Isten létezik

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2:20)

Egy lelkész írását olvastam a múltkorában. Így hangzott:

Egy társaságban egyszer Istenről beszélgettünk. Elhangzottak érvek és ellenérvek. Aztán a beszélgetést egy furcsa mondat rekesztette be:„Á, te úgysem mondhatsz mást, mint azt, hogy Isten létezik. Neked hivatalból hinned kell! Te ebből élsz!” A többiek helyeseltek, és itt a vita véget ért. Hiába is mondtam volna bármit. Már senki sem volt kíváncsi rám, mert én hivatalból „Istenből élek”, Ő a munkám...

Sokszor eszembe jut azóta is ez a beszélgetés, és ez a mondat. Lelkész vagyok, „hivatásos” hívő, ha egyáltalán van ilyen kategória. És mégsem vagyok hivatalból hívő, és nem ezért nem mondok mást. Mert nem tudnám elképzelni az életemet másként, mint a Biblia Istenében hívő emberként. Ha a hívatásomat nem végezhetném többé, ha valamilyen oknál fogva nem lehetnék többé lelkész, akkor sem szűnnék meg hívő ember lenni. Miért? Mert ha az Istenbe vetett hitemet veszteném el, akkor életem lényegét veszteném el. Olyan lenne ez, mintha megszűnne körülöttem az éltető oxigén: megfulladnék. Olyan ez, mintha a focimeccsen egyszerre eltűnne a labda, és csak 22 ember lézengne fönn a pályán céltalanul.

Jézus nélkül semmi az életed? Az enyém igen! Örülök, hogy Benne és Vele élhetek!