Saját szívük látomását
hirdetik, nem azt, amit az Úr adott." (Jeremiás 23:16)
Jézus azt mondta: Kérjetek,
és adatik nektek..." (Máté 7:7). Ez az ígéret azonban csak abban az
esetben érvényes, ha összhangban van Isten akaratával az, amit kérsz (ld.
1János 5:14). Amikor egy szerzõdést írsz alá, nem engedheted meg magadnak, hogy
nem olvasod el az apró betûs részt. Ha pedig az álmodról van szó, nem teheted
meg, hogy figyelmen kívül hagyod a valóságot. Ha mégis így teszel, a valóság
falába fogsz ütközni. Ha Isten álmot ad neked, megad minden szükségeset a
valóra váltásához. Minél valóságtól elrugaszkodottabb az álom, annál nagyobb kísértést
érzel arra, hogy olyan dolgokra számíts, amik nincsenek hatalmadban (például a
szerencsére). Egyensúlyt kell találnod az álom vakmerõsége és a valóságos
helyzeted között.
Igaz, hogy meg kell próbálnod
elérni olyasmit is, amirõl eddig azt hitted, nem vagy rá képes, de ugyanakkor,
amit teszel, azt a saját erõdre és az irányításod alatt álló más tényezõkre
kell alapoznod. Ha azok a dolgok kezdenek egyre jobban foglalkoztatni, amikre
nem bírsz befolyással, akkor egyre kevésbé fogsz fejlõdni azokban a dolgokban,
amelyek hatalmadban vannak. Ilyenkor pedig fantáziavilágban kezdesz élni.
Amikor Isten ad neked álmot,
akkor az a te erõdre van szabva. Catherine B. Hales mondta: Húszas éveinket
azzal töltjük, hogy felfedezzük mindazt a sok száz dolgot, amik lehetnénk.
Amikor azonban elérünk harmincas éveink érettségére, elkezdjük azt is
felismerni, mi minden nem leszünk soha. A feladatunk az, hogy elérve negyvenes
éveinkbe, és azon is túl, a kettõt összeillesszük - tisztában legyünk mind a
képességeinkkel, mind a határainkkal - és legyünk a legjobbak, amik csak
lehetünk."
www.maiige.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.