyadtam volna, megint felugrottam az ágyból és felkiáltottam (bár kívülről ez csak suttogásnak hallatszott, mert nem akartam senkit felébreszteni): „Hála Istennek, Ábrahám áldása az enyém!!!” Annyira izgatott lettem, hogy újból és újból fel kellett kelnem és körbefutnom. Harmadszor hajnali 4 órakor keltem fel és szaladtam körbe a szobában. Látjátok? Ennyire felbuzdított, amikor megláttam, hogy meg vagyok váltva a törvény átkától, a szegénység átkától, és hogy Ábrahám áldása az enyém.
Szeretném megosztani veletek, amit az Úr mondott nekem: „Ne imádkozz többet pénzért, ne kérj pénzt. Látod, hogy van hatalmad az én nevemben, Jézus nevében a földön, és mindent neked adtam abban a névben, amire szükséged lehet.”
Hát Isten a jószágokat, az ezüstöt, aranyat vajon az ördögnek és a hozzá hasonlóknak teremtette? Tudjuk, hogy Isten szereti a bűnöst is, de jobban szereti talán, mint a saját gyermekét? Nem. Ő a javakat az Ő népe számára alkotta. Azt mondta Izraelnek, ha szorgalmasan hallgat az Úr szavára és engedelmeskedik, akkor a föld gyümölcsét fogja enni. Hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy a legjobbat együk; a legjobb ruhákat hordjuk; a legjobb autókat vezessük; a legjobb legyen nekünk mindenből. Jézus azért jött, hogy az Atyát megmutassa nekünk és azt mondta: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok...” Hány olyan szülő van köztetek, aki azt kívánja a gyermekének, hogy a fogához verje a garast, betegen, nyomorúságban éljen, és soha ne lábaljon ki ebből? Egyikünk sem akar ilyet. Sőt, biztos vagyok abban, hogy legtöbben körömszakadtáig dolgoztunk és áldozatokat is hoztunk, hogy a gyermekeink jobb oktatásban részesüljenek és jobban élhessenek, mint ahogyan mi éltünk.
Ezután, amikor gyülekezetekben prédikáltam, a pásztorok mindig azt mondták: „Te kaptad a legnagyobb összegű felajánlást az evangélisták közül a gyülekezet történetében.” (És még csak nem is kellett kérnem.) Megvolt a kulcsom, amitől megnyíltak az ajtók. Természetesen áldozatot is kellett hoznom: két gyermekem magániskolában tanult, az anyósom otthon volt, mi pedig a feleségemmel szolgáltunk. Azokon a heteken, amikor nem dolgoztunk, nem volt jövedelmünk. Feláldoztam valamennyit, hogy a gyermekeimnek segíthessek, de ez nem volt nehéz. Jézus azt mondja: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább...” Isten Krisztuson keresztül gondoskodik rólam.
•
Ne imádkozz anyagiakért soha többé! Én az aranyat, ezüstöt és az ezer hegyeken lévő jószágot az én emberem, Ádám számára teremtettem, és hatalmat adtam neki fölöttük. Ő árulást követett el, és az egészet odaadta a Sátánnak, így a Sátán lett ennek a világnak az istene; de én, a második Ádám eljöttem, hogy megváltsalak benneteket az ellenség kezéből és kihozzalak az átok alól. Most tehát, mivel már gondoskodtam rólad, ahelyett, hogy imádkoznál, egyszerűen csak mondd azt: „Sátán, vedd le a kezedet a pénzemről!”
Igényeld azt, amire szükséged van.
•
De hogyan tegyem ezt Uram? - kérdeztem.
•
Nos, ha 200 dollár kell egy héten, akkor parancsold meg a Sátánnak, hogy vegye le a kezét a pénzedről. Igényelj arra a hétre 200 dollárt. Ebben az életben Krisztus által uralkodsz.
Emlékszem, félelemmel és remegve próbáltam ki, amit ajánlott. Istennek egy kis hitetlenséggel kell megmérkőznie benned, amikor nem vagy biztos valamiben. De legközelebb már többet vár tőled. A következő gyülekezetben, ahová mentem, azt mondtam: „Uram, ha megkapom, amire szükségem van, akkor beigazolódik, amit mondtál, mert legutoljára, amikor itt voltam, csak 60 dollárt adtak egy hétre. Uram, én megteszem, amiről azt gondolom, hogy lehetetlen. Tehát: Sátán, vedd el a kezedet a pénzemről, 150 dollárt igénylek erre a hétre!”
