Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz,
és biztonságban élhetsz" (Zsolt 37,3).
Jól összeillik ez a két Ige: bízzál és cselekedjél, méghozzá
ebben a Szent Szellem által megadott sorrendben. Először hitünk kell legyen,
hogy azután a hitünk munkálkodhassék. Az Istenben való bizalom szent munkára
indít: bízunk abban, hogy Isten jót fog adni, és mi is a jót tesszük. Ez a
bizalom nem tétlenné tesz, hanem felserkent és biztat, hogy számítsunk arra,
hogy az Úr munkálkodik általunk. Nem szabad aggodalmaskodnunk és a rosszat
cselekednünk, hanem bíznunk kell és a jót tennünk. Nem bízhatunk tettek nélkül,
és nem cselekedhetünk bizalom nélkül.
Ellenségeink szívesen kiirtanának bennünket, ha ez sikerülne
nekik. De mert bízunk, és a jót tesszük, nyugodtan élhetünk ott, ahova Isten
állított bennünket. Nem akarunk visszamenni Egyiptomba, hanem Immánuel földjén
maradunk - Isten gondviselésének, a szövetségi szeretet Kánaánjának földjén.
Nem olyan könnyű megszabadulni tőlünk, mint azt az Úr ellenségei gondolják. Nem
tudnak bennünket kiszorítani vagy kiutálni: ahol Isten a helyünket megjelölte,
ott maradunk.
De biztonságban élhetünk és meglesz mindenünk? Az Úr
megnyugtat: amilyen biztos, hogy Isten él, olyan biztos, hogy táplálni fogja
népét. Csak az a dolgunk, hogy bízzunk Benne és a jót cselekedjük, az Úr
gondja, hogy hitünk szerint tegyen velünk. Ha nem a hollók, Abdiás vagy egy
özvegyasszony által gondoskodik rólunk, akkor majd másképpen, de biztonságban
élhetünk. Felre hát a félelmekkel!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.