Ige: A szellemi emberről

 „… a szellemi ember mindent megítél, [alaposan megvizsgál] őt nem ítéli meg senki. [ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik]

Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná] Bennünk pedig Krisztus értelme van. [g: núsz: értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód, vélekedés; Itt szellemi értelem; a szív értelme. A Krisztus értelmét csak az új teremtés részesei birtokolják, de ez nem egy statikus állapot, hanem dinamikus, azaz állandó újulásra van szüksége] [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]” (1Kor 2,15-16)

Pál apostol így tesz vallást az Úrról, idézve Ézsaiást: „Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útjai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen”

„Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?” (Róm. 11,33-36; Ésa. 40,13-14)

Krisztus értelme Krisztus gondolatai – értelme pedig – úgy van bennünk, hogy az Ő beszédét hallgatjuk, és befogadjuk: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Ján. 1,1-3.12)

Az Úr Jézus imája a minden korban élő tanítványokért:  „Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem” (Ján. 17,8)