Sose higgyetek a lehetséges dolgokban, higgyetek a lehetetlen dolgokban!
Úgy volt, hogy egy hétig leszek ott, de végül tíz nap lett belőle, így azt mondtam: „Rendben van Uram, 200 dollárt igényelek erre a tíz napra. Sátán, vedd el a kezedet a pénzemről!” Eddig a pontig szegénységtől sújtott ember voltam. Emlékszem, a pásztor egy szó nélkül adta körül a tányért, és amikor megkaptam, 240 dollár volt rajta, pedig én csak 200-at kértem. Akkor visszamentem azokhoz a gyülekezetekhez, ahol már prédikáltam, és a bővölködésről kezdtem tanítani. Megmutathatom a könyveimből, hogy kétszer annyit kaptam tőlük, mint amikor először voltam ott, azáltal, hogy a kulcsot használtam.
Hála Istennek, nem vagyok átok alatt, mert Jézus megszabadított! A betegség helyett egészségem van, és a szegénység helyett gazdagságom, mert Jézus Krisztus megváltott engem!
Róma 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Márk 11,23
Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.
Már tanulmányoztuk azt, hogyan lehet szívvel hinni. Most a Róma levél 10. részéből a 10. vers második felét fogjuk megvizsgálni, vagyis azt, hogy „szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” A szöveg „üdvösség”-et mond, de nem-csak az üdvösségre vonatkozik, hanem minden másra is, ami Istentől jön, mivel Istentől mindent ugyanilyen módon kaphatunk: hit által. Mindig szívvel hisz az ember, és szájával teszi a megvallást. Szívvel hiszünk, amikor gyógyulásról van szó és szájjal teszünk vallást róla. Szívvel hiszünk, amikor Szent Szellem-keresztségről van szó és szájjal tesszük a megvallást. Bármit is kérsz Istentől, ezen a módon kell elfogadnod azt.
Figyeljétek meg a Márk 11,23-at, amely ugyanezt a gondolatot tartalmazza: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi (ez a szívbéli hit), hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.” Egy nap olvastam ezt a verset, és ahogy elmélkedtem rajta, a Szent Szellem felhívta a figyelmemet arra, hogy Jézus ebben a szövegrészben a hitet egyszer említi, a „kimondást” viszont háromszor. Aztán az Úr is beszélt nekem erről:
„Háromszor annyit kell prédikálnod a kimondásról, mint a hit-ről.”
Az emberek nem a hit részét tévesztik el, hanem a kimondást. Ki kell mondanod a száddal, amit hiszel, hogy eredményt érhess el. A Biblia nem tanítja azt, hogy ha hiszel a szívedben, akkor Isten válaszol a kérésedre. Nincs benne a Bibliában, hogy ha a szívedben hiszel, akkor kaphatsz bármit is. A Biblia arra tanít, hogy ha hiszel a szíveddel és ki-mondod a száddal, akkor kapod meg azt, amit kívánsz. Ezt találod a Róma levél 10,9-10 verseiben is.
Figyeljétek meg a Róma 10,8 versét: „De mit mondunk? Közel hozzád a beszéd az [Ige], a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde [Igéje], amelyet mi hirdetünk.” Vedd észre, hogy a hit Igéjének a szádban is éppen úgy benne kell lennie, mint a szívedben ahhoz, hogy működésbe jöjjön. Ha csak a szívedben van, akkor nem hoz eredményt, de ha a szívedben és a szádban egyaránt benne van, akkor hála Istennek működni fog. „Szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” Ebben a tanulmányban tehát a helyes gondolkodásmódot, helyes hitet és a helyes megvallást szeretném tárgyalni.
