Tenyerembe véstelek

A hatalmas, élő Isten, az Örökkévaló Jahve, aki Jézus Krisztusban jött el hozzánk, emberekhez - önmagát egy szerető édesanyához hasonlítja! Ráadásul azt állítja, hogy előfordulhat (sajnos), hogy egy anya elhagyja a gyermekét, de az soha-soha-soha örökké nem fordulhat elő, hogy Ő elhagyna minket! Ennyire szeret... Az üzenet élő, lüktető: beavat minket tervébe, amelyet számunkra készített, ha Belé kapaszkodunk. 

Ézs 49:14 És (de) szól (panaszkodott) Sion (a harcos, diadalmas Egyház): Elhagyott (otthagy, eltávozik) az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! 

Ézs 49:15 Hát el(meg)feledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián (megtagadhatja-e tőle szeretetét)? És ha (mások) elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem [többé, egyáltalán, semmiképpen, sem, soha, semmi esetre (semmiképpen), soha örökké (örökké nem)]. 

Ézs 49:16 Ímé (lám!), az én markaimba (képletesen: erő, hatalom) metszettelek fel (véstelek be) téged, kőfalaid (mint a ház alkotórésze) előttem (jelenlétemben, szemem előtt) vannak szüntelen [minden (módon, -képpen), mindig (állandóan)]. 

Ézs 49:17 Elősietnek (gyorsak) fiaid (sietve jönnek, felépítőid), (a lerontóid) rombolóid és pusztítóid (akik leromboltak és kifosztottak) eltávoznak (kimennek) belőled (tőled). 

Ézs 49:18 Emeld fel köröskörül szemeidet, és lásd, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én (amint igaz, hogy élek), így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert (díszeket), és felkötöd (aggatod) (fölékesíted magad velük), mint menyasszony. 

Ézs 49:19 Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak (lakóidnak), (mivel) és messze távoznak (űzetnek) elpusztítóid (kik téged elnyeltek). 

Ézs 49:20 Gyermektelenségednek fiai (gyermekeid, akiket már elveszettnek hittél) még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros (szűk) e hely nékem, menj el (odébb), hogy itt lakhassam! 

Ézs 49:21 És te így szólsz szívedben [azt mondod majd magadban]: Ki szülte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen (meddő) voltam, fogoly és számkivetett (elhagyatott, vigasztalan); és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak (honnan valók)? 

Ézs 49:22 Így szól (ezt mondja) az Úr Isten (Isten, az Úr): Ímé, fölemelem kezemet (erő, hatalom) a népekhez (nemzetekhez), és előttök zászlómat felállatom (jelt adok) (felemelem, feltűzöm jelemet), és (erre) elhozzák (haza) fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak (vitetnek). 

Ézs 49:23 És királyok lesznek dajkálóid (gondviselőid, táplálóid), fejedelmasszonyaik (királynék) dajkáid, arccal a földre borulnak előtted (hízeleg, mély tisztelettel leborul a földre (hódol vkinek)], rajong)) és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak (akik bennem bíznak), [többé, egyáltalán, semmiképpen, sem, soha, nem (egyáltalán), semmi esetre (semmiképpen), soha örökké (örökké nem)] meg nem szégyenülnek (nem vallanak szégyent). 

Ézs 49:24 Elvétethetik-é a préda (zsákmány) az erőstől (hatalmastól), és (vagy) megszabadulhatnak-é az igazak foglyai (a fogságba ejtett igazak megszabadulhatnak, megmenekülhetnek)? 

Ézs 49:25 Igen, így szól az Úr, az erőstől (hatalmastól) (is el lehet venni a foglyokat) elvétetnek a foglyok és (amit elragad a hatalmas) megszabadul ((szódzó) 
- megment, megvéd, meggyógyít, megőriz, megment, üdvözít, ép(-pé tesz), egészséges(-sé tesz) a kegyetlen (rettenetes) zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg (én harcolok, perelek, azokkal, akik veled perelnek, harcolnak) (kik téged itéltek, én megitélem), és én tartom (szabadítom) meg (ld.szódzó) fiaidat (gyermekeidet). 

Ézs 49:26 És etetem nyomorgatóiddal (kínzóiddal, zaklatóiddal, ellenségeiddel) az önnön (saját) húsokat, és mint a musttól (új bortól), véröktől megrészegednek, és (akkor) megtudja (érzékeli, észleli) minden (hús)test, hogy én vagyok az Úr (Jahve); megtartód (megszabadítód) (ld.szódzó) és megváltód, Jákóbnak erős (hatalmas) [Istene] (Jákob erőse)! 

http://www.mindenlehetseges.hu/tenyerembe_vestelek/