RUFF TIBOR: A BÖLCS EMBER.

Készítette: Bölcsesség Biblia

A következőkben láthatjuk a különbséget a köznapi és a bibliai bölcsesség fogalma között és megismerkedhetünk, az igazi bölcs ember főbb jellemzőivel. Mindezeket a Példabeszédek és a Prédikátor könyve alapján mutatom be, illetve a köznapi fogalmat saját tapasztalatom szerint. 

Szó lesz a bölcsesség eredetéről és annak az embernek a beszédéről, kapcsolatairól és viselkedéséről, aki bölcsességet kapott. Elsőként a bölcs ember köznapi fogalmát nézzük meg. Azokat az embereket szokták bölcsnek hívni általában, akik sokat tanultak és sok ismeretük van, tehát úgy gondolják, hogy az ismeret bölcsé tesz, pedig ez nem minden esetben van így. Aztán azokat is szokták bölcsnek nevezni akik, megfontoltak, tapasztaltak és ítélőképességük érett, ezenkívül esetleg az okost, a higgadtat és a rugalmast. Ahogy a népi mondás tartja: az okos ember más kárán tanul. Az okosság és a bölcsesség közel áll egymáshoz - mert az okos általában bölcs is -, ezért ebből megtudjuk, hogy aki bölcs az odafigyel környezetében történő eseményekre és ezek befolyásolják a tetteit. Van egy mese a három kismalac története, ahol az első kismalac pozdorjából építette a házát, a második fából, a harmadik kőből építette, ezért azt nem tudta a farkas tönkre tenni, bármivel is próbálkozott. Ezek miatt a harmadik kismalacot lehet bölcsnek tekinteni, mert okos és előrelátó volt. A bölcsesség az ismeret okos felhasználásához kell. 

Ezekben persze van igazság, de a bölcsességet leginkább emberinek és tanulás útján megszerezhetőnek tekintik és felmerül a kérdés, hogy valóban így van-e, avagy sem. Szokás azokat is bölcsnek gondolni, akik ügyeskedésekkel valahogy mindenből kimásznak és úgy látszik, hogy mindig minden a legnagyobb rendben van velük. Az idős tudósokat, filozófusokat is szokták bölcseknek hívni, habár ez manapság már nem annyira jellemző, de régebben így volt. 

Most pedig lássuk, hogyan lehetünk valóban bölcsek, tehát milyen a bibliai bölcs ember. Először is azt kell leszögeznünk, hogy a bölcsesség honnan vagy kitől származik. A Példabeszédek és a Prédikátor könyvéből nagyon világosan kitűnik, hogy a bölcsesség az Úr lakhelye, ezért tőle van és nincs ellene sem bölcsesség, sem értelem, sem pedig tanács. Nem emberből fakad az igazi bölcsesség, ezt pedig nagyon jól tudta Salamon és Agur a két említett könyv írói. Isten bölcsességét már abból is láthatjuk, ahogyan és amilyenre megalkotta ezt a földet, amin élhetünk. Bölcsek akkor lehetünk, ha féljük az Urat, mert ez a kiindulópontja annak, hogy igazából azok lehessünk, tehát nem a magunk elgondolása szerint, mert aki magát hiszi bölcsnek az minden bizonnyal távol áll attól, vagyis bolond, sőt még annál is reménytelenebb. Az alázatosak tudnak bölcsek lenni és akik tudják, hogy Istenhez kell kiáltani ahhoz, hogy megkaphassák ezt, az Úr pedig adja is az igazaknak, akik a gonoszt kerülik. Az az ember, aki ilyen módon bölcs, az tudja és felfogja azt is, hogy nem értheti meg az Isten összes dolgát, alkotását és tevékenységét, sem a földieket, sem pedig a mennyeieket. Tehát tisztában van saját értelmi, szellemi, fizikai és egyéb korlátaival és nem próbálkozik meg azok túllépésével, szóval nem akar semmiképp sem tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarója elér. Ezeknek az embereknek a cselekedeteit Isten irányítja, így aztán nem kerülnek olyan helyzetekbe, mint akiknek tetteit nem ő irányítja és mondjuk részeg lesz vagy ehhez hasonlóak. Aki pedig azt hiszi, hogy régen jobb volt, mint ma, az nem lehet bölcs. A bölcs emberre jellemző az, hogy odafigyel a másik bölcs ember mondásaira. Ilyen mondásokkal van telis-tele a Példabeszédek és a Prédikátor könyve is, sőt a Példabeszédek könyvének az első fejezetében megtudhatjuk, hogy az egész könyv abból a célból íródott a számunkra, hogy bölcsességet tudjunk belőle tanulni. Bölcs emberként gyarapítsuk a tudásunkat azért, hogy a másik bölcsnek beszédét meg tudjuk érteni. 