Ha a gondolkodásod helyes, a hited is helyes lesz. Ha a hited helyes, a megváltásod is helyessé válik. De ha e három közül bármelyik rossz, az a másik kettőt is elrontja. Isten az ő Igéjét azért adta, hogy a gondolkodásunkat kiigazítsa, és ha mi Isten Igéjével összhangban gondolkodunk, hitünk helyessé válik. Amikor helyesen hiszünk, akkor az, amit a szánkkal kimondunk, szintén helyes. Biztos vagyok abban, hogy rendkívül kevés keresztény ismerte fel, értette meg, hogy milyen helyet foglal el a megvallás a dolgok sorában. Sajnálatos tény, hogy a „megvallás” szó hallatán az emberek nagy része bűnvallásra, gyengeség, kudarcok megvallására gondol. Ez a megvallás negatív oldala, de van pozitív oldala is, és a Biblia többet tanít erről, mint a negatívról. A szótár szerint a megvallás azt jelenti: beismerni, bevallani valamit; hitet vallani. A megvallást tehát a szótár a hibák beismerésének, és a hit felvállalásának egyaránt definiálja. Ha a megvallásnak csak az egyik oldalát gyakorolnánk, és állandóan hibáinkat, kudarcainkat vallanánk meg; megvallásunk csak ebből állna, akkor keresztény mivoltunkban egyre féloldalasabbá torzulnánk; szellemünkbe gyengeség, bűn- és kudarcérzés épülne be. A megvallás tulajdonképpen három dolog:
•
megerősítése valaminek, amit hiszünk;
•
bizonyságtevés valamiről, amit megismertünk;
•
tanúskodás egy olyan igazság mellet, amely a sajátunkká lett.
A te megvallásod tehát megerősítés, bizonyságtevés és tanúskodás. Megerősítése annak, amit hiszel; bizonyságtevés arról, amit megismertél; tanúskodás amellett, ami a tiéd lett.
Ezen a területen a legfőbb problémát az okozza, ha nem tudjuk, mit kell megvallanunk. Megvallást pontosan öt dologgal kapcsolatban tehetünk:
•
amit Isten Krisztusban tett értünk a megváltás nagy művében;
•
amit Isten az Ige és a Szent Szellem által adott nekünk az újjászületésben és a Szent Szellemmel való betöltekezésben;
•
amivé Isten, az Atya számára lettünk Krisztus Jézusban;
•
amit Jézus most tesz értünk az Atya jobbján, ahol Ő örökké él és közbenjár értünk;
•
amit Isten tehet általunk, vagy amit az Ő Igéje tesz a mi ajkaink által.
Az emberek gyakran megkérdezik, hogyan tanulmányozzák a Bibliát, és én a hívőknek mindig azt ajánlom, olvassák át az Újszövetséget, elsősorban az apostoli leveleket, amelyeket az Egyháznak írtak, és húzzák alá piros ceruzával
- vagy még jobb, ha fognak egy üres papírt és fölírják - azokat az igéket, amelyekben az „Őbenne”; „Krisztusban” és az „Akiben” kifejezések megvannak.
Miután megtaláltad ezeket az igéket, kezdd el megvallani általuk, ki vagy te, és mivel rendelkezel. Ha ezt megteszed, biztosítalak, hogy nem telik el hosszú idő, és egészen megváltozik az életed. Adok néhány mintaigét, hogy könnyebben felvegyétek a helyes irányt, de itt lehetetlen mindet felsorolni, mivel 133 vagy 134 van belőlük.
Íme néhány ige, amelyet meg kell vallanunk Isten előtt és a világ előtt is arról, hogy kik vagyunk Krisztusban. Először is a 2 Korinthus 5,17:
„Azért ha valaki Krisztusban van (itt van tehát a „Krisztusban” kifejezés; nézzük mit mond erről), új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.”
Milyen forradalmi dolog, hogy ezt taníthatja és megvallhatja az Egyház! Új teremtések vagyunk Krisztus Jézusban. Nem bűnbocsánatot nyert bűnösök, szegények, gyengék, ingadozók, vétkezők vagyunk. Mi új teremtmények vagyunk, akiket Isten teremtett Krisztus Jézusban. Pál azt írja az efézusi gyülekezethez, hogy minket Isten teremtett Jézus Krisztusban. Új teremtések vagyunk tehát Krisztusban, Isten életével, Isten természetével és Isten képességeivel a bensőnkben. Ez az ige mindig az egyik kedvencem volt, és úgy hiszem, fontos szerepet játszott abban, hogy fölkeltem a betegágyról, és hogy elmondhatom mindenkinek, új teremtés vagyok Krisztus Jézusban.
Fiatal, 17 éves baptista fiú voltam és sohasem voltak olyan problémáim, mint a legtöbb embernek; egyszerűen azért, mert mindig kész voltam megmondani mindenkinek: „Új teremtés vagyok.” Készséges voltam a tanúságtételre. Minnél többet beszélsz erről, annál valóságosabbá válik az az új teremtés számodra, aki és ami te már vagy.
