Ki az igazán fontos?

A tanítványokban újra-és újra felmerül a kérdés, akkor és azóta is, hogy ki nagyobb közöttük:  „Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, [és megkérdezték tőle] mondván: Vajon ki a (leg)nagyobb [a leghatalmasabb, a legfontosabb] a mennyeknek országában [az Isten királyságában]? És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük [és eléjük] állítja vala azt, És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek [ha nem változtok meg, ha meg nem fordultok] és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába [a mennyeknek királyságába]. Aki azért [annyira] megalázza magát [és annyira kicsivé lesz], mint ez a kis gyermek, az [lesz] a (leg)nagyobb [a leghatalmasabb, és fontosabb; nagyszerűbb] a mennyeknek országában [a mennyek, az Egek Istenének királyságában]” (Mát. 18,1-3)

Ez pedig kísértés, hogy a világ szerint gondolkozzanak, és ne tudjanak egységbe kerülni:

És amikor az Úr kijelenti, hogy szenvednie kell, őket akkor is ugyanez a kérdés foglalkoztatja: „Támada [felmerült] pedig bennük az a gondolat [okoskodás, számítgatás, fontolgatás, meggondolás], hogy ki nagyobb közöttük

[Más fordítás: a tanítványok egymás között vitatkozni kezdtek, és vetélkedés csúszott be közéjük a felől, hogy ki közöttük a legnagyobb].

Jézus pedig látván az ő szívük gondolatát [és vitaindító fontolgatását], egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt, És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött; mert aki legkisebb [a legjelentéktelenebb] mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy” (Luk. 9,46-48).

Bemerítő Jánosról, aki test szerint született, így szól az Úr: „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek [az asszonyok magzatai] között nem támadott [és nem lépett fel] nagyobb Bemerítő Jánosnál [mert Ő a legnagyobb (legfontosabb) azok között, akik valaha is megszülettek erre a világra]; de aki legkisebb a mennyeknek országában [az Isten Királyságában], nagyobb nálánál” (Mát. 11,11)

Azt is kijelenti Isten Igéje, hogy ki a legnagyobb, és ki a leghatalmasabb, és ki igazán fontos: „Aki felülről [Istentől] jött, feljebb való mindenkinél. [hatalmasabb; mindeneknek fölötte van]. Aki a földről való [a földről származik], földi az [a földhöz tartozik] és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. [mindeneknek fölötte van]. (Ján. 3,31-32).

Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

Az új teremtésről, vagyis a szellemi emberről így beszél az Úr: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [elmarasztaló ítéletük; mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet] azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, [élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet [a természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,1-2.).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).