Dr-Kováts György: HALLÓ FÜL ÉS LÁTÓ SZEM - 1.

Péld 20:12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.

1./ Amikor megnyílik a „szemed”, és látod az Isten Bárányát, aki érted adta oda az életét, úgy látod Őt, mint Megváltódat, aki megtette érted, már régen, és most vár, vár, hogy elfogadd Őt, és odaadd Neki az egész életedet – ez az Úrtól van.

Ajándék. Teremtési – újjáteremtési – csoda. Istentől. A legnagyobb csoda ezen a földön. Ez által népesül be a menny. Így lesz Isten népe gazdagabb, és a pokol szegényebb egy emberrel. Akiért Jézus az életét adta – odajön Hozzá.

2./ Amikor elkezdesz „hallani”, megérted az Igét, hallod, amit Ő mond neked, ahogy szól hozzád, újra és újra, megváltott élted során, ahogy hallgatni kezdesz a szavára – ez Isten másik csodája. Ő nyitja meg a füledet, hogy halld a szavát. Ő ad hozzá megértést. Ő adja, hogy másként kezdesz gondolkodni. Hozzá méred szavaidat, döntéseidet, mielőtt kimondod őket. (Vagy, miután kimondtad, hallgatsz az Ő meggyőző, változtató szavára, és megbánod, visszavonod, megsemmisíted, ami nem volt kedves Őelőtte.)

3./ Az előbbi és az utóbbi, egyaránt csoda. Ahogy bejössz Isten országába, ahogy megtérsz, újjászületsz – és ahogy élsz, jársz, viselkedsz, döntesz, és cselekszel az Isten országában, már mint megtért, újjászületett, növekedő keresztény, Jézus Krisztus tanítványa, barátja, aki hallja szavát, látja Őt cselekedni. Mindkettő csoda. Ajándék, és az új teremtés része. Teremtői csoda.

4./ A keresztények hajlamosak az elsőt csodának tekinteni – jó esetben – és a másodikat „magától értetődőnek” venni, „természetesnek”, sőt, „elvárhatónak” venni. Az, hogy újjászületett valaki, tapsra ösztönöz, és a menny örömével együtt örülünk – mint az angyalok az Úr előtt – de az, hogy utána tovább növekszik, végigharcolja egyáltalán nem könnyű harcait, már mintegy „természetes”. Pedig ez is csoda. Minden nap. Minden megértéssel, minden továbblépéssel együtt.

5./ A halló fül, a látó szem, az Úr alkotása, Ő teremtette, és tartja életben, mindkettőt. Az, hogy eldől, hogy a továbbiakban már nem fog cigarettázni, pedig előtte napi két-három dobozzal szívott… ez „magától értetődő”? Nekem csoda. Nekem mélységes hálaadásra való ok. Még öt év után is. Ha ránézek erre a testvéremre, az Úr csodáját fogom benne látni. A teremtő csodát. A megnyíló szemek és halló fülek csodáját. Mondjuk 13 évesen kezdett el cigarettázni. Bent az intézetben, ahová bekerült, nem a saját hibájából, hanem családi hátteréből fakadóan. Amikor megtért, már 43 éve szívta naponta, egyre intenzívebben a halált hozó rudakat, s ekkor megnyílt a szeme, hallóvá lett a füle, megértette, hogy Jézus őt megszabadította, és ezért bátran rátaposott az utolsó doboz cigarettájára. Ezért még öt év után is hálával telik meg a szívem. Hét év után is. És akármennyi fog eltelni, mindig az Úr csodájának fogom tekinteni azt, amit átélt.