Fiatal koromban prédikáltam börtönben, utcán, és munkálkodtam a gyülekezetben is. Emlékszem, egyik este a városban az egyik sarkon álldogáltam, amikor egy fiatal srác lépett hozzám. Egy gyülekezethez tartozott, sajnos ugyanolyan fajtához mint én. Hogy megtért-e, azt az életmódjából sem én, sem más nem ítélhettük meg, de akkor este elmondta, hogy soha nem tért meg, csak csatlakozott a gyülekezethez. (Csatlakozni egy egyházhoz vagy megtérni: ez nem ugyanazt jelenti.) Tehát megszólított:
- Kenneth, kérlek, tennél nekem egy szívességet? Nem kérnélek meg, de már nagyon késő van. Ismered a barátnőmet?
Ismertem és tudtam, hogy ő és a barátnője a legsilányabb és legkeményebb emberek, akiket valaha is láttam. Sietve folytatta:
- Az unokanővére eljött látogatóba, és én megígértem, hogy összehozok neki egy randevút, de nem találtam számára partnert. Ez a lány nem olyan, mint a barátnőm - tette hozzá, mert tudta, ha olyan lenne, nem mennék vele. - Megtennéd, hogy eljössz és kihúzol a csávából? Örökre hálás leszek és ígérem, nem maradunk sokáig, legfeljebb harminc, negyven percig, aztán elmegyünk. Nem fogunk sem inni, sem táncolni, és egyetlen cigarettát sem fogok elszívni, amíg ott leszünk.
Végül, hogy segítsek rajta, elmentem. Amikor megérkeztünk, bemutattak a vendég lánynak, és alig néhány perc telt el, máris elkezdtek táncolni. A lány felkért.
- Nem táncolok - mondtam.
- Nagy szemeket meresztett rám és megkérdezte:
•
Miért?
•
Mert új teremtés vagyok - feleltem.
•
Hogy érted azt, hogy „új teremtés” vagy? - kérdezte.
•
A 2 Korinthus 5,17-ben azt mondja az Ige: „Valaki Krisztusban van, új teremtés az” - válaszoltam. - Volt idő, amikor engem is érdekeltek azok a dolgok, amik most benneteket, de új teremtés lettem Krisztus Jézusban.
Míg az a lemez szólt, prédikáltam neki, végül meggyőződésre jutott és sírni kezdett. A lemezjátszó leállt, a másik kettő látta, hogy meggyőztem. A fiú azonnal szólt: „Menjünk!” Rögtön haza akart vinni.
Nem érdekelt, hol vagyok, utcán, otthon vagy iskolában; mindenkinek megmondtam, hogy új teremtés vagyok Krisztus Jézusban. Ha ezt megvalljuk, nagy változást hoz az életünkbe. Nem kísértettek a világ dolgai, mivel állandóan megvallottam: „Új teremtés vagyok Krisztus Jézusban.”
Itt van egy másik ige, az Efézus l,7-8:”Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel.”
Szeretném, ha megjegyeznétek az első részt: „Akiben van.” Figyeljétek meg ezeket a kifejezéseket, hogy „Akiben” és „(nekünk) van”. Hála Istennek, hogy nemcsak próbáljuk ezt megszerezni, hanem már megvan. Nem majd meglesz, hanem megvan most, jelen időben. Mi az, ami nekünk már most megvan Őbenne? A megváltás.
Azaz, hogy a Sátán uralma megtört, elvesztette hatalmát az életed felett, abban a pillanatban, amikor új teremtés lettél. Új Urat fogadtál el. Jézus Krisztus fog uralkodni fölötted. Eddig a Sátán volt az urad, de most már Jézus lett az.
A Róma 10,9 azt mondja: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról”; tehát arról, hogy Jézus az Úr. A Sátán uralma véget ért, Jézus uralma pedig elkezdődött abban a pillanatban, amikor újjászülettél. „Akiben van a mi váltságunk.” Miből és kitől vagyunk mi megváltva? Az emberek általában azt mondják: „Hála Istennek: meg vagyok váltva a bűntől.” Ez igaz, de távolról sem ennyi az egész.
