Hátha

„...Hátha tesz valamit értünk az Úr..." (1Sámuel 14:6)

Jónátán, Saul király fia, egy filiszteus csapatot üldözött. Nem hangzott el prófétai szó. Nem kapott Istentõl igét, amely megerõsítette volna abban, hogy gyõzni fog. Egyszerûen ennyit mondott fegyverhordozójának: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az elõõrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr."

Nos, ez nem jogosít fel arra, hogy elindulj a saját fejed után, aztán arra kérd Istent, hogy fedezzen és küldjön erõsítést. Nyilvánvaló, hogy Jónátán Isten népének oldalán harcolt, ezért tudta, hogy Isten vele van. Ám pontos, részletes útmutatás nélkül indult el, mindössze ebben bízva: hátha". Mûködött a dolog? Igen. Amikor Jónátán és fegyverhordozója megöltek húsz filiszteust, az ellenfél csapatában akkora zavar támadt, hogy egymást kezdték gyilkolni, Izráel pedig gyõzött. Salamon ezt mondta: Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat" (Prédikátor 11:4). Másként fogalmazva, ha a tökéletes feltételekre vársz, soha nem fogsz semmivel próbálkozni, és semmit sem fogsz soha véghezvinni.

 Igen, csodálatos volna, ha Isten mindig pontos útmutatást adna. Gyakran azonban egy ötlet vagy egy benyomás által vezet, amely növekedni kezd benned, nem múlik el, hanem egyre erõsödik, és te gondolkodni kezdesz: Hátha pont ezt akarja tõlem Isten."

Szeretjük a garantált végkimenetelt (és a garantált bevételt). Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha ügyeinkben nem kockáztatjuk a bukást vagy a veszteséget. De sokkal többször kell hátha" esetekkel szembenéznünk, mint ahányszor biztos garanciát kapunk. Az ilyen bizonytalan idõk azok, amik erõsítik a hitünket, az elszántságunkat és a bátorságunkat.

www.maiige.hu