„… a kedves beszéd… gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek
16:24)
Mindenkinek szüksége van bátorításra. Egyikünk sem ér el
semmit egyedül, segítség nélkül. Akik az emberiség történelmében nagy dolgokat
vittek végbe, az életükben jelenlévő emberek miatt váltak azzá, akiknek ma
ismerjük őket. Láttuk a Narnia Krónikáit és A Gyűrűk Urát. De tudod-e, hogy a
szerzőik, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien oxfordi professzorok voltak, és
közeli barátok? Minden héten találkoztak, hogy együtt egyenek, beszélgessenek
írói törekvéseikről, és felolvassanak egymásnak még kiadatlan munkáikból.
Tolkien volt az, aki bátorította a bevallottan ateista Lewist, hogy
tanulmányozza a keresztyénséget, és végül elvezette őt a megtérésre. És Lewis
volt az, aki bátorította Tolkient, hogy folytassa a regényírást, és keressen
kiadót.
Barátságuk és kölcsönös biztatásuk nélkül sohasem született
volna meg a 20. század briliáns hitvédelmi írása és a fantasy irodalom egyik
legcsodálatosabb darabja. A biztatás mindenkit megváltoztat, legyen akár
fiatal, akár idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen.
Mark Twain azt mondta: „Egyetlen dicséret egy egész hónapra
elég, hogy mozgásban tartson”. Egyetlen biztató szó egy tanártól
megváltoztathatja egy gyermek életét; egyetlen biztató szó a házastárstól
megerősítheti, sőt akár megmentheti a házasságot; egyetlen biztató szó egy
vezetőtől valakit arra lelkesíthet, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.
Zig Ziglar mondja: „Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat
és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre”.
A Biblia azt mondja: „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek
és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek
16:24).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.