A Galata 3,13-ban azt olvassuk: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” Meg vagyunk váltva a törvény átkától. Mi is a törvény átka? Menj vissza a törvényhez, és keresd meg. Menj vissza a Biblia első öt könyvéhez. Az Újszövetségben a „törvény” kivétel nélkül mindig a Biblia első öt könyvét jelenti. Ha oda visszalapozol, meg fogod látni, hogy a törvényszegés átka vagy büntetése három dologban jelentkezik: szegénység, betegség és a második halál. Hála Istennek, Ő megváltott a szegénység átkától. Tudtátok ezt? Megváltott a betegség átkától és megváltott a halál átkától is; a szellemi haláltól most, a fizikai haláltól pedig akkor, amikor Jézus újra eljön. Nem kell félnünk a második haláltól. Ez a szellemi halottakra vár, és én nem vagyok szellemileg halott.
Igen, meg vagyunk váltva a szegénység átkától. Vannak, akik azt gondolják, Isten azt akarja, úgy éljük le az életünket, hogy soha ne legyen semmink. Nagyon sokat hallottunk erről a régi időkben, és sajnos magam sem tudtam ennél jobbat, még néhány évvel ezelőtt sem. Sajnos én sem ismertem a Bibliát eléggé. Sokkal könnyebb a tradíciókban hinni, mint a Bibliában. Sokszor ahelyett, hogy valóban a Bibliában hinnénk, abban hiszünk, amit tanítottak nekünk arról, függetlenül attól, hogy valóban ez van-e benne, vagy sem. Lehet, hogy azt mondod: „Igen, de a Bibliában az áll, hogy a pénz minden gonosznak a gyökere.” Nem, a Biblia ezt egyáltalán nem állítja. Ehelyett azt mondja, hogy a pénz szerelme a gyökere minden rossznak, és ebben a bűnben benne lehetsz akkor is, ha egyetlen filléred sincsen.
Hallottam valakit így beszélni: „Úgy érzem magam, mint Jób.” Mert néhányan azt hiszik, hogy szegény Jób egész életét szegénységben, betegségben és nyomorúságban töltötte, de ez nem igaz. Az egész „Jób könyve” egy kb. 9 hónapos időszakot fog át. Az utolsó fejezetben pedig láthatjuk, hogy Isten kihozta őt a fogságból. Amikor a tolvajok betörtek és elvitték a vagyonát, ő a Sátán foglya volt. Mikor tűz esett az égből és elégette a termését, akkor is a Sátán foglya volt. Mikor vihar jött és a ház rádőlt a gyermekeire, úgy, hogy mindannyian meghaltak, és amikor fekély lepte el talpától a feje búbjáig, felesége pedig ellene fordult mondván: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” – ezalatt Jób mindvégig a Sátán fogságában volt. De a Biblia elmondja azt is, hogy Isten megváltoztatta Jób sorsát, és kihozta őt a fogságból.
Tehát légy óvatos, amikor úgy érzed, olyan vagy, mint Jób, mivel lehet, hogy így a világ egyik leggazdagabb embere leszel. Kétszer annyid lesz, mint azelőtt; meggyógyulsz és magas kort érsz meg. Jób száz évet élt még azok után az események után, amelyeket följegyeztek abban a könyvben. Tehát vigyázz, amikor azt mondod, Jób vagy, mert a végén még megkapod a gyógyulásod és úgy fogsz bővölködni, mint ő! Van egy szólásmondás, amit gyakran hallottam már. Az emberek azt mondják, hogy olyan szegények, mint Jób pulykája. Nos, Jób pulykája nem volt szegény, és ezt be tudom bizonyítani a Bibliából. Először is: rablók jöttek, betörtek és meglopták Jóbot, márpedig ha voltak pulykák az állatai között, satnyákat biztos, hogy akkor sem loptak volna el, arra úgysem találtak volna vevőt. Másrészt amikor Isten megszabadította a fogságból, kétszer annyit adott neki, mint amennyije azelőtt volt, így bőven lett gabonája, hogy táplálja a jószágot. Jób pulykái tehát nem voltak szegények, és neked sem kell szegénynek lenned.
De azokban az években, amikor fiatal prédikátor voltam, sokan csak ültünk csukott szemmel, és mint a madárfiókák, tátottuk a szánkat, és mindent lenyeltünk, amit belénk tömtek. Emlékszem, évekig úgy éltem, ahogy a szólás mondja: „a hordó fenekén”. Sőt, talán még a fenekéig sem értem el, hanem mélyen alatta voltam. (Ez az angol szólás a rendkívül nehéz anyagi helyzetre vonatkozik. - a szerk.)
