Igaz történet
Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a
törzsből ahol volt egy pünkösdi misszionárius. A lány törzsébe tartozó emberek
tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni.
Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen
keresztül az emberrablók falujába.
Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a
törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett.
Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek
voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles
kunyhóban.
Másnap dobok ébresztették őket. A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik,
hogy meg fogják ölni őket.
A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az
ajándéktárgyakat, mind a lányt.
Aztán hallották, ahogy az ellenséges bennszülöttek jönnek
értük.
A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és
átadták magukat Istennek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket.
Menjünk ki. Én megyek előre." Csukott szemmel kilépett és várt.
Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára. Egy
suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és
nyögéseket hallott. Amikor oda nézett a bennszülöttek valamennyien arccal a
földön voltak.
„Ezek 'Isten'-nek neveznek téged" - mondta a tolmács -
„Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában,
a kezükben hatalmas kard volt.
Zsoltárok 91,11: Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled,
hogy őrizzenek téged minden utadon.
http://www.jezus.350.com/tortenetek/testorok.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.