Aztán azt is megtudjuk, hogy nagyon fontos odafigyelni a bölcsességre, mert ezt nagyon sokszor leírja Salamon. Kiderül az is, hogy mit jelent odafigyelni erre. Azt jelenti, hogy a tudományra és a tanácsokra figyelni, ha ezt megtesszük, akkor ismerjük meg Istent és értjük meg az Úr félelmét. A tudományra azért figyel az ilyen ember, hogy hallgasson is rá, mert ha nem hallgat rá akkor nincsen a tudásának sok értelme, sőt még akár kárára is válhat. Fontos kikérni, meghallgatni és megfontolni a tanácsokat így lesznek a gondolatok erősek, ami pedig azt jelenti, hogy a sok tanács, főként, ha az bölcs emberektől származik, megpróbáljak a saját gondolatokat és ha ez megmarad, még ezek után is, akkor az jó volt és így megerősödik. Ami jó tanács azt meg kell fogadni, mert így lehet harcot folytatni bárki és bármi ellen. Nem véletlen tehát, hogy a jó hadvezérek nem egyedül döntöttek az általuk vezetett csaták mikéntjéről, hanem egy egész tanács volt mögöttük, akikkel egységben döntöttek, ez pedig úgyszintén hozzátartozik a bölcsességhez vagyis, hogy a másikat bölcsebbnek tartjuk magunknál, meghallgatjuk, amit mond és megszívleljük a tanácsait, de helyén értékeljük saját magunkat is. Aki pedig kedveli a bölcsek társaságát és azok között van, az maga is bölcsé válik. Nem elhanyagolandó az sem, sőt talán az egyik legelőrevalóbb, hogy az apai intést el kell fogadni és a szerint változtatni. Engedelmeskedni kell a szülőknek, mivel ezek a korlátozások nem ellenünk, gyermekek és fiatalok ellen vannak, hanem a mi védelmünket szolgálják, hogy a későbbi fájdalmaktól és csalódásoktól óvjanak meg a korlátokkal minket. Ha arra gondolunk, hogy egy szalagkorlát az út és a szakadék között azért van, hogy az autóst óvja esetleges ütközéskor vagy balesetkor, hogy le ne zuhanjon a mélybe, ami minden bizonnyal halálos, de így még van esélye esetleg a túlélésre, ehhez hasonlóak az életben a korlátok. De nem csak erre a fajta, vagyis a szülői intésre érdemes és kell is figyelni, ha azt akarjuk, hogy bölcsek közé számláltassunk, hanem az élet dorgálására is. Mert az is kiderül, hogy az együgyű, aki látja, hogy a csúfolódót -aki sose lehet bölcs, akárhogyan is szeretne az lenni,- ahogyan azt büntetik, akkor bölcs lesz és a bölcs, pedig amikor tanítják a különböző tudományokra megjegyzi azokat. 

