Készítette: Bela Benkovics
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és
milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és
megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek
asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az
embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek
csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy
hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a
ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a
karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott
nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt
és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott
volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett
folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű
kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak
voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja
Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak
"képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és
önző emberek csak magukra gondolnak.
- "Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a
Földön."
Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a
levelet. Csak 7 % az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.