David Wilkerson: A vigasztalás és a remény szavai

A Jézust követő sokaság Galileában éhes kezdett lenni. Jézus félrehívta Fülöpöt és egy fontos kérdéssel fordult hozzá:

“Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért

kérdezte, hogy próbára tegye Fülöpöt, mert Ő már tudta, hogy mit fog tenni.” (Jn. 6, 5-6)

Amit Jézus mondott, “ Nézd Fülöp, ezrek itt éhesek, mit tegyünk, hogy ellássuk őket élelemmel? Mit gondolsz?”

 Milyen hihetetlen Krisztus szeretete! Jól tudta mit fog tenni, de amint a biblia írja, mégis arra akarta használni ezt az esetet, hogy valami fontosat tanítson Fülöpnek. És ez ma is egy fontos lecke számunkra.

A mai időkben a világ a mélység szélén tántorog, sokkal inkább mint valaha is a történelemben. A mai felfordulás a keresztények megpróbáltatásaival egy időben történik. Sokan fél éjszakákon

keresztül ébren ülnek és próbálják megoldani problémájukat: “Talán ez a megoldás működni fog – nem ez sem fog segíteni! Mit fogok tenni?”

Mikor Jézus ezt a problémát Fülöp elé tette, a tanítványoknak

nem csak kenyér, de pénz problémájuk is volt, azaz hogyan lehet szétosztani az élelmet, honnan vegyenek kenyeret, és mindezt azonnal. Összegezve, képtelenek voltak megoldást látni a problémára. A helyzet abszolút lehetetlennek látszott.

Szeretteim, gondoljátok csak meg: a lehetetlen helyzetetekben, Jézus jön és azt kérdezi, “Mit fogsz tenni ebben helyzetben?” Ő jól tudja mit fog tenni, mert van egy terve, de azt akarja tudni, hogy ti mint az Őt szolgálók hogyan fogtok a problémával szembeállni.

Fülöp helyes felelete az lett volna: “ Jézus, Te Isten vagy. Semmi sem lehetetlen számodra, így most neked adom ezt a problémát, nem az enyém, hanem a Tiéd.”

Jézus azt akarta, hogy Fülöp emlékezzen az Isten hűségéről mondott szavakra. Hiszem, hogy Krisztus ugyanezt kívánja ma is. Pontosan ilyen kritikus időkre, mint amiben most élünk, adott erőteljes

ígéreteket vigasztalásunkra és reményre, és kell, hogy emlékeztessük magunkat ezekre az igazságokra mikor szükségeinkkel állunk szemben.

1. Isten arra emlékeztet minket, hogy Ő “Mindenható, de ugyanakkor könyörületes.”“

Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton." (Máté 15:32).

 Jézus ezen állítása minden hívő nemzedékhez szól. Ezt mondja nekünk: "Sokkal többet teszek népemért a gyógyításon kívül. Biztos akarok lenni abban, hogy elég kenyerük van. Engem is érint

mindaz, ami az ő életükkel kapcsolatos." "Azt akarom, hogy felismerjétek, több vagyok mint egy erő. Én a könyörület is vagyok. Ha csak gyógyítóként vagy csodatevőként néztek rám, akkor csak félni fogtok tőlem. De ha látjátok könyörületességemet, azt, hogy jó ajándékokat adok, akkor szeretni fogtok engem és bízni fogtok a

Szavamban."

Ezt az üzenetet azoknak a keresztényeknek írom, akik a teljes kimerültség szélén járnak, akik már majdnem eszméletüket vesztik, annyira leterheli őket saját helyzetük. Ti hűséges szolgák vagytok,

másokat etettek, biztosak vagytok benne, hogy Isten meg tudja cselekedni a lehetetlent népéért. Mégis, folyamatos kétségben vagytok, hogy vajon Isten hajlandó-e a saját küzdelmetekbe

beavatkozni?

Gondoljatok Krisztus testében azokra, akiket ti bátorítottatok a hit és remény szavaival, olyan emberekre, akik látszólag reménytelen helyzetben voltak. Így erősítettétek őket: "Tarts ki! Isten

csodatévő és az ígéretei igazak. Ne veszítsd el a reményt, mert meg fogja válaszolni könyörgéseidet."

Én is sokszor bátorítottam így az embereket. De nemrég a Szentszellem ezt kérdezte tőlem: "David, te tényleg hiszel a csodákban?" Én ezt válaszoltam: "Igen, Uram, természetesen. Minden csodát elhiszek, ami az Igében van." Ám ez a válasz nem elég jó. Isten kérdése minden gyermekéhez ez: "Elhiszed, hogy érted is tudok csodát tenni?" És nem csak egy csodát, hanem csodák sorozatát minden nehézségben és helyzetben, amivel szembekerülsz.

Többre van szükségünk, mint régelmúlt csodákra, amelyek a történelem során előfordultak. Mai korra vonatkozó, személyes csodákra van szükségünk, amely a mi nehézségeinkre lett megalkotva, az eddig még soha nem látott körülményekre. Mondd, ahogy most a jelenlegi helyzetedet nézed, tényleg hiszed, hogy az Úr megoldja ezt? Bízol abban, hogy olyan módon fog csodát tenni veled, ahogy nem is

gondolnád?

Ezt a kérdést tette fel Jézus Fülöpnek. Ez a kérdés igazi hitet követel - azt a fajta hitet, amely lecsendesíti a szívet és "háborúkat csendesít el". Csak ez a fajta hit ad bizonyosságot számunkra, hogy az Atya oltalmában pihenhetünk, bízhatunk Benne az az Ő ideje és módja szerint fog közbeavatkozni.