Ahányszor egy jó igét találtunk az anyagi áldásról, mindig akadt valaki, aki azt mondta: „Ez csak a zsidókra vonatkozik.” És évekig olyan kevés eszünk volt, hogy el is hittük. De egy nap olvastam a Galata 3,13-14-et, amely azt mondja: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon [átjöhessen a pogányokra], hogy a Szellem igéretét elnyerjük [megkaphassuk] hit által.” Ábrahám áldása háromféle volt: anyagi, fizikai és szellemi természetű. Az Újszövetségben a 3 János 2 is egyetért abban, hogy Isten azt akarja, hogy anyagi, fizikai és szellemi áldásban egyaránt része-süljünk, mert ezt mondja: „Szeretett barátom, kívánom hogy mindenben jól legyen dolgod és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.” Ez nemcsak zsidóknak szól.
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem adhatunk mindennek hitelt, amit könyvekben olvasunk. Jobb, ha az elolvasottakat ellenőrizzük. Egy magazinban azt olvastam, hogy a hosszú földi élet nem újszövetségi áldás. Én mindig azt hittem, hogy az Efézus-levél az Újszövetségben van, ti nem? Odalapoztam tehát az Efézus 6-hoz, amely az efézusi gyülekezetnek íródott. Vagy ez nem újszövetségi gyülekezet volt? Vagy Pál nem az Újszövetséget prédikálta, és nem rájuk tartozó té-nyekről beszélt?
Azt mondja: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban, mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az elsó' parancsolat ígérettel).” Mi tehát az ígéret? „Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.” Pál azt mondja az efézusiaknak, hogy ez rájuk vonatkozik. De ha ez vonatkozik az efézusiakra, akkor vonatkozik a mostani Egyházra is. Ha még érvényes a parancsolat, akkor érvényes az ígéret is; és én hiszem, hogy érvényes mindkettő. Éppúgy hiszek az ígéretben, mint a parancsolatban. Gyakorolnunk kell az egyiket, és élvezni fogjuk a másikat is. Nem kell mindent elhinned, amit olvasol. Bármi is az, jobb ha ellenőrzöd és megfigyeled, hogy összhangban van-e az Igével.
Hallottuk és olvastuk, hogy az anyagi áldás csak a zsidókra vonatkozik, és el is fogadtuk ezt. De tanulmányozni kezdtem, hogy kik a zsidók. A „zsidó” szó egyszerűen a Júda név származéka. Az izraelitákat soha nem hívták zsidóknak, csak miután szakadás történt a törzsek között. Júdának nem volt nagyobb anyagi áldása, mint Izrael bármely más törzsének. Ők az áldást apjuktól, Izraeltől vagyis Jákobtól örökölték. Jákob az ő apjától, Izsáktól nyerte azt, Izsák pedig az ő apjától, Ábrahámtól; tehát itt nem a zsidók áldásáról, ígéretéről van szó; ez nem egy zsidó áldás (Júda áldása), nem Izrael áldása, és nem is Izsák áldása, hanem Ábrahám áldása. És az Újszövetség közepén az áll: „Ábrahám áldása...legyen a pogányokon.” Ábrahám áldása tehát az enyém. Évekig abban a tévedésben éltem, hogy nem bővölködhetem, hogy egész életemben a fogamhoz kell vernem a garast. Azt hittem, ez az alázat jele.
Emlékszem, amikor ezt az igazságot megragadtam, annyira izgatott lettem, hogy nem tudtam elaludni. És miután ezt az igét megértettem, jöttek hozzá más igék is, és a Szent Szellem így szólt hozzám:
„Talán Isten Igéjében nincs benne minden létező dolog? Vajon a zsoltárok nem azt mondják, hogy Istené a világ és annak teljessége? A Bibliában nem az áll, hogy az ezüst, az arany és a jószág az ezernyi hegyeken az Úré? Vajon kinek teremtette Isten mindezeket?”
A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten teremtette a világot és annak teljességét. Mindent létrehozott, végül megalkotta az embert, Ádámot, és így szólt hozzá: „Ádám, uralmat adok neked mindezek felett.” Mindent az Ó embere, Ádám számára teremtett. Hatalmat adott neki az ezer hegyeken lévő jószágon; az ezüstön és aranyon; a világon és annak teljességén. Más szavakkal: Ádám volt ennek a világnak az istene.
Megkérdezheted: „Hogy jött akkor be az ördög és az egész bandája?”