Aztán fontos tudnunk arról is, hogy a bölcs emberek megtanulják a parancsolatokat, tudás van bennük és értelmesnek hívják őket, aki pedig eszes az könnyen cselekszik bölcs módon. A bölcs ember boldog. Ennek több oka is van. Boldog először is mert, a bölcsessége, aminek már a megszerzése is jobb az aranynál, az azután miután megvan, neki és környezetének minden aranynál, ezüstnél, ékszernél, egyszóval minden kincsnél jobb. Ezért pedig, ha gazdag lesz, nem keseredik bele abba, sőt még javára is válik és dísze is lesz a gazdagsága a számára, mert jó a bölcsesség és jó a gazdagság is, de van egy nagyon lényeges különbség köztük mégpedig, hogy a bölcsesség életet is ad a gazdagsággal szemben és a gazdagok között nem is mindenki bölcs, még ha azt is gondolják magukról. Ha viszont mégis szegény lenne a bölcs, abba sem fog bele szomorodni. Azt megtudjuk, hogy a kenyér nem a bölcsek tulajdona, de azért nem túl valószínű, hogy szegény lesz, mivel az igében a prédikátor azt mondja, hogy az a gyermek, aki ugyan szegény de bölcs, és a vén de bolond király országában él, az akármilyen alul van, vagy lentre kerül, akkor is uralkodás vár rá. Megeshet, hogy egy ideig akár éheznie is kell, de ez nem lesz számára tartós állapot, pláne az örök élet szempontjából. A bölcs nem csak vigadni tud, hanem ha kell sírni is, ellentétben a folyton vigadozó bolonddal. A bölcs fiú apja és anyja vigadoznak gyermekük bölcsessége miatt. Az anyát a bolond gyermek megszomorítja, a gyermek pedig megutálja őt, míg a bölcs elméjű gyermek örömet és vidámságot okoz az apja szívének és így az apa jól tud felelni azoknak az embereknek, akik őt ócsárolják, talán pont a fia miatt. Tehát biztosak lehetünk abban, hogy a szülőknek a bölcs gyermek mindenképpen a büszkeségük lesz és ettől boldogok is lesznek, hiszen az apáknak és anyáknak fontosak a saját gyermekeik és azoknak viselkedése és állapota is. Azon kívül a bölcsesség világossá és erőssé, vagyis tisztává és határozottá teszi a tekintetét annak, akiben van, ezt pedig mások is észreveszik és kívánkoznak a nála lévő kincs és kenet után. Tehát sokkal hasznosabb bölcsnek lenni, mint bolondnak, mert tudja a bölcs, hogy mit miért csinál és azt is, hogy hogyan, de másfelől az is igaz, hogy mivel emberek vagyunk egyikre sem fognak örökké emlékezni az emberek és örök életük sem lesz itt ezen a földön, ahol most élünk. A bolondról azt mondja az Ige, tehát az Úr, hogy szolgája lesz a bölcs elméjűnek. A bolondok pedig mivel gyűlölik a bölcsességet, az Úr maga pedig bölcsesség, más szóval úgy is kifejezhetjük, hogy magát az Urat gyűlölik, ezért az ilyeneket pedig nem hallgatja meg az Úr. Akit pedig nem hallgat meg azt nem is támogatja, következésképpen könnyedén, bármiféle probléma és nehézség nélkül, leuralható és szolgává tehető az ilyen. Az ügyeskedők is ide sorolhatók, mivel bosszantja őket az igazi, valóságos bölcsesség, tehát egyáltalán nincsenek rendben a dolgaik és gondolataik az Úrral kapcsolatban, mert akik szeretik az Urat, azokat nem tehetik dühössé a szeretett személytől származó dolgok. A bölcs király is hatalmasabb a gonoszoknál, mert szétszéleszti őket és keresztülmegy rajtuk, vagyis mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben a szolgái lesznek, mert nem tudnak fölülkerekedni a bölcs királyon és seregén. A bölcsessége tette Salamont is nagy királlyá, mert azt is mondja az ige, hogy a bölcsességtől egyetlen ember sokkal erősebbé lehet, mint tíz erős, a várost