"Ő pedig énekben mondja
el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem
eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és
életem a világosságban gyönyörködjék" (Jób 33,27-28).
Ez az igazság szava, egy
istenfélő ember bizonyságtétele, és így egyenértékű egy ígérettel. Amit az Úr
tett és most tesz, azt tenni fogja, amíg a világ áll. Az Úr keblére ölel
bárkit, aki őszinte bűnvallással közelít hozzá, sőt állandóan keresi azokat,
akik vétkeik miatt szorult helyzetben vannak.
El merjük mi is mondani Jób
vallomását? Nem vétkeztünk-e mindnyájan személy szerint, hogy el kellene
mondanunk: "Vétkeztem"? Vétkeztem, szándékosan elferdítettem az
igazságot? Vétkeztem és rájöttem, hogy semmi hasznom nem lett belőle? Ha így
van, siessünk ezzel az őszinte vallomással Istenhez! Ő nem kér ennél többet, de
mi ennél kevesebbet nem tehetünk.
Hivatkozzunk ígéretére Jézus
Krisztus nevében. Ő megszabadít bennünket, életet és világosságot ajándékoz
nekünk. Miért esnénk kétségbe? Miért kételkednénk? Az Úr nem gúnyolja ki az
alázatos lelkeket, Ő komolyan veszi azt, amit mondott. A vétkeseknek
bűnbocsánatot ígér. Akik halált érdemelnek, bocsánatot nyerhetnek nála.
Uram, én megvallom bűnömet,
és kérem, bocsáss meg nekem!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.