Eszembe jutott a te képmutatás nélkül való hited, amely
elõször nagyanyádban, Lóisban lakozott, majd anyádban, Eunikében.
(2Tim 1, 5)
A Jézus Krisztus mellett való személyes döntést kinek-kinek
magának kell megtennie. De mégis nagy dolog, amikor áldott elõkészítésként
komoly lelki nevelés elõzi azt meg. A gyermeki lélek olyan, mint a jól felásott
talaj, mely jó és rossz magot egyaránt készséggel fogad magába. Milyen fontos
ezért, hogy a gyermeki szív jó kezekbe kerüljön. Megbotránkoztatni egyet is
ezek közül - Jézus szerint - a legnagyobb bûnök egyike (Máté 18, 6). A gyermek-
és ifjúkorban szerzett benyomások többnyire az egész életre kihatnak.
Timótheus atyja pogány ember volt. Anyja azonban zsidó,
tehát olyan valaki, aki elõtt az isteni kijelentés nem volt idegen. Az
édesanyáknak különösen nagy hatásuk van gyermekeikre. Nagy a feladatuk, de nagy
a felelõsségük is. A gyermekek gyakran követik anyjuk nyomdokait.
Ebben a két asszonyban képmutatás nélkül való hit lakozott.
Tehát nem hangulat volt számukra a hit, hanem valódi, tiszta, odaadó bizalom
Isten iránt. A gyermekek érzékenyek az ilyen dolgok felismerésében. Valaki ezt
mondta egyszer: "Édesanyám valósággal élõ Biblia volt számunkra. Benne
láttuk megtestesülve és életté válva, amit az Ige tanít."
De sok esetben mennyire mást látnak és hallanak gyermekeink!
Panaszt, megszólást, veszekedést, átkozódást, sikamlós beszédet. Vagy pedig nyugtalan
légkört és sötét tekinteteket. Csoda, ha az ilyen gyermekek lelke korán
homályossá és komorrá válik? A gonosz és rút kerül bele s az ott erjed és
tovább hat. Ugyanakkor a nagymamák babusgatják, kényeztetik õket s a gyermeki
lélekben összecsapnak, egymás ellen dolgoznak a különféle hatások.
- Timótheus esetében az anyai és nagyanyai nevelésnek egy
közös célja volt: úgy nevelni fel ezt a kisfiút, hogy Isten gyermekévé legyen.
Pál elsõ missziói útja során mindhárman a Jézus Krisztusban
való élõ hitre jutottak. S bár az anya tisztában volt a veszélyekkel is, fiát
odaadta kísérõül az apostol mellé annak második missziói körútjára. Nem akarta
fiát mindenáron önmagának megtartani. S éppen ezért nem veszítette el, hanem
mint Jézus Krisztus áldott és eredményes bizonyságtevõjét kapta vissza.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.