védelmező harcos. A bölcs férfi erős, de eszes is mert, úgy győzi le a hősök városát, hogy azt teszi tönkre, amiben bíznak és evvel teszi őket erőtlenné, tehát nem csupán fizikai erejével, hanem elsősorban okosságával, vagyis szellemi erejével, ami sok esetben erősebb és hatásosabb az előbb említett izmos karoknál és lábaknál. Erre két példázatot is találunk, az egyiket a Prédikátor, a másikat a Példabeszédek könyvében: Préd. 9:15-22 és Péld. 21:22. De ha a bölcs meg akar felelni a bolondnak, akkor saját maga mégsem fog bölcsnek látszani, ami annyit jelent, hogy a bölcsre nem igazán kell, hogy ilyen szempontból a rugalmasság jellemző legyen. A bölcs ne akarja, hogy mindenki, még a bolond is elismerje őt, nehogy ettől váljon maga is bolonddá. A bölcs embernek a beszédéből is egyből észre lehet venni, az ő Úrtól kapott bölcsességét, mert a mondásai kedvesek. Ennek szép példája a Példabeszédek és a Prédikátor könyve is, mert azokban Salamonnak és Agurnak, ennek a két embernek Isten által ihletett bölcs mondásai vannak. Az igaz és Istent félő, azaz bölcs ember sok bölcs dolgot mond és ezt nem is rejti el, hanem az utcákon és a legforgalmasabb helyeken hangoztatja, hogy minél többen meghalhassák azt és bölcsekké váljanak, válhassanak. A bölcs tanítása és beszéde igazán gyógyító orvosság, ami a léleknek használ és meg is nyeri azokat magának és a megnyert lelkeknek pedig jó végük lesz. Az ilyen beszédek forrásai az életnek, a lelkeket pedig, akiket ha már egyszer meggyógyítottak és életet adtak azoknak, akkor most már nem hagyják magára, hanem megvédik a halál fegyverének támadásától úgy, hogy annak ne legyen már ereje. Továbbá képesek a haragot, ami a csúfolódó férfiaktól származik és az egész várost felbújtja, vagy mégha az az uralkodó haragja is, pedig az olyan akár csak a halál küldte volna, de akkor is lecsendesítik és békét teremtenek maguk körül és még az indulatos bolondot is képesek békéssé tenni és mindent elrendezni, eligazítani. A bölcsek beszéde akár az éltető, tiszta forrásvíz, ami lehet, hogy egyszerre nem sok, de életet ad, a maguk és mások számára is, míg amúgy az embereknek mély víz, ami azt jelenti, hogy sok beszéd, de a tisztasága és frissessége kétséges. A bölcsek beszédéről azt is tudnunk kell, hogy jó és hasznos tudást értelemmel közölnek velünk, hogy mi magunk is mélyíthessük tudásunkat általuk. De nem csak a tudás öregbítése lehet a cél, hanem akár a feddés, intés is, de jobb ez, mint a bolondnak éneke. A bölcs intő szavai, az az eszköz, amivel mozgásba lehet hozni az embert, olyan akár a lelkiismeret és ez kincs az engedelmes füleknek. A bölcsnek pedig azt nagyon meg kell jegyeznie, hogy a túlzásba vitt bölcselkedés nemhogy jót nem hoz, sőt egyenesen veszélyes és bánatot is okoz. Szintén nem jó, ha a bolondok is hallják, amit mondanak, mert így megutálják azokat a bölcsességeket, amik elhangoztak. Érdekes viszont, hogy a bolond is nagyon bölcsnek és okosnak tűnhet addig és abban az esetben ameddig hallgat és nem mozdítja meg a száját. Ahogyan a közmondás tartja: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna, vagy ahogyan egy másik: a buta fecseg, az okos beszél, a bölcs hallgat. Ha a bolond megpróbál bölcsen beszélni az biztosan nem fog működni, mivel nincs annak alapja, viszont a derék asszony bölcsen beszél. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a bölcsesség magunk miatt fontos, mert a bölcsesség épít és szabaddá tesz, az értelem pedig megerősít.