Úgy, hogy Ádám árulást követett el. Kiárusított az ördögnek mindent, és így a Sátán lett ennek a világnak az istene. Az Újszövetségben „evilág istené”-nek mondja az Ige. De Jézus, a második Ádám azért jött, hogy megváltson minket a Sátán kezéből. A Róma 5,17 így szól: „Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által; sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesülnek.” A magyarázó fordítás így fogalmaz: „Ők úgy fognak uralkodni Jézus Krisztus által ebben az életben, akár a királyok.” Ezek szerint királyként kell uralkodnunk ebben az életben. Uralkodnunk kell, és nem uralom alatt lennünk.
A körülmények nem uralhatnak téged, neked kell uralkodnod azokon. A szegénység nem uralkodhat fölötted, neked kell uralkodnod a szegénység fölött. A betegség, gyengeség sem uralkodhat fölötted, neked kell uralkodnod és győznöd afölött. Most a te életedről beszélek. Uralkodj abban, mint egy király, Krisztus Jézus által, akiben a mi megváltásunk van.
A Galata levél 3. fejezetében, az utolsó versben olvastam ezeket, ami most nektek is segíteni fog: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” Szeretném, ha a 7. verset is elolvasnátok: „Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.” Hála Istennek, Ábrahám áldása az enyém! Elmondhatom nektek, hogy bár meglehetősen konzervatív vagyok, de akkor éjszaka, amikor ezt megértettem, annyira izgatott lettem, hogy kiugrottam az ágyból és körbeszaladtam a szobában. Tudjátok, fel lehet annyira buzdulni, hogy nem tudunk csendben maradni, és engem izgat Isten Igéje. Nagyon sajnálom az olyan embereket, akiket az apró-cseprő dolgok izgatnak fel. Néha, amikor az Igét tanítom, mielőtt még magam is észrevenném, már fel-le szaladgálok a teremben. Miért is ne buzdítana fel minket Isten Igéje? Egy futballmeccsen mindannyian nagyon izgatottak és zaklatottak vagyunk néhány figura miatt, akik a füvön futkosnak; de ezért nem szólhatnak ránk, ott ez így van rendjén. De ha Isten Igéje izgat fel és szaladgálsz egy kicsit a teremben, akkor biztosan lesz valaki, aki azt mondja, elment az eszed. Pedig találtam valamit, amin igazán fel lehet lelkesülni: Ábrahám áldása az enyém! Végre van már igém is erről! A szívem mindig is azt mondta, hogy így van, de a fejem soha nem tudta megérteni.
Lapozzunk most vissza az 5 Mózes 28-ra. Láthatjátok, hogy az átkokat a 15. verstől sorolja az író, de az első 14 versben az áldások állnak, és ezek Ábrahám áldásai. Figyeljétek meg, hogy mit mond a 8. vers első része:
„Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet.”
A 11. vers első része azt mondja:
„És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban.”
A 12. vers első része pedig:
„Megnyitja néked az Úr az Ő drága kincses-házát.”
A 13.: „És fejjé tesz téged az Úr és nem farokká.”
Ne felejtsétek el, hogy most anyagi, fizikai áldásról beszélünk. Ahelyett, hogy farokká lennél, ami én is voltam, te fej lehetsz. „És mindinkább feljebbvaló leszel és nem alábbvaló.” Mit mond ezzel? Nem a hordó fenekén leszel, hanem a tetején.
Miután vagy tízszer körülszaladtam a szobában, bebújtam az ágyba és próbáltam aludni, de ahogy épp elszunnyadtam volna, megint felugrottam az ágyból és felkiáltottam (bár kívülről ez csak suttogásnak hallatszott, mert nem akartam senkit felébreszteni): „Hála Istennek, Ábrahám áldása az enyém!!!” Annyira izgatott lettem, hogy újból és újból fel kellett kelnem és körbefutnom. Harmadszor hajnali 4 órakor keltem fel és szaladtam körbe a szobában. Látjátok? Ennyire felbuzdított, amikor megláttam, hogy meg vagyok váltva a törvény átkától, a szegénység átkától, és hogy Ábrahám áldása az enyém.
Szeretném megosztani veletek, amit az Úr mondott nekem: „Ne imádkozz többet pénzért, ne kérj pénzt. Látod, hogy van hatalmad az én nevemben, Jézus nevében a földön, és mindent neked adtam abban a névben, amire szükséged lehet.”
