Készítette: Dr Kováts György
Zsid 10:38 Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál
(hüposztello), abban nem gyönyörködik (eudokeó) a lelkem.
Zsid 10:39 De mi nem vagyunk meghátrálás (hüposztolé)
emberei, hogy elvesszünk (apoleia), hanem hitéi, hogy életet (psziché) nyerjünk
(peripoiészisz).
Mondjuk, az fontos, hogy tudd, hogy amire futsz, az az Úrtól
van. Más szóval: a cél, amit kitűztél, az Úrnak kedves, Őszerinte való. Mert,
ha emberi, és közben jelentkezik az akadályozás, akkor OK, ez figyelmeztetés
lehet az Úrtól, megállítás, hogy ne menj tovább rossz irányba.
Példa: ha Jónással vagy hajóúton, a vihar egy figyelmeztetés
(megállítás), hogy jó irányba tudd folytatni az utat. De, ha Mózessel vagy
Baál-Cefónnal szemközt, a tenger partján, kétoldalt a hegyoldalak, s mögötted a rád törő egyiptomi
gyorsreagálású hadtest, az előtted hullámzó Vörös tenger NEM „megállítás” az
Úrtól, hogy változtass az útirányodon! Pontosan az Úr küldött téged ebbe az
irányba, jó az irány, csak itt egy újabb helyzet, ahol az Ő megdicsőítheti
Magát. Ami most akadálynak tűnik, a szabadulás eszközévé lesz. De ehhez hitben
kell most megállnod, és kilépned, nem pedig visszafordulni, meghátrálni! Ez az
egy lehetőséged.
„Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem
gyönyörködik a lelkem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.