Smith Wigglesworth 1859-ben született az angliai Menstonban, egy kis yorkshire-i faluban.
nagyon szegény családban látta meg a napvilágot. Ma – százharminc évvel a születése után – valószínűleg többen ismerik, mint életében. Prédikációi és a róla írt könyvek pedig a halála óta eltelt negyvenkét évben minden bizonnyal még több embert érintettek meg, mint ő maga személyesen.
Hatévesen kezdett dolgozni; a szomszédos gazdaság földjein tarlórépát szedett és tisztított. Kemény munka volt ez, különösen egy kisfiú számára, ám Isten ezt is felhasználta: ezzel olyan módon formálta Smith jellemét, és alakította a munkához való hozzáállását – azt is, hogy a rábízott teendőket jól végezze –, ami később annak a munkának az elvégzésében is nagy hasznára vált, amelyet Isten adott neki.
Akár a yorkshire-i répaföldeken dolgozott, akár a világevangelizáció mezején, Smith Wigglesworth mindig megbízható és kemény munkás volt, aki tudta, mit jelent az előtte álló munkával járó felelősség és számadási kötelezettség.
Már nyolcévesen tisztában volt azzal, hogy nincs örök élete. Aznap este figyelmesen hallgatta a prédikációt, és a többiekkel együtt ő is énekelt.
„Egyszer csak tisztán láttam, hogy Jézus értem halt meg. Hirtelen megértettem: az én bűneimet vette magára! Kitártam a szívem előtte, és tudtam, hogy újjászülettem.”
Smith Wigglesworth egyedülálló személyiség volt. Megjelenése tiszteletet parancsoló, szeme kicsi, arcvonásai kifinomultak, ugyanakkor erőteljesek, markánsak. Mindig kifogástalanul öltözött, sötét öltönyt hordott.
Egyszer bátorkodtam felajánlani neki olvasásra egy kicsi könyvet, amely számomra áldást jelentett. Ő udvariasan visszautasította, és elmagyarázta, hogy amióta a felesége megtanította írni és olvasni, azóta sosem olvasott más könyvet, csak a Bibliáját.
Hite részét képezte, hogy az Úr gondot visel az övéiről. Hallottam, amikor azt mondta, hogy ha egyszer odáig jut, hogy már három tisztességes öltönye sem lesz, akkor tudni fogja, hogy az Úr vissza akarja küldeni vízvezetéket szerelni.
Mindig udvarias és kedves volt, és csak akkor tűnt keménynek, amikor tudta, hogy sátáni erőkkel van dolga. Bölcsesség, töredelmesség, tisztaság és szellemi éhség jellemezte a szolgálatát.
Mindig a szívén viselte a betegek, a lesújtottak és az elnyomottak megsegítését.
Az összejövetelein az egyik sokat énekelt himnusz ez volt: „Annak minden lehetséges, aki Jézus nevében hinni képes.”
Egy refrén pedig, amellyel nagyon szeretett indítani, így szólt: „Csak higgy!”
Ennek egyik kitűnő példáját Dr. Lanz, egy híres svájci fogorvos osztotta meg egy prestoni konferencia-összejövetelen
Abban az időben Wigglesworth testvér legalább hetvenéves volt, úgy hiszem, hetvenöt körül lehetett. Dr. Lanz, aki akkoriban még nem jutott el a megtérésre, kihívást intézett hozzá a nézőtérről. Így szólt:
– Mr. Wigglesworth, Ön az isteni gyógyulást hirdeti. Miért nem volt képes Isten megőrizni a fogát, hogy ne kelljen műfogsort viselnie?
Wigglesworth így válaszolt:
– Ha bárki ebben a teremben, vagy Ön, uram, az istentisztelet után úgy találja, hogy ezek a fogak nem a sajátjaim, hanem műfogak, öt font jutalmat kap érte.
