"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek"
(1Tesz 4,3).
Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én
akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé
vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül
legyen nekem, és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben?
Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! -
Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem
hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen
neked (1Kor 1,30), és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz
benned.
Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten
szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett. Nekem, mint
megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség.
Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és
a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak
a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még
törődni sem akartam vele. Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és
megszentelődésemért (Róm 5, 8).
Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el
minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm
8,39).
A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne
Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg.
Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség,
a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos
megszentelődésért, amit a váltság véghezvitt.
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.