Hát Isten a jószágokat, az ezüstöt, aranyat vajon az ördögnek és a hozzá hasonlóknak teremtette? Tudjuk, hogy Isten szereti a bűnöst is, de jobban szereti talán, mint a saját gyermekét? Nem. Ő a javakat az Ő népe számára alkotta. Azt mondta Izraelnek, ha szorgalmasan hallgat az Úr szavára és engedelmeskedik, akkor a föld gyümölcsét fogja enni. Hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy a legjobbat együk; a legjobb ruhákat hordjuk; a legjobb autókat vezessük; a legjobb legyen nekünk mindenből. Jézus azért jött, hogy az Atyát megmutassa nekünk és azt mondta: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok...” Hány olyan szülő van köztetek, aki azt kívánja a gyermekének, hogy a fogához verje a garast, betegen, nyomorúságban éljen, és soha ne lábaljon ki ebből? Egyikünk sem akar ilyet. Sőt, biztos vagyok abban, hogy legtöbben körömszakadtáig dolgoztunk és áldozatokat is hoztunk, hogy a gyermekeink jobb oktatásban részesüljenek és jobban élhessenek, mint ahogyan mi éltünk.
Ezután, amikor gyülekezetekben prédikáltam, a pásztorok mindig azt mondták: „Te kaptad a legnagyobb összegű felajánlást az evangélisták közül a gyülekezet történetében.” (És még csak nem is kellett kérnem.) Megvolt a kulcsom, amitől megnyíltak az ajtók. Természetesen áldozatot is kellett hoznom: két gyermekem magániskolában tanult, az anyósom otthon volt, mi pedig a feleségemmel szolgáltunk. Azokon a heteken, amikor nem dolgoztunk, nem volt jövedelmünk. Feláldoztam valamennyit, hogy a gyermekeimnek segíthessek, de ez nem volt nehéz. Jézus azt mondja: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább...” Isten Krisztuson keresztül gondoskodik rólam.
•
Ne imádkozz anyagiakért soha többé! Én az aranyat, ezüstöt és az ezer hegyeken lévő jószágot az én emberem, Ádám számára teremtettem, és hatalmat adtam neki fölöttük. Ő árulást követett el, és az egészet odaadta a Sátánnak, így a Sátán lett ennek a világnak az istene; de én, a második Ádám eljöttem, hogy megváltsalak benneteket az ellenség kezéből és kihozzalak az átok alól. Most tehát, mivel már gondoskodtam rólad, ahelyett, hogy imádkoznál, egyszerűen csak mondd azt: „Sátán, vedd le a kezedet a pénzemről!”
Igényeld azt, amire szükséged van.
•
De hogyan tegyem ezt Uram? - kérdeztem.
•
Nos, ha 200 dollár kell egy héten, akkor parancsold meg a Sátánnak, hogy vegye le a kezét a pénzedről. Igényelj arra a hétre 200 dollárt. Ebben az életben Krisztus által uralkodsz.
Emlékszem, félelemmel és remegve próbáltam ki, amit ajánlott. Istennek egy kis hitetlenséggel kell megmérkőznie benned, amikor nem vagy biztos valamiben. De legközelebb már többet vár tőled. A következő gyülekezetben, ahová mentem, azt mondtam: „Uram, ha megkapom, amire szükségem van, akkor beigazolódik, amit mondtál, mert legutoljára, amikor itt voltam, csak 60 dollárt adtak egy hétre. Uram, én megteszem, amiről azt gondolom, hogy lehetetlen. Tehát: Sátán, vedd el a kezedet a pénzemről, 150 dollárt igénylek erre a hétre!”
Sose higgyetek a lehetséges dolgokban, higgyetek a lehetetlen dolgokban!
Úgy volt, hogy egy hétig leszek ott, de végül tíz nap lett belőle, így azt mondtam: „Rendben van Uram, 200 dollárt igényelek erre a tíz napra. Sátán, vedd el a kezedet a pénzemről!” Eddig a pontig szegénységtől sújtott ember voltam. Emlékszem, a pásztor egy szó nélkül adta körül a tányért, és amikor megkaptam, 240 dollár volt rajta, pedig én csak 200-at kértem. Akkor visszamentem azokhoz a gyülekezetekhez, ahol már prédikáltam, és a bővölködésről kezdtem tanítani. Megmutathatom a könyveimből, hogy kétszer annyit kaptam tőlük, mint amikor először voltam ott, azáltal, hogy a kulcsot használtam.
Hála Istennek, nem vagyok átok alatt, mert Jézus megszabadított! A betegség helyett egészségem van, és a szegénység helyett gazdagságom, mert Jézus Krisztus megváltott engem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.