Dr. Lanz nem hagyta magát rászedni. Bement a sekrestyébe, ahol döbbenten tapasztalta, hogy Wigglesworth testvérnek egy műfoga sem volt. Mind a sajátja volt, és mintha frissen nőtt volna.
nagyon szegény családban látta meg a napvilágot. Ma – százharminc évvel a születése után – valószínűleg többen ismerik, mint életében. Prédikációi és a róla írt könyvek pedig a halála óta eltelt negyvenkét évben minden bizonnyal még több embert érintettek meg, mint ő maga személyesen.
Hatévesen kezdett dolgozni; a szomszédos gazdaság földjein tarlórépát szedett és tisztított. Kemény munka volt ez, különösen egy kisfiú számára, ám Isten ezt is felhasználta: ezzel olyan módon formálta Smith jellemét, és alakította a munkához való hozzáállását – azt is, hogy a rábízott teendőket jól végezze –, ami később annak a munkának az elvégzésében is nagy hasznára vált, amelyet Isten adott neki.
Akár a yorkshire-i répaföldeken dolgozott, akár a világevangelizáció mezején, Smith Wigglesworth mindig megbízható és kemény munkás volt, aki tudta, mit jelent az előtte álló munkával járó felelősség és számadási kötelezettség.
Már nyolcévesen tisztában volt azzal, hogy nincs örök élete. Aznap este figyelmesen hallgatta a prédikációt, és a többiekkel együtt ő is énekelt.
„Egyszer csak tisztán láttam, hogy Jézus értem halt meg. Hirtelen megértettem: az én bűneimet vette magára! Kitártam a szívem előtte, és tudtam, hogy újjászülettem.”
Smith Wigglesworth egyedülálló személyiség volt. Megjelenése tiszteletet parancsoló, szeme kicsi, arcvonásai kifinomultak, ugyanakkor erőteljesek, markánsak. Mindig kifogástalanul öltözött, sötét öltönyt hordott.
Egyszer bátorkodtam felajánlani neki olvasásra egy kicsi könyvet, amely számomra áldást jelentett. Ő udvariasan visszautasította, és elmagyarázta, hogy amióta a felesége megtanította írni és olvasni, azóta sosem olvasott más könyvet, csak a Bibliáját.
Hite részét képezte, hogy az Úr gondot visel az övéiről. Hallottam, amikor azt mondta, hogy ha egyszer odáig jut, hogy már három tisztességes öltönye sem lesz, akkor tudni fogja, hogy az Úr vissza akarja küldeni vízvezetéket szerelni.
Mindig udvarias és kedves volt, és csak akkor tűnt keménynek, amikor tudta, hogy sátáni erőkkel van dolga. Bölcsesség, töredelmesség, tisztaság és szellemi éhség jellemezte a szolgálatát.
Mindig a szívén viselte a betegek, a lesújtottak és az elnyomottak megsegítését.
Az összejövetelein az egyik sokat énekelt himnusz ez volt: „Annak minden lehetséges, aki Jézus nevében hinni képes.”
Egy refrén pedig, amellyel nagyon szeretett indítani, így szólt: „Csak higgy!”
Ennek egyik kitűnő példáját Dr. Lanz, egy híres svájci fogorvos osztotta meg egy prestoni konferencia-összejövetelen
Abban az időben Wigglesworth testvér legalább hetvenéves volt, úgy hiszem, hetvenöt körül lehetett. Dr. Lanz, aki akkoriban még nem jutott el a megtérésre, kihívást intézett hozzá a nézőtérről. Így szólt:
– Mr. Wigglesworth, Ön az isteni gyógyulást hirdeti. Miért nem volt képes Isten megőrizni a fogát, hogy ne kelljen műfogsort viselnie?
Wigglesworth így válaszolt:
– Ha bárki ebben a teremben, vagy Ön, uram, az istentisztelet után úgy találja, hogy ezek a fogak nem a sajátjaim, hanem műfogak, öt font jutalmat kap érte.
Dr. Lanz nem hagyta magát rászedni. Bement a sekrestyébe, ahol döbbenten tapasztalta, hogy Wigglesworth testvérnek egy műfoga sem volt. Mind a sajátja volt, és mintha frissen nőtt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.