"Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza"
(Jn 6,44).
Amikor Isten vonz engem, akaratom azonnal döntés előtt áll:
elfogadom-e azt a kijelentést, amit Isten adott - akarok-e hozzá menni?
Szellemi dolgokban vitatkozni szégyenletes. Ne tárgyalj senkivel, amikor Isten
szól hozzád. A hit nem az értelem dolga. A hit felelős cselekvés, aminél fogva
önként átengedem magam Istennek.
Teljesen Istenre hagyatkozom-e és megteszem-e, amit mond? Ha
igen, meglátom majd, hogy olyan valóságra építek, ami éppolyan biztosan áll,
mint Isten trónja.
Az evangélium hirdetésénél mindig akarati döntésre szólítsd
fel az embereket. A hit - hinni akarás. Alá kell rendelnem akaratomat, mégpedig
nem egy másik ember rábeszélőképességének, hanem egyenesen Isten felé haladva,
bízva benne és abban, amit mondott, amíg semmiben sem hiszek már, amit én
tettem, egyedül csak Istenben.
Az akadály az, hogy nem akarok bízni Istenben, csak abban,
amit ésszel megmérek. Ameddig az érzéseim érvényesülnek, vakon mindent kockára
kell tennem. Akarnom kell hinni, ez pedig soha nem történhetik anélkül, hogy erőszakkal
el ne különítsem magam régi útjaimtól és a dolgok régi szemléletétől és át ne
álljak egészen Isten oldalára.
Minden ember úgy van teremtve, hogy többre törekszik, mint
amit meg tud fogni. Isten maga vonz engem és a vele való kapcsolatom elsősorban
személyes és nem az értelmemen alapszik.
Isten csodájaképpen az én hinni akarásom juttat el a vele
való kapcsolatba, és csak azután kezdem megérteni és értékelni ennek a
folyamatnak a csodálatos voltát.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.